Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-138

Az országgyűlés képviselőházának 138. anélkül, hogy ilyen drága etablissement-okban sajátította volna el a lovaglás mesterségét, Ebben még nincs is kimutatva az egész költség, mert az állapítható meg, hogy az Örkényi lovaglóiskolára összesen körülbelül 782.000 pengőt kellett utalványozni azért, mert folytatni kellett az építkezéseket. Ez azt jelenti, Jbogy ezzel be sincs fejezve az egész^ építkezés. Ezenkívül pólópályára és vágtapályára volt szükség. En nagyon szép dolognak tartom ezt, de nem hiszem, hogy ha ilyen összegű kiadási tételek szerepelnének az angol költségvetésben, még Angliában is szó nélkül napirendre térnének e felett. (Friedrich István: Anglia snassz ország hozzánk képest! Snassz társaság! — Derültség. — Esztergályos János: A délamerikai követnek 79.000 pengős bútor kell!) Szerény polgári elgondolásom szerint ebben a jelenségben mindenesetre a nagyzási mániának bizonyos fokozott mértékű megnyilvánulását látom. Nem látom ezt összeegyeztethetőnek az ország mai súlyos helyzetével, éppen ezért, — habár ismerem és nem sokat remélek tőle^— a többség lelkiismeretéhez fordulok és azt kérdezem: vállalják-e teljes nyugalommal és minden, (Dinich Ödön: Hangos megjegyzés nélkül!) mondjuk, bűnbánat nélkül a felelősséget az ilyen költekezésért? Ha igen, akkor azt szeretném, hogy erről megemlékezés történjék a párt nevében akár a part valamely vezető tagja

; akár a vezér részéről a minduntalan elhangzó programm-nyilatkozatok keretében. Mert ez hozzátartozik. Ha valaki sztratégiai tervet csinál, akkor mutassa meg azt is, hogy ezt a sztratégiai tervet milyen erőviszonyokra alapítja. Mindenesetre különösnek tartom ezt, amikor új stílust hirdetnek és új stílust hirdet az, akinek gesztiója igaz, hogy^ talán új bizonyos szempontból, mert csak páréves. Azt hiszem azonban, hogy a régi időkben, amikor pedig az ország vagyoni viszonyai jobbak voltak, nem jutott volna eszébe senkinek, aki felelős miniszteri állásban van, hogy ilyen luxuskiadásokra ilyen módon elő nem irányzott pénzeket költsön. De lehet, hogy ez ismét egyik alka+TPSze lesz az új stílusnak. Még e^y másik kérdést vagyok bátor felemlíteni. Ez is technikai kérdés, de szeretném, ha ez is elintéződnék, mielőtt akár itt a t. Házban, akár máshol ez a vitabefejeződjk

% A zárszámadási bizottság jelentésében a kőszénbányászatnál a beruházási tételek között szerepel az előirányzott 56.516.241 nengő 3 fillérrel szemben 81,171.719 pengő 5 fillér. Ha ezek a beruházások a marrvar állami köszénbányászat keretében megtörténik, akkor, azt hiszem, teljesen improduktív célra történtek meg. Semmiesetre sem tartom nagvon épületesnek, hogy határozzunk ebb^n a kérdésben, mielőtt ez teljesen tisztázódnék. Nem azért kérem ezt, mintha erre nagy súlyt helyeznék. Végtére is én azon az állásponton vagyok, hogy innen, az ellenzéki oldalról meertettem kötelességemet, amennyire lehetett, felhívtam a Ház figyelmét és többé-kevésbbé az adófizetők figyelmét is arra, hogy véleményem szerint itt bajok vannak és ezeken segíteni kellene. Engedjék azonban meg, hogy ha lehetőleg enyhe szavakkal is, de kritikát mondjak a pénzügyminiszter úrnak a felett az eliárása felett, hogy fontos kérdésekben, mésrpedig olyan kérdésekben, amelyekben mégis a pénzügyminiszter úr volna hivatott felelni, nem nyilatkozik. Nem azért monKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XII. ülése 193$ december 16-án, pénteken. ,307 dorn, mintha a múltért akarnám felelőssé tenni, hanem azért, hogy a jövőre nézve illetékes hivatalos helyről kapjunk megnyugtató kijelentést. Tisztázzuk már egyszer, hogy mi lesz az állami vagyonmérlegekkel, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) mind a tárgyi leltárakkal, mind a becsükkel. Eveken keresztül mindig az a sablonszerű ígéret, hogy megtesszük, gondoskodunk róla, a számszék felhívja a Ház figyelmét a jelen évben éppen úgy, mint a múlt évben, hogy meg lehetne csinálni, a miniszter is azt mondja, hogy nem zárkózik el, de történni nem történik semmi. A miniszterek a bizottságban tesznek kijelentéseket, amilyeneket — saját magam hallottam — Korányi pénzügy^ miniszter úr tett, hogy az új számviteli törvényt előkészíti, már előkészület alatt áll... Kérem beszédidőmnek tíz perccel való meghosszabbítását. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a ikért meghoszszabbítást megadja. Farkas Tibor: ... már készen van, tulajdonképpen maga is belátja, hogy szükség van új számviteli törvényre és ennek keretében majd ez is megvalósíttatik. Most a pénzügyminiszter úr ennyit sem ígér, nem a jelen esetben, hanem úgy félig felelős minőségben adott nyilatkozatokban. Azt mondja: nem éppen korszerű, nem éppen időszerű. Mindenesetre szeretném, ha itt a Házban nyilatkozzék, lesz-e ebből egyáltalában valami, vagy nem. A másik kérdés, amire beszédem folyamán én is céloztam, de amelyet felemlített Esterházy gróf képviselőtársam, azután Magyar Pál képviselőtársam, hogy tulajdonképpen mégis csak illenék az országgyűlésnek, a Képviselőháznak érdeklődnie azok iránt az alapügyletek iránt, amelyek azokat a tranzakciókat, amelyeket a Postatakarékpénztár útján lebonyolítottak, megvilágítják. Az, ami a zárszámadásban, illetve a bizottsági és a számszéki jelentésben van, ezt a kérdést nem tisztázza teljesen. Itt mindenesetre kívánatos volna, hogy némi felvilágosítást kapjunk. Megjegyzem, nekem, mint képviselőnek egyébként irreleváns a dolog, mert hiszen, ha nem kapok választ a miniszteri székből, akkor legfeljebb megalkothatom magamnak a véleményt, hogy a nem válaszolásnak mi lehet az oka. Mindenesetre azt hiszem, sokkal alaposabbnak fog mutatkozni az eddigiek alapján minden vélemény é* sokkal kevésbbé fogják gyanúsításnak minősíthetni, ha hivatkozhatunk arra, hogy illetékes helyről nem történt nyilatkozat, nem adatott meg a kellő felvilágosítás. Mert ha az illetékes miniszter nem tartja szükségesnek, hogy ezekben a kérdésekben nyilatkozzék, akkor ennek valószínűleg oka van. (Ügy van! half elől.) Nem tartom valószínűnek, mert hiszen nem tapasztalhattuk a miniszter úr részéről, hogv abszolúte negligálná a Kép'-: viselőházat... (örgr. Pallavicini György: Na, relatíve!) Bocsánatot kérek, az őszinteség kényszerít arra, hogy megmondjam, hogy a jelenlegi pénzügyminiszter a hozzá intézett direkt kérdésekre jobban válaszolt, mint elődei, (Ügy van!) mert elődei éveken keresztül adósok maradtak a válasszal, míg ellenben ő legalább válaszolt. Nem vagyok hajlandó a válaszból azt a következtetést levonni, hogy abban a válaszban mindig köszönet van és hogy az a válasz mindig megvilágosította a gazdasági és a pénzügyi helyzetet. Mindenesetre különös az, hogy a pénzügyminiszter úr egy tekintetben 51