Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-139

398 Az országgyűlés képviselőházának 139. ülése 1932 december 21-én, szerdán. Tovább kell menni ezen a téren, mert azzal, hogy 20—30—40—80—100 holdas gazdáktól elveszi a termelő eszközöket, egy olyan helyzet áll be a jövő esztendőben, hogy nem tudják majd. megművelni a földjeiket, elvesznek az adóalanyok és akkor a pénzügyminiszter úr még kevésbbé lesz képes az államháztartás egyensúlyát biztosítani. A t. miniszterelnök úr tegnapelőtt a lelkek uniformizálásáról beszélt. Nem értem ezt. Hisz a lelkek uniformizálása már megtörtént ebben az országban. Erre neki semmiféle különösebb igyekezettel nem kell törekednie, mert ma Magyarországon esupa depresszív lélek r van, csupa kétségbeesett ember van, aki reménytelenül néz a jövőbe. Es ha nézem azt a marazmust, amely megüli a többségi pártot is, amely üres padsorokkal asszisztál az igen t. miniszterelnök úr politikájának, ebből is megállapítom, hogy teljes reménytelenség lett úrrá úgy a parlamentben, mint az országban. Ez az egyre elharapódzó marazmus, ez a borzalmas nyomottság, ez a lelki depresszió bizonyítja, hogy hiába áll ide a miniszterelnök úr új stílussal. Addig, míg az új stílus mögött nem lehet felfedezni a tetteket, ideig-óráig lehet altatni az országot, de csak stílussal meggyógyítani nem. Éppen azért mi ellenzékiek, akik igen nagy lojalitással fogadtuk a miniszterelnök úr jelentkezését és vártuk, hogy cselekedetek kövessék az ígéreteket, most az utolsó pillanatban a legjobb szolgálatot tesszük a miniszterelnök úrnak akkor, ha abból a mámorból, amelybe sodródott, felébresztjük és kérjük, hogy hagyjon fel a különböző szólamokkal, a különböző játékos, rapszodikus megnyilatkozásokkal és elnevezésekkel, amelyekről szereplése során szó esett, — mint erdőmérnök, mozdonyvezető — s mutatkozzék be már egyszer nem, mint a nemzet hivatalos vezére, hanem mint jó kormányelnök, aki tudja, hogy ilyen nehéz időkben mi a feladata. Mert, ha az a ltorszak, amelyet gróf Károlyi Gyula kormányzása jelentett, nem is jött Ígéretekkel, de kétségenkívül kijózanította abban a tekintetben a nemzetet, hogy nehéz feladat előtt áll, hogy itt nem lehet rugaszkodni és tékozolni. Ha ez a nehéz korszak nem tetszett az uraknak, majd megjön a böjtje ennek a korszaknak is, amely ilyen szólamokkal az ingovány felé vezeti az országot. Ezt akartuk Karácsony előtt figyelmeztetésül a t. kormánynak elmondani. Kérem a kormányt, méltóztassék ilyen gazidaságpolitik>u intézkedéseikkel megindítani az új munkát. (Helyeslés a bál- és a szélsőbál oldalon.) Elnöki

t Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Müller Antal! Müller Antal: T. Ház! Annak előrebocsátásával, hogy laz elnök úr napirendi javaslatát magamévá teszem és elfogadom, legyen szabad a munkanélküliség kérdésére felhívnom a t. Ház figyelmét ezzel kívánok most röviden foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) A miniszterelnök úr szózata, amelyet a rádió neímcsak az országba, hanean az egész világba r szétröpített, szintén foglalkozott a munkanélküliség kérdésével. Ezt a szózatot a tömesrek áhítottal és nagy reménységgel fogadták. A tömegek reménykedtek és reménykednek, hogy a kormány mindent elkövet s igénybe vesz, minden rendelkezésre álló eszközt, hogy ennek az ijesztő módon még egyre szaporodó munkanélküliségnek gátat vessen! A miniszterelnök úr szózata után a fővárosban a polgármester úr felhívta az összes ipari munkaadókat, gyárakat és középmunkaadókat, hogy iparkodjanak a szomorú, sötét, magyar sorson segíteni azzal, hogy újabb munkalehetőségeket teremtsenek ... (Fábián Béla: A kormány adjon munkát! — Janossy Gábor: Ad! — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) és kisdarab kenyerüket idejében osszák meg azokkal, akiknek ezidőszerint kenyér nem jut. T. Ház! A kisipar, amely számarányánál fogva a múltban a segédmunkások nagyobb százalékát foglalkoztatta, sajnos az utóbbi időben maga is olyan helyzetbe sodródott, hogy önmagát "Se tuíd'ja foglalkoztatni.' A kisiparos tanoncával együtt munkanélküli (Magyar Pál: Munkanélküli munkaadó!) s egyáltalában nem is gondolhat arra, hogy az eddig foglalkoztatott segédmunkásainak munkát tudjon adni. . A gyáripar egyes szakmáiban — talán nemzeti szempontból helyesen —, a behozatali tilalom folytán, de talán inkább a deviza- és valutakérdésből kifolyólag úgyszólván konjunkturális lehetőség nyílott a termelésre. Azt szeretném szóvátenni most a Házban, hogy ezek becsületbeli kötelességüknek kell, hogy érezzék a mai viszonyok között, htogy ezt a helyzetet, amelyet nekik éppen az ország szomorú sorsa juttatott, használják fel arra, hogy a fennálló nagy munkanélküliségen segítve, iparkodjanak több munkást foglalkoztatni. (Helyeslés.) Az egyik ilyen szakma, a textilszakma. (Malasits Géza: Tíz pengős hetibért fizet!) Ezidő szerint a textilszakma 41—42.000 munkást foglalkoztat, (Malasits Géza: Vérig kizsákmányolja őket! — Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Eá fogok térni erre is, t. képviselőtársam, méltóztassék nyugodtan megvárni. (Magyar Pál: Nagyon komoly beszéd, érdemes meghallgatni!) Mondom, a pamut és a könnyű gyapjút készítő gyárakban nagy a konjunktúra. Ügyszólván nem bírnak _ a rendeléseknek eleget tenni s mégis azt látjuk, hogy vannak gyárak, amelyekben 14 órát foglalkoztatják egyhuzamban a munkásokat, 16—20—24 fillér órabérrel. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Gyalázat!) Talán mégis csak a közületeknek, vagy legalább a kormánynak kellene beavatkozni, hogy egyrészt ne lehessen f ilyen alacsony munkabérek mellett kiuzsorázni a munkaerőket, (Helyeslés a bál- és a szélsőbaloldalon. — Jánossy Gábor: A törvény tiltja ezt! — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) másrészt pedig, hogy a mai nagy munkanélküliség esetén ne engedtessék meg ezeknek a gyáraknak az, hogy a munkásokat 14 órát foglalkoztassák egyfolytában, hanem tétessék lehetővé a megosztás. A kereskedelmi miniszternél volt egy ankét, ott a munkaadók tettek propoziciókat és kimondták, hogy mindazokban a gyárakban, ahol 14 órán át foglalkoztatják az embereket, osszák ketté a munkaidőt. Dolgozzanak az eddigi munkások csak 8 órát, ekkor a rendeléseknek is eleget tud tenni a gyár, s akkor egyben mindjárt 50 százalékkal fel is tudják emelni a munkáslétszámot. T. Ház! Hozzá kell tennem még azt, Tiogy vannak gyárak, ahol egyhuzamban éjjel-nappal állandóan folyik a munka. Ezekben a gyárakban háromszor 8 órás munkaidőt lehetne bevezetni. Mivel tehát a textilszakmának ma konjunktúrája van és lehetőség adatott neki arra, hogy termelését százszázalékig kihasználja, tessék neki odahatni, hogy a munkásfeleslegekből .szívjon fel valamit. (He-