Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.
Ülésnapok - 1931-138
Az országgyűlés képviselőházának 138. miniszter úr belátta azt a nagy gondolatot, amelyet interpelláló képviselőtársam hangoztatott, liogy nem lehetséges az, hogy a tél folyamán kitt'gyék az utcára azokat a szerencsétleneket, akik abba a helyzetbe jutottak, hogy nem tudnak lakbért fizetni. A rendelet azonban, amelyet kiadtak, csak december 19-én lép életbe és hatálya három heti időtartamra szól. A miniszter úr tehát itt nem mondta meg az igazat, amikor az interpellációra válaszolt, hiszen csak három heti időtartamra függesztette fel a qilakoltatásokat. A 'kilakoltatások azonban folyamatban vannak. Ma is kilakoltattak egy négy gyermekes családot; kitették az utcára. Ha ez a kormány annyira szűkkeblű hogy még azt sem látja be, hogy a tél folyamán nem szabad kilakoltatásokat végrehajítani, hanem kiadják a rendeletet tessék-lássék módra és háromheti időtartamra, ez azt jelenti, hogy januárban megint vígan folyhatnak tovább a kilakoltatások, amint kilakoltat ás ok vannak ma is. Szóvá kell tenni ezit a kérdést azért,, mert először is frivol játék a parlamenttel az, hogy a miniszter itt mást mond, mint amilyen intézkedést tesz. Ezt nem szabad megengedni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Láttuk e napokban, hogy mi mindent csinálnak a minisztériumokban, mi minden történik a hivatalokban. íme, itt az első példa: szerdán nyilatkozik a miniszter, hogy a tél folyamára felfüggeszti a kilakoltatásokat, s^ erre a rendeletből kitűnik, hogy csak három hétre, tehát még január közepéig sem szól ez a kilakoltatási felfüggesztés. T. Ház! A kérdés olyan fontos, hogy ezt szóvá kell tenni, mert ez így nem mehet. A kormány tesz különböző látszatintézkedéseket, (Esztergályos János: A legnagyobb lelketlenség január 15-e után kilakoltatni a családokat! Vagy január 8-a után!) de annak nem szabad bekövetkezni, hogyha a parlamentben a miniszter kijelenti, hogy nem lesz télen kilakoltatás, azután olyan rendeletet adjon ki, amelynek a vége az, hogy három hétre, tehát január 8-ig, vagy 9-ig szól ez a kilakoltatást felfüggesztő rendelet és a kilakoltatások folyamatban vannak még most is, mielőtt a rendelet életbelépne. (Esztergályos János: Se munka, se munkanélküli segély és a tetejébe kidobni az utcára a népet, ez jellemzi ezt a rendszert! Lelketlen! Kíméletlen!) Gondja volt arra ennek a kormáuynak, hogy minden társadalmi rétegnek adjon valamit. Minden vagyonos társadalmi réteg kapott valamit. Annakidején kaptak a háziurak kedvezményt, kaptak a földbirtokosok, a gyárosok és kapnak különböző termelési ágak most is, de nem kap az a réteg, amelynek nincs lakása. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez a legszegényebb réteg. Hogyan gondolják tehát önök a társadalom és az állam konszolidációját? Nem adnak munkanélküli segélyeket, nem tudnak munkát teremteni, beszélnek, kirándulásokat tesznek a miniszterek és a miniszterelnök, beszélnek sofort programúiról. A sofort Programm tehát az, hogy a látszat kedvéért három hétre felfüggesztik a kilakoltatásokat, de ami folyamatban van, azt vígan végrehajtják, kiteszik az embereket az utcára (Esztergályos János: Ártatlan családokat, gyermekeket a testvériség szent nevében!) és januárban megint az utcára raknak ki embereket és végrehajtják a kilakoltató határozatokat. (Esztergályos János: Szégyenteljes, felháborító, gyalázatos! — Kertész Miklós: A miniszter úr azt mondta, hogy bizonytalan időre függesztik fel a kilakoltatásokat.) A nyomorúülése 1932 december, 16-án, pénteken. 369 ság nagy, a gazdák moratóriumot kapnak, a gazdáknak az adósságfizetésre kedvezményeket adnak, a gazdákat és a vagyonosabb rétegeket mentesítik, de nem teszik meg ugyanezt a legszegényebb néprétegnek, mely kint van az utcán, amely lezüllik, amelynek gyilkolnia, lopnia kell mennie, mert mit csináljon az a szegény ember, akit családostól, gyerekestől együtt kitesznek az utcára? A. konszolidáció ott kezdődik, hogy az embernek családja van. önök beszélnek a család szentségéről, hogy az az alapja a társadalmi rendnek. Hát nézzék meg ezeket a családokat, akiket kitesznek az utcára, nézzék meg őket ott a kapualjakban, nézzék meg a lépcsőházakban, nézzék meg azokat a családokat, amelyek ilyen körülmények között vannak. Hát hol van az állam, hol van a keresztény társadalom akkor, amikor tűrik ezt? Beszélnek a család szentségéről, a társadalom konszolidációjáról, a nemzeti szempontokról és ugyanakkor a nemzet legszerencsétlenebb tagjai a proletárok, a nincstelenek, a szegények ki vannak lökve az utcára. Tiltakozunk az ellen, hogy a miniszter úr ilyen módon intézze el a, lakáskérdést, hogy itt bejelenti a kilakoltatások felfüggesztését (Esztergályos János: Félrevezetik az egész közvéleményt!) és csak a látszat kedvéért tesz intézkedéseket és félrevezeti a közvéleményt. Ez ellen tiltakozunk és kérnem kell a kormányt és minden jó érzésű embert arra, hogy ne így intézzék el ezt a rettenetesen fontos lakáskérdést, mert ha a gazdáknak lehetett moratóriumot adni, ha a vagyonosabb osztályoknak lehetett kedvezményeket adni terheik csökkentésére, ha az állam csakugyan keresi a módot, hogy segítsen polgárain, hát akkor segítsen a szegény, nyomorult kilakoltatott, kereset nélküli embereken. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Müller Antal! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Takách Géza! Takách Géza: T. Képviselőház! Az elnök úr által előterjesztett napirendi javaslatot tisztelettel elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon. — Dinnyés Lajos: Ez gyenge volt!) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Meskó Zoltán! Meskó Zoltán: T. Képviselőház! Az utóbbi napokban sok szó esett az Országos Társadalombiztosító Intézet szanálásáról. E szanálásnál nagy sérelem érte az orvosokat. A szerződéses orvosok fizetését ismét le akarják szállítani. Nagyon helyesnek tartom már pártállásomnál fogva, de igazságérzetemnél fogva is azt, hogy a szegény munkások táppénzéhez ne nyúljanak hozzá. (Kabók Lajos: Pedig ahhoz is hozzányúlnak!) Nagyon helytelen és szomorú, hogy hozzányúlnak, mert ezekhez hozzányúlni nem szabad és a magam részéről sem a táppénzhez, sem más ilyen dolgokhoz való hozzányúlást nem tartom helyesnek, aminthogy azt sem tartom helyesnek, hogy amikor az intézményt szanálják, a szerződéses orvosok illetményeihez hozzányúljanak. A legutóbbi orvoskongresszuson, amelyen jelen voltam és hallgattam az ottani felszólalásokat, arról értesültem, — és ezt szomorúan tapasztalhattuk — hogy a legszomorúbb, leglehetetlenebb heyzefcben van ma az orvosi rend, mert az általános elszegényedés következtében 51*
