Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-138

364 Az országgyűlés képviselőházának 13 hogy a világesemények mindenre inkább al­kalmasak, mint arra, hogy kívülről várjunk segítséget. Ha ez a nemzet talpra akar ál­lani, akkor még ezekben a nehéz időkben is a saját erejéből kell ezt megtennie. (Ügy van! batfelől.) Téves az a politikai elgondolás, melyet egy külföldi lapban egyik képviselő­társam helyezett el, hogy a londoni világ­konferencia ebből a szempontból változást hozhat számunkra. Sem a világkonferencia, sem egyéb külföldi ankétek és ígéretek nem alkalmasak arra, hogy ez az ország talpra­álljon. Egyedül az ország erőinek helyes ér­vényrejuttatása, egyedül az ország polgárai termelőképességének fokozása az az út, ame­lyen haladnunk kell. Es ha ezen az úton előbbre akarunk jutni, ha ennek az útnak eredményességét biztosítani akarjuk, akkor minden polgárban fel kell ébresztenünk azt az érzést, hogy teljesítőképességének maximá­lis kifejtésére van itt az idő. De hogy ez az érzés felkelthető legyen, hogy ez az érzés ér­vényrejuthasson, ennek egy elengedhetetlen feltétele van: minden polgár lelkületileg ala­kíttassék át abban az irányban, hogy szentül meg legyen győződve arról, hogy ez az erő­kifejtés eredményre is vezet. Es ha a miniszterelnök úr a kibontakozás érdekében a nemzeti egység, a nemzeti ön­célúság gondolatát vetette fel, én mint ellen­zéki politikus magamévá teszem magasabb értelemben ezt a gondolatot, de a miniszter­elnök urnák azzal az elképzelésével szemben, hogy ezekben az időkben az ellenzékiségre nincs szükség, szembeállok. A miniszterelnök úr azt mondotta, hogy ő gyorsvonaton halad és gyorsvonatot vezet. En magamévá teszem hasonlatát. Nincs az a lelkiismeretes vonatvezető, aki a legegyene­sebb pályán, a legjobban kiépített alapépít­ménnyel vállalkozik arra, hogy fék nélkül vezessen egy gyorsvonatot. (Ügy van! bál­felől!) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék beszédét befejezni. Magyar Pál: De elnök úr, talán méltóz­tatott észrevenni, hogy éppen befejezni ké­szülök. Nagyon köszönöm a figyelmeztetést. Ezekben az időkben, ismétlem, igenis nagy szükség van arra, hogy biztoskezű ve­zetőnk legyen, de lelkiismeretlen vezető az, aki fék nélkül mer a gyorsvonatra ülni. Mi, t. Ház, minden körülmények között, de külö­nösen azért, mert tudjuk, hogy ez a pálya nem nyílegyenes, hogy ennek a pályának az alapzata nincs jól kiépítve, itt állunk őrt és teljesítjük kötelességünket. (Helyeslés a bal­oldalon.) Elnök: Ismételten kérem a képviselő urat, szíveskedjék bestédét befejezni. A oeszédidő régen lejárt. (Zaj balfelől.) . Magyar Pál: A mondat közepén másodszor méltóztatott megszakítani. Elnök: Az a mondat, amelyet a képviselő úr most mondott, nem is tartozik a zárszáma­dásihoz. Magyar Pál: Ismétlem, mi minden körül­mények között teljesítjük ennek a féknek szerepét, és amilyen jóindulattal vagyunk, ha látjuk, '• hogy a mozdony biztos f úton, biztos irányban halad, ugyanolyan határozott­sággal fogjuk a féket alkalmazni, ha látjuk, hogy nem a pályához alkalmazkodóan vezeti a mozdonyt a mozdonyvezető. (Helyeslés és taps a baloldalon.) . ülése 1932 december 16-án, pénteken. Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Őrgróf Pallavicini György! Őrgróf Pallavicini György: T. Ház! Az hiszem, nem lenne szükséges, hogy a t. Ház engedélyét kérjem beszédidőm 15 perccel való meghosszabbítására, de minthogy tényleg kel­lemetlen lenne, ha egy mondat közepén sza­kíttatnék meg, tisztelettel kérem, hogy beszéd­időmnek esetleg egy negyedórával való meg­hosszabbításához hozzájárulni méltóztassék, amit iehetoieg nem lógok igénybevenni. Elnök: Kérdem at. Házat, méltóztatnak-e a kért meghosszabbítást megadni? (Igen.) A Ház a kért meghosszabítást megadja. Őgróf Pallavicini György: T. ház! Azt hiszem, hogy nem felesleges ebben a vitában résztvenniök mindazoknak, akik a mai rend­szer zárszámadási politikájával nincsenek megelégedve. Már magában véve az a tény, hogy a négy költségvetési esztendő zárszáma­dásai egyszerre kerültek a t. Ház elé, olyan újdonságot jelent a magyar parlamentarizmus történetében, amely legalábbis szokatlan. Az 1923/24., 1928/29., 1929/30. és 1930/31. költségvetési évek zárszámadásai kerültek ide egyszerre, ami szokatlan jelenség. Nekem, aki a régi Nagy-Magyarországban a központból mint a végrehajtó hatalomnak egy szerény tényezője ismerhettem meg azt a gesztiót, amely akkor szokásos volt, valóban megdöbbenéssel kell lát­nom, hogy a pénzügyi gesztiót ez alatt a tíz esztendő alatt miképpen intézték. A részletekbe nem akarok belemenni, egy­részt mert a házszabályok által adott idő nem alkalmas arra, hogy részletekkel foglalkoz­zunk, másrészt azért sem, mert igen t. kép­viselőtársaim az ellenzék részéről élesen meg­világították azokat a kérdéseket, amelyek talán legjobban rámutatnak az utóbbi időben elkövetett hibákra és törvénytelenségekre. Mégis, habár nem tudtam az egész vitát végig meghallgatni, csak arra szeretnék rámutatni, hogy különösnek tartom a magyar kormány­nak az elmúlt tíz esztendőben megnyilvánult azt a szokását, hogy az állam, illetve az adó­fizetők pénzét előszeretettel egészen hihetetlen részvényekbe szerette befektetni. Egyrészt részvényekbe fektette be, másrészt olyan ga­ranciákat vállalt, amelyeknek értékét, illetve amelyek következtében bekövetkezendő veszte­ségeket ma a zárszámadásokból egyáltalában meg sem lehet ítélni. Ha jól emlékszem, a szavatosság, amelyeket a kormány vállalt, valami 239 millió pengő körül mozognak, a részvények értékét pedig egyáltalában nem lehet még hozzávetőleg sem meghatározni, mert hiszen a részvények nagyrésze tőzsdeileg sohasem volt jegyezve. (Ulain Ferenc: Nem is érnek semmit!) Nagyon jól tudom egyes ese­tekről, hogy az ilyen részvényvásárlások bizo­nyos választási szolgálatokért, máskor bizo­nyos egyének jutalmazása vagy elhelyezése céljából eszközöltettek, de nagyon remélem, hogy az az óriási tömeg részvény, amely — sajnos — főleg a földmívelésügyi mi­nisztérium portefeuillejében jelentkezett, tény­leg még mindig valami értéket képvisel. (Bródy Ernő: Fiadzik!) Hogy ezek a szavatos­ságok még mennyibe fognak kerülni a magyar államnak, azt megítélni egyáltalában nem va­gyok képes. T. Képviselőház! "Ügy veszem észre, hogy a magyar állam pénzügyi kezelésébe, ebbe az összeomlás óta keletkezett rendszerbe teljesen

Next

/
Oldalképek
Tartalom