Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.
Ülésnapok - 1931-139
Az országgyűlés képviselőházának 139. ülése 1932 december 21-én, szerdán, 399 lyeslés.) Azt hiszem, hogy egy kis szociális érzékkel ezer és ezer munkanélkülit lehetne elhelyezni és nem volna a termelés sem megdrágítva, viszont a felfrissült, megújult munkaerő többtermelést is tudna biztosítani. De volna egy szavam egyes gyárakhoz is, hogy tudniillik tényleg szívleljék meg egy kissé a miniszterelnök úrnak nacionalisztikus érzéseit és vigyék át iá gyakorlatba már akkor, amikor munkásokat alkalmaznak. Három évvel ezelőtt alkalmam volt Franciaországban a gyári termeléseket végignézni. Már akkor beszéltem munkásokkal, akik panaszolták, hogy ott, ahol Franciaországban munkáselbocsátás van, mindenütt az idegen munkásokat bocsátják el, felvenni pedig kizárólag francia munkásokat vesznek fel. S mit látunk nálunk? Tudom, hogy ez kényes kérdés, mert könnyen retorzióval élhetnek külföldön a magyar munkásokkal szemben, de azért ennél a kényes kérdésnél is vigyázni kell, hogy a magyar munkás ne kerüljön hátrányosabb helyzetbe a külföldivel szemben, hogy a magyar munkás háttérbe ne szoruljon a külföldi munkással szemben. A textilszakma ezidőszerint mintegy ezer külföldi munkást foglalkoztat. Ez a szám talán nem volna nagy, tudomásom szerint azonban — mint szakemberek mondták — e közül az ezer idegen munkás közül 900 vezetőállásban van. Ez a súlyos hiba ma, amikor a mi textilszakmánk már annyira kifejlődött, hogy képzett magyar munkásokat könnyen lehet kapni. Méltóztassék például megnézni ;a munkanélküli statisztikát: ezidőszerint is 75 textilmester van munka nélkül. Tehát magyar textilmesterek, akik elsőrendűen értik szakmájukat, nem tudnak elhelyezkedni, ugyanakkor pedig külföldiek vezető pozíciókat töltenek be. Itt kellene szerintem a gazdasági életben is a magyar érzést, a hazafiúi szeretetet gyakorolni. Legyen szabad egy-két szóval továbbmenőleg is megemlékeznem erről a kérdésről. Van két hatalmas textilgyárunk; sajnos, ezekben a gyárakban a vezetés még inkább külföldi érzésűek kezébe van letéve. Ez a két textilgyár nagyon nagy előnyöket élvez az államtól vámkedvezményekben és egyéb termelési kedvezményekben s ezeknek a gyáraknak vezérigazgatói egy szót sem tudnak magyarul. Evek hosszú sora óta vezetik Magyarország egyik legnagyobb textilgyárát, s amikor emberek, akik nem tudnak mást, mint anyanyelvüket, odamennek, nem tudnak velük beszélni. Ha ezt baráti körben szóváteszik, s azt mondják: miért nem tanul meg magyarul, miért nem asszimilálódik a magyarhoz, akkor a vezérigazgató úr azt mondja: aki velem akar beszélni, az tanuljon meg németül. (Egy hang a középen: Ki az? — Jánossy Gábor: Csak nálunk történhetik meg ilyesmi!) En ismerem a gyárat, ismerem a személyeket, de nem akarok személyeskedni. Elvi szempontból és hazafiúi aggodalommal állapítom meg, hogy Magyarországon olyanok, akik havonta igazán nagy összegeket tesznek zsebre a magyar termelésből, nem tanúsítanak annyi előzékenységet, hogy a magyar nyelvet, ha törve is, ha részben is, de iparkodnának elsajátítani. (Felkiáltások jobbfelől: Szomorú!) Van két textilgyár, ahol az idegen munkások munkabére dollárértékben van megállapítva, tehát olyan kivételt tesznek az idegen munkásokkal, hogy a mindenkori dollárkurzus alapján fizetik a pengő-munkabéreket. (Magyar Pál: Csak egy dollárkurzus van, hála istennek!) Magyarországon a magyar gyáriparnak kell, hogy annyi bizalma legyen a magyar pengő értéke iránt, (Magyar Pál: Ez más! Ez helyes!) amelyet el kell ismernie fizetési eszköznek,^ hogy magyar pengőben állapítsa meg a fizetéseket. Ezt is sérelmezték a. munkások; azt mondták ^lehetetlenség, hogy idegen pénznemben állapítsák meg az idegen munkások béreit. Kezemben van egy szegény munkás kétségbeesett levele, amelyet hozzám, mint a kerület képviselőjéhez intézett. Egyik gyárról van benne szó; meg is nevezhetem: a Dreher Maul csokoládégyárról. Ez a munkás hosszú ideig volt ott alkalmazva, mint elsőrendű cukorkakészítő iparos. A gyár egyik igazgatója felszólította, hajlandó volna-e munkavezetői állást betölteni, mert egy cseh munkavezetőnek felmondtak. A munkás levele szerint a gyár összes vezetői csehek és osztrákok. Amikor ő, mint képesített és szakképzett ember vállalkozott erre, akkor egy-két napra rá kapott egy levelet, hogy sajnálja, de az elfogadott állást még sem tudja részére biztosítani, mert közbejött valami — s azonnali hatállyal fel is mondtak neki. Amikor érdeklődött a gyárnál — megvan a levélben név szerint is, kinél — hogy mi történt, miért nem alkalmazzák őt, akkor az bizalmasan azt mondta: azért nem tudjuk alkalmazni, mert az igazgató úr előtt egy nagy hibája van önnek, ez pedig az, hogy magyar. (Mozgás a jobboldalon. — Magyar Pál: Ezt ellenőrizni kellene! Kizárt dolog! Felelősséggel mondja! Méltóztassék előbb ellenőrizni!) A munkás aláirtana levelet; én figyelmeztettem őt erre; tanúkkal tudja igazolni állítását. Panaszával a kabinetirodához fordult és kérte, tessék kivizsgáltatni, hogy lehetséges-e Budapesten^ bűnül felróni azt. hogy valaki magyar érzésű és magyar ember! (Magyar Pál: A Dreher-Haggenmacher-cégről van szó?) A kabinetiroda utasítást adott a kereskedelemügyi minisztériumnak, a kereskedelemügyi minisztérium kivizsgálta az ügyet, igen t. képviselőtársam és azt mondotta: legyen nyugodt, ebben az ügyben rövidesen erélyes intézkedés történik; az év végére már nem is lesznek a gyárban azok az idegen érzésű vezetők és a magyar munkásoknak teljes elégtételt fognak adni. (Magyar Pál: Melyik gyárról van szól) Megneveztem a gyárat. — Ez a munkás azzal jött hozzám: képviselő úr, elmúlt az esztendő és intézkedés még mindég nem történt; kérem a képviselő urat, tessék .szóvá tenni, lehet-e Budapesten a magyar kenyérért küzdő embereknek bűnül felhozni azt, hogy magyar érzésüek? Ezeket voltam bátor elmondani. A levelet készséggel rendelkezésre bocsátom. Előzetesen figyelmeztettem a munkást; mindent igazolni tud. Elnök: Szólásra következik? Pakots József jegyzői Nincs feliratkozva senki! Elnök: Senki szólni nem kíván, kérdem a t- Házat, méltóztatik-e az elnöki napirendi indítványt elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház az elnöki napirendi indítványt elfogadja. Most pedig áttérünk az interpellációkra. Sorrend szerint első Hegymegi-Kiiss Pál képviselő úr írásbeli interpellációja a kormányhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Pakots József í^gyző (olvassa): «Az 56*
