Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-139

402 Az országgyűlés képviselőházának 139 denkit kényszeríteni, hogy pontosan fizesse be adóját, mert nem áll rendelkezésére elég pénz, akkor nem lehet indokolt az, hogy a hátralékost 12% kamattal sújtsák. Nem tudom, hogy ez a statisztika ' helyes-e és megfelel-e a tényeknek, azt azonban tudom, mert nagyon sokszor jönnek hozzám ezzel a panasszal, hogyha valaki, aki 30—40 katasztrális hold tehermentes ingatlan tulajdonosa, nem akarná elkótyavetyélni terményét potom áron csak azért, hogy adót fizethessen, ha átmenetileg kölcsönnel szeretné magát kisegíteni, hogy adót fizethessen, ha átmenetileg kölcsönnel szeretné magát kisegíteni, hogy kellő időben tudja értékesíteni termékeit, 40 katasztrális hold tehermentes birtok mellett első helyre való bekebelezés mellett 500 pengőt sem lehet felhajtani. (Éber Antal: Ezt pedig meg lehetne oldani!) Meg lehetne és meg kellene oldani, de nincs megoldva és nem tesznek semmit. Ma az a helyzet, hogy nálunk a falvakban — pedig ott gazdag sváb faluk vannak — ha az egyik jómódú polgárhoz adót végrehajtani jönnek, az a gazda beszaladgálja az egész faSut és nem tud 50 pengőt összehozni az egész faluban. Amikor tényleg ilyenek az állapotok, amikor maga az állam is hibás abban, hogy nem gondoskodik — mint mondottam — kellő mennyiségű fizetőeszközről, akkor a magyar királyi kormány által beígért adó- és illetékszabályok behozataláig is meg kell tenni mindazokat az intézkedéseket, amelyek alkalmasak arra, hogy a közteherviselés arányossá tételét és ezzel a közmegnyugvást elősegítsék. Emlékszem rá, hogy annakidején, amikor még a magánkamat is magas volt, az egységespárt agrárblokkja is követelte már ennek a magas állami kamatnak leszállítását. Ha indokolt volt ez akkor, amikor — mondom — a magánkamatláb is magas volt, mennyivel indokoltabb ma, amidőn az állam 50%-kai magasabb kamatot szed, mint amennyit egy magánosnak megenged. Én a magam részéről ezt erkölcsi lehetetlenségnek tartom és éppen ezért kérem a pénzügyminiszter urat, méltóztatnék intézkedni abban az irányban, hogy a 12% kamat legalábbis 5%-ra szállíttassák le. (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a pénzügyminiszter úrnak. Következik gróf Hunyady Ferenc képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Patacsi Dénes jegyző (olvassa): 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a budapesti tejvállalatok az ipari tejből előállított fölözött tejet állítólag az ipari tej áránál lényegesen magasabb áron tudják értékesíteni? 2. Hajlandó-e a miniszter űr intézkedni, hogy az ipari tej átvételi ára emeltessék? 3. Ha nem, hajlandó-e a miniszter úr intézkedni, hogy a fölözött tej megfelelő áron a tejtermelők rendelkezésére bocsáttassák állataik takarmányozása céljából? Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gr. Hunyady Ferenc: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy abban az ólmos unalomban, amely ebben a teremben terjeng, amikor képviselőtársaim nagyrésze pártkülönbségre való tekintet nélkül alighanem karácsonyi bevásárlásait végzi, és talán a kormány tagjai is egy kis sofort-segítséget nyújtanak a ülése 1932 december 21-én, szerdán. szegény magyar kereskedelemnek bevásárlásaik formájában, mégis néhány percig foglalkozzam egy olyan fontos kérdéssel, amely fontos kérdés ugyan már többízben megbeszélés tárgyává tétetett ebben a Házban, amely azonban még mindezideig nem kapott kielégítő megoldást. A tejkérdés, a tej árának úgy a termelői, mint a fogyasztói árának kérdése állandó izgalmat vált ki a magyar közönségből, és az az érdekes és bizonyos szempontból örvendetes is, hogy a fogyasztó nem a termelőt okolja a termelői ár magasságáért, a termelő viszont szívesen hozzájárulna a fogyasztói ár további leszállításához is, hanem, úgy a termelő, mint a fogyasztó a közvetítő kereskedelemnél, a közvetítő kereskedelem árának egészségtelen spannungjában keresi azt a hibaforrást, amely egyrészt a termelői árat alacsonyan, másrészt a fogyasztói árat magasan szabja meg. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Turchányi Egon képviselőtársam a múlt héten beszélt erről a, kérdésről és a földmívelésügyi miniszter úr, akit nagyon nélkülözök itt, azt mondotta, hogy január haváig fog gondolkozni ennek a kérdésnek a megoldása felett. En ezen gondolkozás további alapjául egynéhány adatot szeretnék itt felsorolni. Minthogy azonban ezeknek az adatoknak beszerzése igen fáradságos és nehéz magánnyomozás során történt, nem merem a garanciát vállalni az irányban, hogy teljesen, százszázalékig helytállók-e az adataim, viszont arra is rámutatok, hogy ezek az adatok nem teljesek, tehát hiányosak bizonyos szempontokból. Éppen azért mondom el ezeket az adatokat, hogy a miniszter úr a maga gondolkozása alapjául vizsgálja ki ezeket, állapítsa meg, vájjon megfelelőek-e ezek, egészítse ki az adatokat, és azután ezeknek ismeretében döntse el állásfoglalását. Ajánlom azonban a t. miniszter úrnak, hogy ne olyan bizottsági kiszállásokon szerezze meg az adatait, amikor az illető vállalatok hosszú idővel előbb tudják a bizottság kiszállásának időpontját és a szükséges technikai módon elintézik, hogy osak azt találja ott a bizottság, amit a vállalat helyesnek tart, hanem hirtelen, sofort-kiszállásokkal, ha kel], még a titkos rendőrség igénybevételével is, állapítsa meg, hogy mi a valóságos helyzet a tejértékesítő vállalatoknál. (Helyeslés a baloldalon.) Hozzávetőleges adataim szerint a napi felhozatal mennyisége cirka 327.000 liter tej, amelyből 95.000 liter tejet mint ipari tejet dolgoznak fel. Ennek következtében cirka 77.000 liter az a tejmennyiség, amely naponta fölözött tejként rendelkezésre áll a tejvállalatoknál. Egyrészt a tejtermelés rentábilisabbá tétele, másrészt az állattakarmányozás kérdésének kielégítése szempontjából több oldalról érdeklődés történt a tejvállalatoknál, hogy mi is történik ezzel a lefölözött tejjel. Erre azt a választ adták, hogy ez a lefölözött tej túlnyomó mennyiségében a szennyvízzel együtt beboceáttatik a Dunába, egyszerűen beöntik a Dunába a lefölözött tejet. Mikor ez az adat tudomásomra jutott, bizonyos számításokat eszközöltem, mert tudvalevő dolog, hogy az ilyen lefölözött tej nagy fehérjetartalmú abrak vagy takarmány, és eddig Magyarország éppen a fehérjetartalmú abrakból szorult behozatalra. Nem tudom tehát megérteni, miért kellene — ha igaz volna — ezt a lefölözött tejet egyszerűen a Dunába beengedni és miért ne lehetne azt valamilyen