Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-138

364 Az országgyűlés képviselőházának 13 hogy a világesemények mindenre inkább alkalmasak, mint arra, hogy kívülről várjunk segítséget. Ha ez a nemzet talpra akar állani, akkor még ezekben a nehéz időkben is a saját erejéből kell ezt megtennie. (Ügy van! batfelől.) Téves az a politikai elgondolás, melyet egy külföldi lapban egyik képviselőtársam helyezett el, hogy a londoni világkonferencia ebből a szempontból változást hozhat számunkra. Sem a világkonferencia, sem egyéb külföldi ankétek és ígéretek nem alkalmasak arra, hogy ez az ország talpraálljon. Egyedül az ország erőinek helyes érvényrejuttatása, egyedül az ország polgárai termelőképességének fokozása az az út, amelyen haladnunk kell. Es ha ezen az úton előbbre akarunk jutni, ha ennek az útnak eredményességét biztosítani akarjuk, akkor minden polgárban fel kell ébresztenünk azt az érzést, hogy teljesítőképességének maximális kifejtésére van itt az idő. De hogy ez az érzés felkelthető legyen, hogy ez az érzés érvényrejuthasson, ennek egy elengedhetetlen feltétele van: minden polgár lelkületileg alakíttassék át abban az irányban, hogy szentül meg legyen győződve arról, hogy ez az erőkifejtés eredményre is vezet. Es ha a miniszterelnök úr a kibontakozás érdekében a nemzeti egység, a nemzeti öncélúság gondolatát vetette fel, én mint ellenzéki politikus magamévá teszem magasabb értelemben ezt a gondolatot, de a miniszterelnök urnák azzal az elképzelésével szemben, hogy ezekben az időkben az ellenzékiségre nincs szükség, szembeállok. A miniszterelnök úr azt mondotta, hogy ő gyorsvonaton halad és gyorsvonatot vezet. En magamévá teszem hasonlatát. Nincs az a lelkiismeretes vonatvezető, aki a legegyenesebb pályán, a legjobban kiépített alapépítménnyel vállalkozik arra, hogy fék nélkül vezessen egy gyorsvonatot. (Ügy van! bálfelől!) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék beszédét befejezni. Magyar Pál: De elnök úr, talán méltóztatott észrevenni, hogy éppen befejezni készülök. Nagyon köszönöm a figyelmeztetést. Ezekben az időkben, ismétlem, igenis nagy szükség van arra, hogy biztoskezű vezetőnk legyen, de lelkiismeretlen vezető az, aki fék nélkül mer a gyorsvonatra ülni. Mi, t. Ház, minden körülmények között, de különösen azért, mert tudjuk, hogy ez a pálya nem nyílegyenes, hogy ennek a pályának az alapzata nincs jól kiépítve, itt állunk őrt és teljesítjük kötelességünket. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Ismételten kérem a képviselő urat, szíveskedjék bestédét befejezni. A oeszédidő régen lejárt. (Zaj balfelől.) . Magyar Pál: A mondat közepén másodszor méltóztatott megszakítani. Elnök: Az a mondat, amelyet a képviselő úr most mondott, nem is tartozik a zárszámadásihoz. Magyar Pál: Ismétlem, mi minden körülmények között teljesítjük ennek a féknek szerepét, és amilyen jóindulattal vagyunk, ha látjuk, '• hogy a mozdony biztos f úton, biztos irányban halad, ugyanolyan határozottsággal fogjuk a féket alkalmazni, ha látjuk, hogy nem a pályához alkalmazkodóan vezeti a mozdonyt a mozdonyvezető. (Helyeslés és taps a baloldalon.) . ülése 1932 december 16-án, pénteken. Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Őrgróf Pallavicini György! Őrgróf Pallavicini György: T. Ház! Az hiszem, nem lenne szükséges, hogy a t. Ház engedélyét kérjem beszédidőm 15 perccel való meghosszabbítására, de minthogy tényleg kellemetlen lenne, ha egy mondat közepén szakíttatnék meg, tisztelettel kérem, hogy beszédidőmnek esetleg egy negyedórával való meghosszabbításához hozzájárulni méltóztassék, amit iehetoieg nem lógok igénybevenni. Elnök: Kérdem at. Házat, méltóztatnak-e a kért meghosszabbítást megadni? (Igen.) A Ház a kért meghosszabítást megadja. Őgróf Pallavicini György: T. ház! Azt hiszem, hogy nem felesleges ebben a vitában résztvenniök mindazoknak, akik a mai rendszer zárszámadási politikájával nincsenek megelégedve. Már magában véve az a tény, hogy a négy költségvetési esztendő zárszámadásai egyszerre kerültek a t. Ház elé, olyan újdonságot jelent a magyar parlamentarizmus történetében, amely legalábbis szokatlan. Az 1923/24., 1928/29., 1929/30. és 1930/31. költségvetési évek zárszámadásai kerültek ide egyszerre, ami szokatlan jelenség. Nekem, aki a régi Nagy-Magyarországban a központból mint a végrehajtó hatalomnak egy szerény tényezője ismerhettem meg azt a gesztiót, amely akkor szokásos volt, valóban megdöbbenéssel kell látnom, hogy a pénzügyi gesztiót ez alatt a tíz esztendő alatt miképpen intézték. A részletekbe nem akarok belemenni, egyrészt mert a házszabályok által adott idő nem alkalmas arra, hogy részletekkel foglalkozzunk, másrészt azért sem, mert igen t. képviselőtársaim az ellenzék részéről élesen megvilágították azokat a kérdéseket, amelyek talán legjobban rámutatnak az utóbbi időben elkövetett hibákra és törvénytelenségekre. Mégis, habár nem tudtam az egész vitát végig meghallgatni, csak arra szeretnék rámutatni, hogy különösnek tartom a magyar kormánynak az elmúlt tíz esztendőben megnyilvánult azt a szokását, hogy az állam, illetve az adófizetők pénzét előszeretettel egészen hihetetlen részvényekbe szerette befektetni. Egyrészt részvényekbe fektette be, másrészt olyan garanciákat vállalt, amelyeknek értékét, illetve amelyek következtében bekövetkezendő veszteségeket ma a zárszámadásokból egyáltalában meg sem lehet ítélni. Ha jól emlékszem, a szavatosság, amelyeket a kormány vállalt, valami 239 millió pengő körül mozognak, a részvények értékét pedig egyáltalában nem lehet még hozzávetőleg sem meghatározni, mert hiszen a részvények nagyrésze tőzsdeileg sohasem volt jegyezve. (Ulain Ferenc: Nem is érnek semmit!) Nagyon jól tudom egyes esetekről, hogy az ilyen részvényvásárlások bizonyos választási szolgálatokért, máskor bizonyos egyének jutalmazása vagy elhelyezése céljából eszközöltettek, de nagyon remélem, hogy az az óriási tömeg részvény, amely — sajnos — főleg a földmívelésügyi minisztérium portefeuillejében jelentkezett, tényleg még mindig valami értéket képvisel. (Bródy Ernő: Fiadzik!) Hogy ezek a szavatosságok még mennyibe fognak kerülni a magyar államnak, azt megítélni egyáltalában nem vagyok képes. T. Képviselőház! "Ügy veszem észre, hogy a magyar állam pénzügyi kezelésébe, ebbe az összeomlás óta keletkezett rendszerbe teljesen