Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-131

42 Az országgyűlés képviselőházának 131. ülése 1932 november 30-án, szerdán. vábbra is tartózkodni kíván a pénzügyminiszter úr, kérdem, hogy az állam tulajdonában lévő földterületeket nem fogja-e pénztárjegyek kibocsátására, vagy más pénzszaporító eljárásra igénybevenni, hogy ezáltal gyorsítsa meg a magyar gazdasági élet menetét? Ez az iá bárom kérdés, amelyet bátor vagyok a pénzügyminiszer úr elé terjeszeni. (Helyeslés balfelol.) Elnök: A Ház imént adott engedélyt, hogy 'a pénzügyminiszter úr válaszát Eckhardt Tihor képviselő úr hasonló tárgyú húszas sorszámú, do csere következtében tizenharmadiknak sorrakerülő interpellációja után fogja elmondani. Következik Andaházi-Kasnya Béla képviselő úr interpellációja. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Herczegh Béla jegyző (olvassa): «Interpelláció a m. kir. miniszterelnök és a földmívelésügyi miniszter urakhoz. Van-e tudomása a miniszterelnök és a földmívelésügyi miniszter uraknak arról, hogy az Okh. kötelékébe tartozó földmunkás-szövetkezetekkei szemben az Okh. és la^ földmívelésügyi minisztérium részéről ellenőrzést gyakorló dr. Steyer György meg neon engedhető szabálytalanságokat követett el, s hogy szövetkezetellenes eljárásukkal kisemberek éveken át nehéz munkával gyűjtött vagyonát veszélyeztetik és justic morddal igyekeznek azt megszerezni. Megengedhetőnek tartja-e a miniszterelnök, illetve a földmívelésügyi miniszter úr, hogy éppen azok tegyék tönkre a szövetkezeti gondolatot, akik ennek istápolásával bizattak meg. És megengedhetőnek tartja-e a földmívelésügyi miniszter úr, hogy a mai rendkívüli időkben közpénzekből hozott egymillió pengős súlyos áldozat nem a rendeltetésének megfelelőleg használtatott fel.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Andaházi-Kasnya Béla: Igen t. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Egy hasonló tárgyú interpellációt jegyeztem be hat hónappal ezelőtt, amelyet volt is alkalmam itt az igen t. Ház színe előtt felderítenem. Hogy azonban újból interpellálni kényszerültem, és hogy ezt az interpellációt egyrészt a földmívelésügyi miniszter úrhoz, másrészt pedig a miniszterelnök úrhoz címeztem, azért láttam ennek szükségét, mert a földmívelésügyi miniszter úr felügyeleti jogot gyakorol a földmívelésügyi minisztérium terhére adományozott egymillió aranykorona, a földmunkásszövetkezetek céljait előmozdító összeg felhasználása szempontjából. Hogy pedig a miniszterelnök úrhoz intéztem interpellációmat, ezt azért tartottam szükségesnek, mert e körül a dolog körül egy olyan mélyreható politikai jelenséget is látok, amelyet feltétlenül korrigálnunk kell, illetve amelyet helyes mederbe terelni elmulasztani vétek volna. Mint említettem, annakidején a földmunkásszövetségek az Okh. kebelében alakultak, illetve részben azonkívül. A jelen esetben speciálisan a kerületemhez tartozó mindszenti földmunkásszövetkezet ügyét kívánom szóvátenni, amely annakidején 50 kiló feölcsönbúzából alapíttatott meg, amelyet elnöke akkor kölcsönkép kapott, és ma már a munka eredményekép állíthatom, hogy ez a kis szövetkezet, amely 50 kiló kölcsönbúzával indult el, 70.000 pengőt adott jótékony célra, így többek között az ottani polgári iskola eltartására, szegények felruházására, azután hasonló szövetkezetek anyagi ügyeinek előmozdítására. Szóval olyan derék és becsületes munkát végzett, amelyért nem gáncs, hanem csak a legnagyobb elismerés illeti meg. Minden a legnagyobb rendben és legnagyobb megelégedésre ment mindaddig, amíg ennek a szövetkezetnek elnöke súlyt nem helyezett arra, hogy keservesen megkeresett munkájuk gyümölcséről számoljon el az Okh., illetve ők az elszámolásokba betekinthessenek. Az elszámolás megejtésénél az igazgatósági tagok, akik természetesen büntetőjogi és vagyonjogi felelősséggel tartoznak, megdöbbenéssel vették észre, hogy az Okh. olyan tételeket számol el ezeknek a szegény kis kubikos embereknek terhére, ami semmiesetre sem egyeztethető össze sem az Okh. üzleti etikájával, sem pedig a politikai felfogással. Elszámoltak ugyanis például többek közt 1400 pengőt a dorozsmai választás költségei címén. (Felkiáltások d baloldalon: H öl?) Ennél a földmunkásszövetkezetnél. (Felkiáltások a baloldalon: Hallatlan!) Elszámoltak 1400 pengőt csillejavítás címén olyan csillék után, amelyekkel a szövetkezet soha életében nem rendelkezett, amely csillék ugyan az Okh. tulajdonát képezik, és amelyek az egyik vezető házépítésénél romlottak el. Ezeket a szövetkezettel javíttatták. Elszámoltak 300 pengőt naptárra, de annak a lapja adja ki ezt. a naptárt, aki maga a földniunkásszövetkezet ellenőrzésével van megbízva, szóval ezekkel egyszerűen megterhelték a szövetkezetet. Megterhelték azonkívül a szövetkezetet 17.600 pengővel, amire a további felvilágosítást egyszerűen megtagadták, és amikor ezek a kisemberek követelték, hogy most pedig számoljon el az ő jogos követeléseikkel, illetve munkájuk gyümölcsével, akkor az történt, hogy ezt az elnököt, ezt az egyszerű kubikost, aki ezt az egész egyesületet alakította, egyszerűen felfüggesztették fegyelmi úton, illetve elmozdították a szövetkezet elnökségéből. Az Okh. elfelejtette, hogy neki ilyen joga nincs, mert hiszen a szövetkezet elnökét választja és elnöke felett csak maga a közgyűlés dönthet. Erre — közben lejárt az év —a közgyűlés újból egyhangúlag ugyanezt az Antal Lajost választotta meg elnökül. Ezt ismét nem volt hajlandó tudomásulvenni az Okh., hogy olyan egyén legyen ennek az egyesületnek elnöke, aki mélyebben kutat a dolgok hátterében, és most másodszor is formai okokból megsemmisítette ennek a közgyűlésnek választását. Erre (harmadszor is összeült a közgyűlés, és ez a közgyűlés ismét Antal Lajost választotta meg egyhangúlag elnökéül, (Mozgás a baloldalon.) miután legjobb meggyőződésük az volt, hogy ez az ember becsülettel és megelégedésre vitte az ő dolgukat. Meg kell jegyeznem, hogy a. második közgyűlés olyan volt. hogv körülbelül 62 részt jegyeztetett az Okh., még pedig olyan részt, hogy ez által majorizálni tudja a szavazatokat, tehát olyanokkal jegyeztetett; részt, akikkel biztosítani tudta, hogy majd aző érdekeit szolgálják. En azonban megmagyaráztam ezeknek az embereknek, akik helyett az Okh. befizetett, hogy a szavazás titkos és szavazzanak oda, ahova akarnak. Ez a 62 ember tehát, akiknek az Okh. befizette a részjegyét, isren becsületesen szántén Antalra szavazott. (Derültség a baloldalon. — Lázár Miklós: Jól megmagyarázta!) Az történt azután — és ezt hiába próbálja tagadni az Okh. az igen t, mi-