Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.
Ülésnapok - 1931-139
Az országgyűlés képviselőházának 139. lehet majd egyáltalán érintkeznünk. (Fábián Béla közbeszól.) Elnök (csenget): Fábián képviselő úr tessék már csendben lenni! (Jb'ábián Béla: Csak a közhangulatnak adok kifejezést.) Petrovácz Gyula: Azt hiszem, ennek a külön fővárosi szempontnak felemlítése talán szerénytelenség, mert a Ház egészét nem érdekelheti, azonban úgy vettem észre, hogy az indítvány, mely most napirenden van, nem tetszik a vidéki képviselőknek sem, azt pedig állítom, hogy a fővárosiaknak határozottan nem tetszik, Fel kell tehát vetnem a kérdést, hogy ki az, akinek ez az új rendszer tetszik? (Fábián Béla: Senki, az egész Ház ellene van!) Fel kell vetnem a kérdést: mi tehát az a preszszáns ok, amely ezt a képviselőkre kényelmetlen, a költségek és kiadások tekintetében drágább megoldást most hirtelen, ötletszerűen szükségessé teszi? Ennem fogadom el az előadó úr javaslatát és előre bejelentem, hogy nem fogom megszavazni a Ház délutáni ülésezését. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon*) Elnök: Szólásra következik? Pakots József jegyző: Madai Gyula! Madai Gyula: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! — Propper Sándor: Soha sincs a Házban ! — Simon András : Hogy lehet ilyet mondani! — Fábián Béla: ö is ellene beszél! — Propper Sándor: A legritkább vendég! — Simon András: Tévedés! Nem igaz! — Fábián Béla: Halljuk Madait!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Madai Gyula: T. Ház! Petrovácz Gyula t. képviselőtársam igen vehemens támadást intézett a délutáni és esti ülések gondolata és szisztémája ellen. Ervei, ha a dolgok gyökeréig hatolunk, nem egészen helytállók sem a képviselők fizikai igénybevétele szempontjából, sem a délutáni ülésezések konzekvenciáiként jelentkező költségtöbblet szempontjából. (Kabók Lajos: Lássa, előadó úr, mégis vissza kell vonni!) De nem tudok ily sötét konzekvenciát levonni ebből az ártatlan házszabálymódosításból már csak azért sem ... (Malasits Géza: Ártatlan?) Megmondom, hogy miért ártatlan. Ismétlem, nem tudok ilyen konzekvenciát levonni ebből az ártatlan, tehát minden súlyosabb következmény nélkül járó házszabálymódosításból azért, mert hiszen a Ház ülésezése kezdő időpontjának megállapítása végeredményben továbbra is a Ház szuverén joga fog maradni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. —FábiánBéla: Ugyan! Ugyan!) Szóval, ha ez a rendszer nem válik be, ha ennek a képviselői, a törvényhozói munkában valóban olyan káros kihatásai jelentkeznek, amelyeket a Ház bölcsesége felismer, akkor a délutáni ülésezések rendszerét egyszerűen egy jószándékú kísérletnek fogjuk tekinteni és áttérhetünk egész simán a mostani szisztémára. (Ügy van! a jobboldalon.) Amilyen szenvedélyes ellenzője Petrovácz Gyula t. képviselőtársam a délutáni és az esti ülések gondolatának, — mert az éjszakai ülések tervének én is ellenzője vagyok és hiszem. hogy ezekre csak nagyon ritkán fog sor kerülni — a délutáni és az esti ülésezések rendszerének azonban éppoly szenvedélyes és meggyőződéses híve vagyok, mint amilyen szenvedélyes ellenzője annak Petrovácz Gyula t. képviselőtársam. Először is nem nagyon van igaza t. képviselőtársamnak abban a megállapításában, hogy ez a javaslat filius ante patrem-ként jelenik meg itt a Ház előtt, mert tudjuk, hogy pártközi értekezlet előzte meg a ülése 1932 december 21-én, szerdán. 379 javaslat tervének felvetését. Ezen az értekezleten a miniszterelnök úr a kormány és a kormányzópárt többségének szándéka és terveként jelentette be az indítványt és ott pro és contra meglehetős tárgyilagos és beható megvitatás tárgya volt, tehát ez a filius nem egészen ante patrem. De hogy mi ad^ aktualitást annak, hogy ez a házszabálymódosító javaslat éppen most decemberben a második ülésszak küszöbén kerül a t. Ház elé, erre vonatkozólag legyen szabad itt a házszabályok egyik fontos rendelkezésére rámutatnom, arra nevezetesen, hogy a házszabályokat módosítani a Ház ülésszaka alatt lehetetlen, a házszabályok ezt kizárják, úgyhogy ha ezt most meg nem tesszük, akkor a következő ülésszak folyamán erre a házszabálymódosításra és erre a szisztémára egyáltalában alkalom nem nyílnék. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon. — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalön.) T. Ház! Hogy én miért szólalok fel e mellett a javaslat mellett, méltóztassanak megengedni, hogy ezt őszintén bevalljam. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Nekem fülemben cseng Bródy Ernő igen t. képviselőtársamnak egy közbeszólása, amit a múlt héten tett, amikor Östör József igen t. barátom előterjesztette a most tárgyalás alatt levő indítványt. Azt kérdezte nevezetesen t. képviselőtársam, hogy nincs ma ennél fontosabb probléma? (Fábián Béla: Szórói-szóra így igaz!) Szerintem igen fontos probléma... (Fábián Béla: Az éjjeli ülés?) Nem éjjeli ülésekről, hanem délutáni és esti ülésekről van szó, t. képviselőtársam. Szerintem igenis nagyon fontos probléma a délutáni és az esti ülések rendszere, s én ettől a rendszertől igenis a Ház munkaképességének fokozását és a törvényhozói munka kimélyülé«ét remélem. Mert eddig, sajnos, (Farkas István: Eddig nem volt munkaképes a Ház?) sokszor nem volt az, t. képviselőtársam. Nem akarok kitérni arra, hogy miért nem volt munkaképes, de nagyon sokszor vágták a kormányzópárt tagjainak a fejéhez ezt a vádat a nélkül, hogy eddig talán elég erélyes visszautasításra talált volna ez az alaptalan vád. Hogy miért voltak üresek sokszor itt a képviselői padsorok, erre is kitérek majd felszólalásomban. (Fábián Béla: Most talán többen lesznek? — Zaj. — Elnök csenget.) T. Ház! A miniszterelnök úr (Buchinger Manó: Hol van?) — mindig a délutáni ülésekről beszélek és nem az éjszakai ülésekről — a miniszterek elfoglaltságával indokolta ezt az intézkedést s azt mondta, hogy parallel munkát egy ember idegzetétől és koponyájától várni nem lehet. Teljesen igaza van. Hogy a miniszterek délelőtt ellássák egy hatalmas hivatal ügyvitelét s azután e mellett még teljes kontaktusban maradjanak az ülésező Képviselőházzal, ez teljes lehetetlenség, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A kormány tagjait ettől a kettős lekötöttségtől igenis mentesíteni kell. A napot ketté kell osztani. A minisztereknek úgyis 12 órát kell dolgozniok. Délelőtti idejüket, munkájukat, figyelmüket szenteljék az ország hivatali ügyvitelének, délután pedig legyenek a parlamentté és hiszem, hogy az eddiginél valóban intenzívebb kormányzati munkát tudnak végezni, úgy a hivatalban, mint este itt a parlamentben, mert figyelmüket, munkaerejüket, idegzetüket egy célra, egy feladatra, egy munkára tudják koncentrálni. Ez a miniszterek szempontja. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.)
