Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-131

éö Àz országgyűlés képviselőházának 131. ülésé 1932 november 30-án, szerdán. nek Tiszabábolnára, miután ő maga is megállapította, hogy az ellenzéki szavazók nem kaptak vetőmagot. Sajnos, a többi község nem jött idejében hozzám ezzel a panasszal. Most szombaton, amikor lennjártam a kerületemben, csak Igrici és Mezőcsát községben jártam, de bizonyos, hogy a többi községben ugyanez lesz a helyzet, csak azokban nem járván, a panaszokat nem volt alkalmam felvenni. Igrici községben megállapítottam, hogy egyetlenegy ellenzéki szavazó sem kapott egy gramm vetőmagot sem. (Felkiáltások balfelől: Borsalmas! — Turchányi Egon: De a főispán úr kijelentette a választás alkalmával, hogy nem lesz ruha, meg kenyér. — Zaj.) Elnök: Kérem, képviselő urak, ne zavarják a szónokot. (Kun Béla: Ezek a tények zavarnak H Tessék csendben maradni. Eckhardt képviselő úré a szó. Eckhardt Tibor: Annakidején a mezőcsáti választás alkalmával a főispán tényleg tett ilyen kijelentéseket, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) én azonban nem voltam hajlandó ezeknek komolyságot tulajdonítani, abban a meggyőződésben, hogy egy megengedhetetlen, főleg főispán részéről megengedhetetlen, de mégis csak kortesfogással állok szemben. De azt még elgondolni sem^ voltam képes, hogy ilyen rendkívül fontos kérdésben, mint az; ellátatlanok kérdése, különösen azon a vidéken, ahol tökéletesen elpusztult a gabona, ahol az átlag-búza minősége 60 kiló alatt van, úgyhogy vetőmagcserét úgyszólván nem is lehetett csinálni, mert a 66 kilós minimális súly alatt volt a termelt búza túlnyomó része, mondom, azt elképzelni sem tudtam, hogy amikor tényleg a jövő termés biztosításáról van szó, akkor ebben a kérdésben a politikai bosszúnak szerepe lehessen. Csalódtam. Még mindig optimista vagyok, még mindig nem ismerem eléggé a borsodi viszonyokat és rá kellett jönnöm arra, hogy Igrici községben egyetlen egy választóm sem kapott egyetlen gramm vetőmagot sem. Miután azonban meglehetős szépen jött vetőmag, így olyanoknak is kellett vetőmagot adni, hogy mind ki lehessen osztani, akiknek már nem jár vetőmag, mert jelentékenyen nagyobb földbirtokuk van, mint amely után vetőmag egyáltalában kiosztható. így megállapítottam például, hogy Gecse Albert református lelkész, akinek '34 magyar hold birtoka van, 5 mázsa vetőmagot kapott, (Kun Béla: Az egységespárt főkortese!) Pásztor István 45 holdas gazda — nem járt volna neki semmi — 9 mázsa vetőmagot kapott. Egy Tót Samu nevű gazda, akinek a :

birtoka szintén jóval felül van a 20 holdas 'maximumon, 4 métermázsa vetőmagot kapott, 'sőt azt hallom, hogy házról-házra jártak a kormánypárti szavazókat megkérdezni, nem kell-e vetőmag, mert még van, még lehet kapni. Ez B.z igrici eset. Mezőcsáton egy Józan nevű segédjegyző 'osztotta a vetőmagot. Arról azután nem is beszélek, hogy amikor az én pártombeli igénylők megjelentek, minő fogadtatásban volt részük. Van olyan is, akit megvertek azért, mert követelte a vetőmagot és amikor panaszra mentek Bizony helyettes tiszteletbeli főszolgabíróihoz, (Élénk felkiáltások balfelől: Ismerjük!) 'a főszolgabíró az mondotta nekik: menjetek 'panaszra Eckhardthoz. Eljöttek tehát panaszra Eckhardthoz és én eljöttem ide, a földmívelésügyi miniszter és az ország nagy nyilvánossága elé, hogy megkérdezzem a miniszter úrtól és önöktől, túloldalon ülő t. képviselőtársaim: tisztességes, megengedhető eljárás-e ez és nem kell-e az ilyen hatósági személyekkel szemben 'a legbrutálisabb felelősségrevonást érvényesíteni, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) nehogy ezek az esetek újból imiegismétilődjenek. 1 Nem azok a szerencsétlen jegyzők, sőt talán nem is a főszolgabírók a hibásak! Fejétől büdösödik ;a hal! Ki adta ezt az utasítást, hogy ebben a járásban ellenzéki ne kapjon vetőmagot? Ki követte a főispánnak ezt a tanácsát, amelyet már a választáskor adott, amikor heigérte, hogy ellenzéki ember nem fog vetőmagot kapni? Ez nem olyan egyszerű kis kérdés, amilyennek minősíteni méltóztatnak! Itt, az ország színe előtt vonom felelősségre mindazokat, akik ebben a bűnös eljárásban részesek. 'Feleljenek ezért a hitvány eljárásért! Követelem a miniszter úrtól: tessék a bűnvádi és fegyelmi felelősséget ezért a hitvány eljárásért érvényesíteni! (Dinich Ödön: Ezt már bekonferálták a választásnál! — Temesváry Imre: 'Vájjon igaz-e ez?) Igaz! Nyugodt lehet a képviselő úr, ha én mondom, igaz. En nem hozok ide olyan dolgot, ami nem igaz! (Temesváry Imre: Nem volt jelen a képviselőtársam!) Most jövök onnan! Most jártam ott, személyesen. (Temesváry Imre: Talán csak bemondás volt! 1

— Turchányi Egon: Kíséretében voltam a képviselő úrnak, amikor jöttek le hozzá a járásból! — Einök csenget.) T. Ház! Itt van a másik, szintén dicső kér'dés, dicső elintézés, méltó ahhoz a rendszer'hez, amely itt 12 év alatt kifejlődött! Elmondom a lényegét. (Jánossy Gábor: Ez nem a rendszer! Ez kivétel! Semmi köze a rendszerhez! — Szeder Ferenc: De igen, ez a rendszer! — Turchányi Egon: Tessék ezeket elintézni! — Jánossy Gábor: A rendszer tisztességes! — Temesváry Imre: Ezt bemondás alapján, jóhiszeműen mondotta t. képviselőtársam. — Dinich Ödön: A választás érdekében igénybe vették a közigazgatási apparátust!) Elnök: Kérem, képviselő urak, maradjanak csendben és tiszteljék a szólásszabadságot! Eckhardt képviselő úré a szó. A képviselő uraknak nincs joguk beszélni. Eckhardt Tibor: T. Képviselőház! Folyó év kora tavaszán — bizonyára méltóztatnak emlékezni — súlyos árvíz pusztította Dél-Borsodot. Az árvíz annak a szomorú hiánynak* konzekvenciája volt, hogy a Tiszának ezen a részén az árvíz elleni védelem még nem történt meg. A tiszai gátrendszernek ebben a részében bizonyos rés van, amely kiépítetlenül maradt; ennek konzekvenciája azután az, hogy minden évben — úgyszólván kivétel nélkül — végigsöpörnek a Tisza hullámai Dél-Borsodnak legalább is jelentékeny részén és elpusztítanak mindent, ami csak elpusztítható. Itt, jelenlévő képviselőtársaim közül is számosan jártak azon a vidéken (Hegymegi Kiss Pál: Együtt voltunk a választáson!) és így nem ismeretlen kérdésről beszélek. Ennek a szomorú emlékű választásnak talán annyi haszna van, hogy képviselőtársaim megismerték az országnak azt a részét, ahol Árpád bejövetele óta semmi sem történt a nép érdekében. Valóban a világ vége az a vidék. Ha az ember elérkezik Tiszabábolnára, lelógathatja lábát a Tiszaparton és az az érzése, hogy itt azután már nincs tovább, itt vége van a világnak. Ezen az Isten háta megett lévő vidéken, ahol az idei tavaszi árvíz borzalmas pusztítá-