Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.
Ülésnapok - 1931-140
408 Az országgyűlés képviselőházának 11+0. ülése 1932 december 22-én, csütörtökön. bejelenteni kötelességemnek tartom, hozzáfűzöm egyben azt, hogy nagyon természetesen a kormánynak erről szóló érdemleges jelentését és magát a kereskedelmi szerződést is a karácsonyi szünet utáni első ülésen leszek bátor benyújtani. Kérem, méltóztassék ezt a bejelentést tudómásul venni. (Éljenzés jobbfelől és a középen.) Elnök: Folytatjuk a kérvényekre vonatkozó vitát! Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Andaházi-Kasnya Béla! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Szólásra következik 1 ? Patacsi Dénes jegyző: Buchinger Manó! Buchinger Manó: T. Képviselőház! Eckhardt t. képviselőtársam tegmap egy improvizált felszólalásában, amely azonban improvizációjia elleniére akármelyik nagy államférfiúnak is díszére vált volna, sürgette meg újból iá választójog titkosságát. Én különösen vissza akarok térni Eckhardt képviselőtársamnak azon szavaira, amelyekben elutasíthatatlam logikával bizonyította annak szükségességét, hogy a Házban pártkülöinbségre való tekintet nélkül (Téglássy Géza: Helyes!) alakuljon meg sürgősen egr wâhtsstèîotn oRrlamenti bizottság-, amely végre az országnak, a nemzetnek ezt a legégetőbb kérdését az ország népe erdekében és az ország népe javára tető alá hozza. Ki akarom jelen+eni, hogy ami a szociáldemokratapártot illeti, mi a legnagyobb örömmel nemosak csatlakozunk Eckhardt Tibor ezen indítványához, nemcsak a parlamenti bizottság sürgős megalakítását tartjuk szükségesnek hanem, ami minket szociáldemokratákat illet, mi készen állunk arra, hogy akár parlamenten kívüli harccal is, mindenkivel, aki a választójog titkosságát ugyanolvan sürgősnek tartja, mint mi, igenis, összeállunk és igyekszünk minden eszközt megragadni arra, (Bródy Ernő: Helyes!) hogy ezt a kérdést ve^re-valahára megóvhassuk. A parlamenten kívül is, a parlamentben is bárkivel a választóiog titkossága érdekében, de ugyanígy hangsúlyozom, hogy készen állunk arra is, hogy bárki ellen, Ördögök és poklok ellen is felfogjuk venni a harcot, aki a választójog titkosságát még mindig meg akarja akadályozni. (Tar>s a széisőbaloldalon.) Mindenkivel a választójogért, mindenkivel a választójog ellen, mert az a felfogásunk, hogy végre elérkezett a 12-ik óráia annak, hogy ebben az országban egy morális nyomás ahá helyezzük mindazokat, akik a becsületes választójognak még mindig ellenségei. Elérkezett a tizenkettedik órája annak, hogy olyan morális atmoszférát igyekezzünk teremteni és elérni ebben az országban, hogy végre a demokráciának ez az elutaisíthatatlan főkövetelése és főfeltétele, a választójog titkossága, a korrupciómentes, a balkanizmustól mentes választójog vé«re-yalahára törvénybe iktattassák. Erre szükség van az ország érdekében, de szükség van erre egy igen aktuális és azt lehet mondani saomorú és az országot megszégyenítő okból is. Ugyanis a mostani miniszterelnök úr, aki gyorsvonati tempót igért. ezt a gyorsvonat! tempót cselekedeteiben, olyanokban, amelyek az orszáf? érdekében állanak, eddig még nem érte el. Ellenben egy tekinte+ben ie-enis, a gyorsvonati tempót elhagyta. (Téglássy Béla; Ezt nem lehet mondani!) Egy tekintetben világrekordot ért el; ezt a világrekordot elérte saját ígéreteinek megtagadásában (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt a világrekordot elérte ott, amikor ezelőtt néhány héttel ő maga programmjának vallotta a titkos választójogot, kormányralépése óta azonban semmi egyebet nem tesz az országban tartott agitációs kőrútja folyamán beszédeiben,, mint hadakozik a választójog sürgősségével, hadakozik a választójog titkosságával, hadakozik tehát a sajátmaga által vallott programmal, úgyhogy azt lehet mondani, hogy ebben a tekintetben a miniszterelnök úr akármilyen politikai Fregolival fölveheti a versenyt. T. Ház! Ezekben a beszédekben, amelyeket a miniszterelnök úrtól hallottunk, a nemzeti egységbe invitál mindenkit, legtöbbször minket, szociáldemokratákat. Nekünk, szociáldemokratáknak rendületlen meggyőződésünk az, hogy amikor az ország dolgozó népének érdekeiért harcolunk, akkor a nemzeti egységért harcolunk és a nemzeti egységért küzdünk. Minket külön a nemzeti egységre invitálni nem kell, azonban, amikor a miniszterelnök úr holmi korporációk mellett agitál, akkor azt kell mondani, hogy ő a nemzeti egység szétbontására, felrobbantására törekszik, mert nemzeti egység és érdekképviseletek, ez kontradikció, ellentét, ez a kettő nem fér össze. A nemzeti egységre való invitáláson kívül a miniszterelnök úr leginkább felénk adresszálva azt követeli, hogy ne a külföld < segítségével igyekezzék a szociáldemokrácia és a munkásosztály a maga érdekeit elérni és képviselni. Erre nekünk egy-két megjegyzést nem lehet elhallgatnunk. t Az első az, hogy amikor a miniszterelnök úr kárhoztatandónak tartja hogy mi a külföldre apellálunk, abban a formában, hogy az egész világ munkásosztályával, az egész világ proletariátusával tartjuk a szolidaritást azokban a kérdésekben, amelyekben érdekeink az egész világon azonosak, akkor a miniszterelnök úr vájjon nem a kü'fö'dre apePál, amikor itt állandóan a fasizmusnak, az olasz fasizmusnak csinál propagandát? (Téglássv Béla: Éljen Mussolini!) Éljen Mussolini? Éljen a nemzetközi szociáldemokrácia! Elien a proletariátus nemzetközi szolidaritása! (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) Ha einen ^Mussolini, akkor éljen ezerszer az Internacionálf! (Zajos ellenmondások a jobbközépen. — Farkas István: Ie-en, igen! Mussolini a reakció internacionáléia. — Propper Sándor: Mussolini rongyait akaria idehozni! — Téglássy Béla: Összeköttetéseikhez a revízió érdekében forduljanak!) Lehet arról szó, hogy ne a külföld segítségével igyekezzék az ország népe életérdekeit győzelemre juttatni —• amiről^ különben is, mondom, nem lehet más formában szó, mint abban a formában, hogy a munkásosztály, úgy, mint az egész világ munkásosztálya, gyakorolja azt a szolidaritást, amely az ő közös érdekeinek kifejezője, — de ha a miniszterelnök úrnak ilyenfajta kifogásai vannak, akkor ismétlem, nem lehet megérteni, hogy voltaképpen miért nem talál ő jobb dolgot annál, hogy állandóan külföldi intézményeket, külföldi formákat propagál itt és állandóan olyan berendezkedésekért emel szót, amely berendezkedések ennek az országnak számára idegenek, ennek az országnak számára külföldiek. Viszont, ha már külföldi példák nyomán próbál a miniszterelnök úr elindulni, akkor miért nem indul el a külföldnek demokratikus berendezkedései és demokratikus intézményei nyomán? Elvégre ma
