Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.
Ülésnapok - 1931-131
40 Az országgyűlés képviselőházának 131. ülése 1932 november 30-án, szerdán. járni, hogy az adóhátralékok egész könnyen szaporodtak fel a nagyobb adófizetőknél. (Téglássy Béla: Kik voltak azok? Mert én nem! — Nagy zaj. — Elnök csenget.) Pedig akkor még aránylag jobb időket éltünk. (Zaj. — Jánossy Gábor: Tessék eseteket mondani! Ez a párt meggy anusítása ! ) Elnök: Csendet kérek. Gr. Hunyady Ferenc: Méltóztassanak t. képviselőtársaim utánanézni, hogy maga a miniszterelnök úr, akit most az úriak támogatnak, — ahogy másokat is támogattak — bemutatkozó beszédében rámutatott ugyanazokra az anomáliákra, amelyeket most szóváteszek. Méltóztassanak tehát tőle számonkérni azokat, amiket most tőlem kérnek számon. Azok a nagyobb birtokosok, akik az állam támogatásával esztendőkön át rendesen nem fizették meg az adójukat, ma tényelg nem tudnak fizetni, mert nincs jövedelmük, mert földjüket értékesíteni nem tudják éa mert hitelhez jutni nem tudnak. Ha ez fennáll a nagyobb birtokosokra nézve, fokozottabb mértékben áll a kisebb gazdaságokra és a kisgazdákra, akik önhibájukon kívül jutottak adóhátralékba, &> közterhek aránytalanul magas volta, az iparcikkek árának magassága és az áltaduk termelt terményáruk és állatárak csökkenése következtében. Ha tudomásul vesszük azt, hogy az adóhátralékok befolyására az államnak szüksége van és azt, hogy pénzben adót fizetni sem a nagyobb, sem a kisebb birtokosok nem tudnak, a jelenlegi időben ebből csak egy konzekvenciát tudunk levonni ós pedig azt, hogy az állam abban fogadja el az adófizetést, amiben az illető nagy- vagy kisbirtokos fizetni tud, tehát természetben. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) Vagyis, tegyék lehetővé 1 , hogy a nagybirtokososztály földben, a kisbirtokosság pedig terményben fizethessen. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) Ennek a lehetőségére rámutatott Gömbös Gyula miniszterelnök úr a maga programmbeszédében. (Zaj. — Elnök csenget.) A magam részéről azért szólalok fel és azért sürgetem ezt, hogy ez ne maradjon megint egy pont a sárga füzetben, hanem ennek a végrehajtása annál is inkább megtörténjék, (Felkiáltások a baloldalon: Sofort!) mert, ha ez nem történik meg a kellő időben, úgy naponként száz és száz olyan adófizető polgárt teszünk tönkre, akiknek gazdasági fennmaradását ennek a rendeletnek életbeléptetésével biztosítani tudnánk, (Élénk helyeslés.) Természetesen életbevágóan fontos, hogy «zzel kapcsolatban a földeknek és a terményeknek az ára megfelelően legyen értékelve. (Helyeslés.) Mert ha valaki három esztendővel ezelőtt bizonyos összegű adóval tartozott és azóta pontosan teljesítette adófizetési kötelezettségét, három év előtti adóhátralékának váltó zatlan fennállása mellett igazságtalan volna, hogy bár akkor egyholdnyi földért válthatta volna meg, ma három hold földért kell megváltania azt az adót, amellyel az államnak tartozik. (Ügy van! Ügy van! — Mozgás.) Az első pillanatban úgy gondoltam, hogy az adóhátralékok keletkezésekor fennálló értékelés szerint történjék az adóhátralékok megállapítása^ illetőleg behajtása, de rájöttem, hogy ez veszélyes, mert hiszen a földtehermentesítésnél ez elfogadható lenne, itt azonban adóhátralékokról van szó, és tudnunk kell, hogy nagyon sok birtokos még adósságot is vett fel azért, hogy az adót fizethesse, és így abban a pillanatban, mikor az adóhátralékok fennállottak, már nagyon alacsony termény vagy földárakkal kellett kalkulálni és azon a termény vagy földáron való kalkulálás szintén tönkretenné az illető adóhátralékost. Tehát a föld- és terményáraknak lényegesen liberálisabb értékelésére van szükség, hogy itt az adófizető ne legyen tönkretéve és az állam is valamilyen formában megtalálja a maga számítását. Rámutatok arra, hogy a földben vagy természetben való adóhátralékfizetés bizonyos precedenciát jelent a földet terhelő adósság rendezése kérdésének megoldásában is, mert azt hiszem, a kormány is elismeri^ hogy a jelenlegi rendezés^ csak átmeneti időre szól, amely alatt azt a végleges formulát kell megtalálnunk, hogy a földet a reá nehezedő tűrhetetlen adósságtól olyan módon szabadítsuk meg, hogy^ ugyanakkor a betevő érdekeit is megvédjük és a pénzintézeteket sem tesszük tönkre. Ez a természetben való befizetés azt hiszem, az egyedüli módja és megoldási formája lesz a dolognak. Most kérdem, hogy amennyiben a pénzügyminiszter úr, illetőleg a kormány elfogadja ezt a tételt és tényleg természetben fogja lefizetni engedni az adóhátralékot, mire fogja az állam felhasználni az így hozzá természetben befolyó értékeket? (Téglássy Béla: Telepítésekre! — Zaj a jobboldalon.) Ne tessék előre helyettem válaszolni, most én beszélek, azután megkérdezem a pénzügyminiszter urat és a pénzügyminiszter úr talán mégis jobban fogja tudni, hogy a kormány mit fog csinálni, mint Téglássy Béla képviselőtársam. (Fráter Jenő: Hol vagyunk? Iskolában? — Téglássy Béla: A képviselő úr legyen nyugodt! Nem megyek magához iskolába! — Rakovszky Tibor: Pedig jó volna! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! (Dinieh Ödön: Kis iskolakerülő! — Zaj.) Gr. Hunyadi Ferenc: Nem akarok arról beszélni, mi történjék a beadott terményekkel noha meggyőződésem szerint az állaim mai nehéz helyzetében a tisztviselők, illetőleg hivatalnokok illetménvei egy részének terményben való folyósítása elől végeredményben nem lehet elzárkózni. Itt elsősorban a földről 'beszélünk Természetesen aizzal, ha föld jut az állam kezébe, rnindenekelőtt a már bejelentett telepítési politikát fogja az állam alátámasztani. Azonban a?, adóhátralékok fejében aránylag kis földterüleitek és nagyon elszórtan fognak az állam kezére jutni. Inkább az adósságrendezéssel kapcsolatban várom olyan nagy földterületek felszabadítását, amelyeket komoly telepítési politika alapjának lehet tekinteni. Az adóhátralékok címén állami kézbe kerülő földterületeket inkább más földbirtokpolitikai cél teljesítéslére tartom! alkalmasaknak: 10—15 holdas kisgazdabirtokok kiegészítésére és kikerekítésére, mert ezen a címen és az ilyen f öldtípus'tól várhatja az áillam legkönnyebben, hogy bizonyos ellenértéket kap azért a földért, amelyet neki átadnak. Hiszen a 10—15 holdas gazda a maga munkájával, családjával, instrukciójával el tudja látni azt; a 4-^-5 hold földet, amelyet kapna és akkor minimális kamattal és megfelelő részletfizetés mellett ki is tudná fizetni a föld méltányos árát. Ha azonban ez is az elsődleges felhasználása ennek az állami tulajdonba kerülő földnek, kérdem a pénzügyminiszter urait» nem lesz-e talán szükséges ezt a földet másodlagos célok érdekében is felhasználni? A most elmondandókban nem akarom leszögezni a magam véleményét. A t. pénzügyminiszter úr elméleti képességét nagyon sokra tartom és becsülöm, tehát itt csak bizonyos gondolatmenetet mondok el, amelyet külföldi,
