Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-131

58 Az országgyűlés képviselőházának 131. ülése 1932 november 30-án, szerdán. termelési erejében nlaígy csökkenést mutat, hogy így tovább folytatni nem lehet. Ez lelketlen, rideg álláspont, amely ellen a Házban tiltakozni kívánok. E kérdésnek csak egy részletét hoztam ide, azt a részletét, amelyet a Társadalombiztosító Intézet igen tisztelt elnöksége mint minden előző javaslatnak arcanumát, minden ellenkező állásponttal szemben, mint kiegyenlítő megoldást hoz javaslatba a miniszter úrnak. Ez így hangzik (olvassa): «A segélyezési idő tartamának, a táppénz mértékének, illetve a szülészeti segély mértékének leszállítása előtt mondassék ki...» Ezek az egyes tételek voltak azok. amelyeken keresztül bizonyos költségmegtakarításokat akartak elérni a Társadalombiztosító Intézetnél, tudniillik a segélyezési időtartamot rövidebbre akarták venni, a táppénz mértékét le akarták szállítani és a szülési segély mértékét szintén leszállítani kívánták. Ezek a leszállítások is igen antiszociálisuk és ezek ellen is felmerültek a jogos érvek, s ezt a nehéz kérdést úgy akarta kikerülni az intézet elnöksége, hogy egyszerűen, radikálisan fel akart emelni bizonyos szolgáltatási kulcsokat, ennélfogva kimondatni kívánja, hogy (olvassa): «az intézet szolgáltatásait akár sajátmaga, akár hozzátartozója részére igénybevenni kívánó minden biztosított egyén a munkaadói igazolványért fizessen egy pengőt, az intézet gyógyszerszolgálatát akár sajátmaga, akár hozzátartozója részére igénybe venni kívánó biztosított a gyógyszer árának 50%-át, de legfeljebb egy penarőt a gyógyszerésznek a gyógyszer kiszolgáltatásával szemben közvetlenül megfizetni köteles.» Vagyis magyarra fordítva mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy ezentúl a biztosított egyén, a beteg, aki egészségügyi ellátásra szorul, azért a munkaadói igazolványért, amely jogosultságának megállapításához szükséges, kénytelen egy pengőt fizetni s azonkívül a gyógyszeráraknak, amely gyógyszerek egészségének helyreállítását célozzák, 50%-át köteles fizetni. Micsoda betegbiztosítás az, amikor a hallatlan tömegű járulékok mellett a biztosított egyénnek még külön ilyen szolgáltatásokat kell nyújtania? Illuzóriussá válik ennek az egész rendszernek, ennek az egész társadalombiztosításnak egész szelleme. Es hiába hivatkoznak itt külföldi példákra, a német példára, mert Németországban egészen más a társadalom szociális helyzete és gazdasági helyzete abban a vonatkozásban, hogy ott különböző jóléti és szociális intézmények más vonatkozásban is segítségére vannak a biztosított egyénnek, amely intézmények itt Magyarországon nincsenek meg. Kámutatok egy nagy veszedelemre és az a veszedelem a következő. A belügyminiszter úr figyelmét különösen fel akarom hívni arra, hogy abban a pillanatban, amikor a biztosított egyén betegségbe esvén, kénytelen egy pengőt fizetni a munkaadói igazolványért és kénytelen megfizetni a gyógyszer árának 50%-át,, a mai nehéz gazdasági helyzetben inkább nem jelenti be betegségét, mert honnan fizessen ma külön egy pengőt azért az igazolványért és hogyan, miből tudja megfizetni a gyógyszerek árának 50%-át? El fogja tehát mulasztani a jelentkezést mindaddig, amíg csak lehetséges, amíg olyan súlyos betegségbe nem kerül, amikor azután már kénytelen a betegség bejelentésével jelentkezni; el fogja mulasztani a betegség-bejelentést, aminek az a nagyon veszedelmes közegészségügyi hátránya van, hogy egy megelőzhető, egy profilaktikus módon megakadályozható betegség továbbterjedését egészen biztosan elő fogja idézni az a körülmény, hogy az illető nem siet orvoshoz és nern^ siet magát gyógykezeltetni. Vagyis a fertőző betegségeknek, mindenfajta betegségnek egészen óriási lehetőségét fogja jelenteni az, ha ilyen súlyos teherrel fogják sújtani a biztosított egyént, aki azután betegségének gyógyíttatását nem fogja meg sem kísérelni. Ügy van! Ügy van! jobbfelől.). Ez közegészségügyi veszedelem és nagyon szeretném hallani, hogy azok a közegészségügyi faktorok, akik Budapest egészségügyének élén vannak, vagy akik benn vannak a belügyminisztériumban és az ország közegészségügyére vigyáznak, mit szólnak egy ilyen szanálási tervezethez, amelynek veszedelmét és ártalmas kihatásait ki sem lehet számítani, már pedig legelső és legfontosabb a közegészségügy, hogy egy egészséges, erős társadalom el tudja bírni azokat a ráháramló rettenetes terheket, amely terhek alatt már amúgyis roskadozik. Hiszen Tyler állapította meg jelentésében, hogy Magyarországon az adóhátralékok 280 millióra, az Oti. hátralékok 50 millióra emelkedtek, ami együttesen 330 millió pengőt jelent. Ezt a 330 millió pengőt kiszivattyúzni ebből a társadalomból, amely termelésében és gazdaságilag amúgyis teljesen megrokkant, egy olyan feladvány» amelyre hiába vállalkozik a t. kormány. Most egy ilyen intézményt, amelyet annyira felduzzasztottak, úgy akarnak megmenteni, hogy újabb terheket akarnak ráróni a munkaadókra és a munkavállalókra egyaránt. Vannak azután ennek a tervezetnek, amelyet a miniszter úr elé terjesztettek, még egyéb igen kifogásolható és igen veszedelmes pontjai is. Ilyen pl. az a rész, amely a háztartási alkalmazottak járulékkulcsát akarja felemelni 3%ról 6%-ra, (Kóródi-Katona János: Abszurdum!) ami azt jelenti, hogy a magánháztartásra megint egy rettenetes nagy terhet fognak evvel rárakni. Hogyan bírják el a magánháztartások ezeket a terheket, amelyek amúgyis, más terhekkel kapcsolatban is, állandóan a legrémesebb, legnehezebb és legveszedelmesebb helyzetet teremtik. Nem kívánom ezt a nagy előterjesztést, amely a kezemben van, amelyet a miniszter úr megkapott, részleteiben ismertetni, de megállapítom, hogy minden tétel, amely bizonyos megtakarítást, bizonyos kedvezmények, szolgáltatások csökkentésével akar elérni, minden tétel, amely pár százezer pengő megtakarítást így akar eredményezni, shylocki művelet eredménye. Hallatlanul veszedelmes dolog, hallatlanul antiszociális dolog, mert elveszi a segélyeket, táppénzeket, szülési segélyeket, egyéb segítségeket azoktól a biztosított egyénektől, akik amúgyis a mai nehéz gazdasági helyzetben, leromlott állapotban és_ rettenetes nyomorban vergődnek. (Úgy van! jobbfelől.) Meddig megy ezen a téren a kormány ridegsége vagy a kormány közömbössége? Érzéktelennek kell lenni, ezek után úgy látom, a miniszteri székekben, mert hallottam ma a pénzügyminiszter úr válaszát az itt elhangzott adópanaszokra, végrehajtási és árverési panaszokra és ebből is azt kell megállapítanom, hogy a t. kormány távol áll az élettől, nem látja, hogy ebben az országban milyen rettenetes tobzódó és égre csapó orgiát ül a nyomorúság, nem hallja azokat a