Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-131

56 Az országgyűlés képviselőházának 131. ülése 1932 november 30-án, szerdán. zom a t. Ház elé, amely kérdésben, azt hi­szem, pártkülönbségre való tekintet nélkül egyformán az lesz az ítélet, hogy igenis sür­gősen szükséges a kérdés megoldása. (Zaj a jobboldalon). Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóz­tassanak helyeiket elfoglalni. Némethy Vilmos: T. Képviselőház! A me­zőgazdasági munkások úgynevezett sommás vagy hónapos részének kérdéseivel kívánok foglalkozni, azokkal, akik messze vidékekre hat hónapra elmennek kenyeret keresni csa­ládjuknak a télire ... (Halljuk Halljuk! — Zaj a jobboldalon). Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, méltóztassanak leülni. Némethy Vilmos... akik messze más vár­megyékbe is elmennek kenyerüket megkeresni, (Folytonos zaj a jobboldalon.) — Dinnyés La­jos: Ne zavarják a tárgyalást! — Dinich Ödön: Ne zavarjuk a kimenőket, tessék a szó­nok úrnak várni). Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Némethy Vilmos: Hat hónapig dolgoznak ezek a földmunkások távol az otthonuktól 6—8 métermázsa búzabérért. Már maga a bér megmutatja azt, hogy milyen szegények ezek s hogy milyen munkát végeznek: nyári ara­tási munkát, tehát a legnehezebb munkát. Ez is mutatja az igénytelenségüket. A példát éppen a saját kerületemből hozom, habár az egész országban vannak ilyen munkások. De ténybeli bizonyítékot is felmutatok szerénysé­gükre, amelyet az egyik munkás küldött be: egy olyan nagybirtokos fizetett ilyen búzá­val, aki nem ínséges, aki nem szárazsággal sújtott területen gazdálkodik. (Dinich Ödön: Ki az a nagybirtokos? Nem nevezem meg az illetőt. Szóval ilyen gabonával fizette M az egész munkássereget és az egész munkásseregből csak egyetlen egy akadt, aki beküldte nekem azzal a kérelem­mel, hogy járjam ki, hogy cseréljenek ki bé­réből 6 métermázsát, mert ezzel adót és kama­tot a.kar fizetni. Magam is csodálkozom, hogy hogy lelhetett azon a vidéken ocsuból és harmadosztályú búzából összeállítani olyan minőségű gabonát, mint amilyen ez. (.Dinich Ödön: Miféle birtok van ott?) Nem mondom meg, hogy melyik uradalomról van szó t. képviselőtársam, tény az, hogy hat méter­mázsa gabonáról van szó és nem hallgathatom el azt a körülményt, hogy ez az ember tény­leg meg is kapja ettől az uradalomtól ezt a hat métermázsa búzát, Az ő jelenbeli s jövője érdekében hallgatok. De kérdem, mi okozza még ezen a termé­szetes igénytelenségen kívül azt, hogy meg­elégszik mindennel egy ilyen munkás. Meg­elégszik azért, mert örül, Ihia ezt is megkapja. Hisz a mai gazdasági viszonyok között na­gyon gyakori az az eset. hogy az a nagy­birtokos, vagy az a nagybérlő maga is el­merül az adósságokban, nem tud teljesíteni, s ilyenkor bizony megtörténik az? is, hogy tel­jesen gabona nélkül tér haza családjához az illető részes munkás. Igaz, hogy azután jogá­ban áll ezt közigazgatási úton is orvosolni, sőt vannak jogvédő irodák megbízva ezekkel az ügyekkel. Ennek az intézménynek is van azonban egy nagy hibája, ez pedig az, hogy az illetékesség kérdésében elsősorban az a közigazgatási hatóság illetékes, ahol a nagy­birtokos vagy a nagybérlő lakik. Ami pedig a jogvédő irodákat illeti, tudok nagyon sok olyan esetet, hogy mikor odafordult a& illető, a lakhely szerinti jogvédő iroda vezetője útján a helyettes, helyettesítési díjakat számított íel a másik jogvédő irodának a helyettesítésért. No de a legtöbb esetnek a vége mégis csak az, hogy csődbe kerülnek, vagy zárgondnok­ság alá kerülnek ezek a birtokok és a csőd­nyitástól kezdve két vagy három esztendőbe is beletelik, amíg ezek az emberek hozzá tudnak jutni a keresetükhhöz. Gondoljuk csak el, hogy hogyan és miből tartja el családját az a sze­gény részes munkás, aki hat-nyolc méter­mázsás terméskövetelését csak két-három év múlva kapja meg. Hogy tudjon ez megélni egyáltalában. Pedig ebben a tekintetben semmiféle lépés nem történt, s a csődtörvény se biztosít semmiféle olyan elsőbbségi jogot, amelynek következtében gyorsabban hozzájut­hatnának követeléseikihez ezek a szerencsétlen emberek, sőt az eljárást magát, még egyéb dolgok is hátráltatják. Például a kerületemből egy ügyvédbarátom a következőket írja ne­kem (olvassa): «Egyben arra is megkérlek, hogy a postatakarékpénztárnál szíveskedj el­járni Szúnyog József és 41 társa lentikápolnai lakos munkások ügyében. Amint ezek már a választás előtt Neked is panaszkodtak, ámult évben gazdasági munkán voltak Veszprém megyében és a gazdaság zárgondnokság alá került. Járandóságukat a zárgondnok bírói letétbe tette, Több mint egy éve fekszik az a pénz kamat nélkül a 'kincstárnál, illetve a póstatakaréknál és dacára annak, hogy a pápai járásbíróság jogerő nélkül kiutalta, nem lehet hozzáférni, mert az adóhivatal először a beté­tet felmondta, s amint értesültem, csak hosz­szabb idő múlva tudjuk a pénzt megkapni. A pápai járásbíróság 'kiutaló végzése Pk., 10.218/1931. számú, a postatakarékpénztár! be­tétkönyv száma pedig 18.394. Arra kérlek tehát, hogy szíveskedj oly értelemben eljárni, hogy a felmondási időt ne várják be, 'hanem azonnal tegyenek eleget a pápai adóhivatal megkere­sésének.» (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) T. Ház! Azt hiszem, eléggé megmutattam ezzel azt, hogy milyen nehézségekkel kell meg­küzdeniök ezeknek a szegény munkásoknak, hogy megszolgált kenyerükhöz évek múlva is hozzájuthassanak. Mindenesetre arra. kérem az igen t. földmívelésügyi miniszter urat. hogy •ebből a szempontból mielőbb jöjjön a Ház elé egy rövid törvényjavaslattal, amelyben törvé­nyes zálogjogot biztosít a mezőgazdasági mun­kásoknak az általuk learatott gabonára a meg­járó részesedésük, azaz a végzett részes munka­bér erejéig. Ezzel meg lenne gátolva az, hogy ilyen sokáig kelljen várni járandóságaikra. Addig is azonban, amíg ez megtörténik, és tör­vényhozási úton megoldást nyer, a zárgond­noki, a csődtörvényi és kényszeregvezségi el­járás ilyen módosítására, talán helyes lenne, ha a belügyminiszter úrral egyetértve, a községi jegyzőkhöz adatnék ki egy utasítás olyan ér­telemben, hogy a községi jegyzők ne írjanak alá egy olyan munkásszerződést se, amelyben nem foglaltatik benne olyan kikötés, hogy a mezőgazdasági munkás mindjárt, mihelyt raur.­kahelyén megjelenik, természetben kijelölve kapja az ő részének megfelelő gabonamennyisé­get, mint függő termést, amikor pedig azt le­aratta, azt külön helyezze el a munkaadó, mint a munkás tulajdonát képező részt. (Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Rosszul is járhat vele!) Azt nem foglalhatják le akkor,

Next

/
Oldalképek
Tartalom