Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-131

04 Àz országgyűlés képviselőházának 131 tóztassék csak ezt rám bízni. Ebből a szempontból tehát ez rendben van, ezt a magam részéről is megállapítom. Ez a cselekedet tény leg soíort-cselekedet volt. Ennek azonban ezidőszerint más vege is van. Ennek a községnek lakosai, ezek a mi embereink, tehát magyar állampolgárok, akik dolgoznak és adót fizetnek, több, mint félév óta a közigazgatási hatóság eljárása folytán a maguk politikai életét egyáltalában nem élik párthelyiség hiányában. Aki érti a közigazgatást, nagyon jól tudja, hogy minden csoportosulás, minden megbeszélés kihágási eljárás tárgyát képezi, és így az illetők üldözéseknek vannak kitéve. (Eckhardt Tibor: Tiltott gyűlés!) Nagyon jól méltóztatnak azt is mindnyájan tudni, hogy e hármas határozatból többet már meg kellett felehbezni, s a magyar közigazgatási bürokrácia a főszolgabírótól és alispántól kezdve gyártotta az ország és a köz pénzén a határozatokat. Azok a köztisztviselők, akiknek más és komolyabb feladtataik volnának, ilyen közigazgatási rabulisztikával töltötték idejüket azért, mert ebben a kerületben és ebben a községben meg akarták akadályozni azt, hogy pártélet fejlődhessék ki és az ottiani lakosok 'a maguk politikai szabadságát gyakorolhassák. (Eckhardt Tibor: Ez az érvényesülés útja ma!) Ebben az utolsó határozatban más is van. Először is, sajnos, azok a földmives-lakoaok, amelyek ilyen falvakban vannak, nem padlózottak és csodálatos, hogy a főszolgabírónak csakis éppen a párthelyiség céljaira használt helyiségeknél van kifogása a padlózatlanság ellen. Nagyon jól tudjuk azt is, hogy a falusi házak mind úgy vannak r megépítve célszerűségi okokból is, hogy a középen yan a kemence, — úgy mennek he a két szobába, a lakószobába és az úgynevezett tiszta szobába. Amiket tehát a főszolgabíró leírt a maga részéről, larról — méltóztassanak megengedni — nem tudok mást mondani, mint azt, hogy ez rosszindulatú beállítása az egész kérdésnek. Ezért én nem vagyok az eljárásnak ezzel a részével megelégedve, amellett, hogy ennek^ a kérdésnek másik része a belügyminiszter úrhoz is tartozik. A belügyminiszter úrhoz tartozik azért, mert az ilyen közigazgatási tisztviselő, aki egyfelől a polgároknak a jogait így lábbal tiporja,... (Dinich Ödön: Ki kell rúgni!) Elnök: Dinich Ödön képviselő urat rendreutasítom. Tessék a közbeszólásoktól és^ különösen az ilyen természetű sértő közbeszólásoktól tartózkodni. Hegymegi Kiss Pál:...nem méltó arra a pozícióra, hogy a magyar közigazgatás munkása legyen és aki tiszteli és becsüli a magyar közigazgatást, az nem tűrheti el, hogy egyes tisztviselők iai_ közigazgatás hatalmát ilyen célokra használják fel. Ezeket kívántam, mélyen t. Ház, elmondani. Meg kell állapítani s azért írtam bele interpellációmba, hogy a földmívelésügyi miniszter úr kerülete, mert Szabolcs vármegyében másutt is, más járásokban is vannak pártszervezetek és más járásokban is figyeltük ottani polgáriaink pártéletét, de ezek az, atrocitások, a néppel való ezek a komiszkodások ... Elnök: Kérem, képviselő úr, méltóztassék olyan szavakat használni, amelyek a parlament méltóságának megfelelnek. Hegymegi Kiss Pál: ... a néppel való ezek a durva eljárások csakis ebben a kerületben, a földmívelésügyi miniszter úr kerületében történnek. Ennélfogva ne vegye^ rossz néven a miniszter úr, ha az ő kerületéből elkeseredett hangú nyilatkozatok jönnek fel hozzánk és ne ütése 1932 november 30-án, szerdán. vegye rossz néven a miniszter úr tőlünk azt, ha ezt mi itt, a Házban most szóvátettük és elvárjuk magától a miniszter úrtól is, hogy a maga részéről is oda fog hatni, hogy a közigazgatás ilyen tevékenységet ne folytasson, már csak a miniszter úr érdekében sem, ebben a járásban. Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kíván szólni. Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: T. Képviselőház! Amidőn Hegymegi Kiss Pál t. képviselőtársam interpellációjára válaszolok, ezt nem a belügyminiszter úr, vagy a kormány képviseletében teszem, hanem abban a minőségben, hogy engem személyemben, mint a kemecsei kerület képviselőjét méltóztatott aposztrofálni. En ezekről a dolgokról akkor szereztem tudomást, amikor t. képviselőtársam egy hírlapi cikkben ezekkel foglalkozni méltóztatott. Mióta Kálnay főszolgabíró urat, akit nagyon becsülök, határozott ellenzésem dacára odahelyezték ebbe a járásba, — nem csinálok titkot belőle, hojs:y ez így volt, — azóta a főszolgabíróval egyáltalában nem beszéltem, a kerületet érdeklő dolgokról pedig vele soha életemben nem beszéltem. A kemecsei kerület olyan kerület, — ennek viszonyait Hegymegi Kiss Pál, arra a vidékre való képviselőtársam nagyon jól ismeri, — amely talán amióta megvan, mást, mint az én családom tagjait, nem választott képviselőnek. Ez egy patriarchális kerület, ahol engem kétszer megválasztottak anélkül, hogy ellenjelöltem lett volna. Ezt csak azért hozom fel, hogy bizonyítsam, hogy igazán nincs szükségem ilyen eszközökre, mert azt a nagy megbecsülést, amelyet ilyen múlt után jelent egy kerület bizalma, vagy megérdemlem azon az alapon, ahol most dolgozom országom érdekében, és azon az alapon, hogy ezt az állást betöltöm és betöltöm képviselői pozíciómat kerületemmel szemben, vagy nem érdemlem meg. Nekem soha ebben az életben nem lesz szükségem olyan kerületre, amely engem nem azért választ meg, mert helyesnek látja, hogy beküldjön ebbe a Házba, és az országom és sajátmaga érdekében való akciónak tekinti a megválasztást. Engem egyéni érdek sohasem fog vezetni, hogy én megszerezzem, különösen ilyen eszközökkel, egy kerület bizalmát. (Ügy van! jobbfelől.) A képviselő úr nagyon jól tudja,, hogy abban a kerületben, éppen abban a községben mondottam beszámolóbeszédet, amely azzal kezdődött, hogy én soha életemben nem akarok abba a helyzetbe kerülni, hogy önöktől kérjek valamit; én mindig csak arra fogok reflektálni, hogy az önök igényeit kielégítsem, és sohasem fogok reflektálni másra, mint az önök barátságára. Ezt megszolgálom, amennyi erőm adatik, de kérni, követelni, vagy más eszközökkel bizalmat kicsikarni sohasem fogok. így kezdtem ezt a beszámoló beszédemet. Elég, ha hozzáteszek egy tényt, amelyet a képviselő úrnak, ha jól tudom,, már elmondottam, t. i. más okok is, amelyeket itt nem akarok részletezni, mert indokolatlanná tennék, hogy tőlem bármily tekintetben is kiinduljon olyan akció, amely az én pozíciómat különösen ilyen erőszakos eszközökkel abban a kerületben megerősíteni igyekezzék, azt mutatják, hogy nekem ezekhez a dolgokhoz, ha tényleg megtörténtek, semmi közöm sincs. (Eckhardt Tibor: Ilyen eljárás csak árt!) Ezt akartam éppen mondani. Nekem az a mandátum, amelyet