Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-138

362 Az országgyűlés képviselőházának 13 alkalom arra, hogy egy kormány éveken át úgy gazdálkodhassak, hogy nagy késedelemmel, az egész gazdasági közvélemény, sőt az egész parlament, sőt a kormányt minden feltétel nélkül támogató politikusok nagy meglepetésére is indokoltan kerülhessen a számvevőszék jelentésébe az a^ mondat, hogy (Olvassa: «Az állami zárszámadás ez alkalommal elsőízben kimutatja az állam által vállalt szavatosságokat is és hogy e szavatosságok túlságos mérvű növekedésének, mint az eladósodás egyik különleges indirekt módjának megakadályozására esetleg megfelelő rendelkezésekkel gátlólag léphessen fel a parlament, ezeknek a parlament elé való terjesztését szükségesnek tartja.» Amikor az Állami Számvevőszék elnöke ezt megállapítja és hozzáteszi, hogy ezeknek összege az 1930/31. zárszámadási év végén már az ő tudomása szerint — és nagyon tartok tőle, hogy dacára a szorgalmas kutatásnak ez^ még nem a végleges számot jelenti — (Friedrich István: Nem tudunk mindent!) 237.218 ezer pengőt tesz ki, akkor tisztelettel kérdezem, mi alapon merítjük mi azt a jogot és főképpen, hogyan vállalhatjuk azt a felelősséget az Állami Számvevőszék elnökének direkt figyelmeztetése dacára, hogy elérkezettnek látja az időt arra, hogy megfelelő rendelkezésekkel gátlólag lépjünk fel az ilyén gazdálkodással szemben, azelől kitérünk. E tekintetben nemcsak a pénzügyminiszter úrnak nincs a helyzethez alkalmazkodó, megfelelő gesztusa, hanem mi is egyszerűen napirendre térünk ez intelem felett. (Esztergályos János: A vádlottak padjára kell ültetni az egész Bethlen-kormányt!) Képviselőtársamnak azzal a megjegyzésével szemben, hogy a vádlottak padjára kell ültetni, azt vagyok bátor megjegyezni, hogy én ebben a pillanatban nem a retorzió gondolatától vagyok áthatva; engem erősen foglalkoztat az a gondolat, hogy hogyan fog alakulni a helyzet, ha ilyen' elrettentő adatok nyomán nem ébredünk fel és nem érezzük azt a kötelességünket, hogy legalább azt kell kifelé dokumentálnunk, hogy minden lehetőt él kívánunk követni együttesen arranézve, hogy hasonló esetek meg ne ismétlődjenek. (Erdélyi Aladár: A jegyzőket sorra függesztik, fel! — Esztergályos János: Elrettentő büntetés nélkül tovább fogják folytatni ezt a pazarlást!) Az elérendő rendszer jellemzésére nem is megyek nagyon messzire; s csak még egy pillanatig a francia példánál maradok; amint Esterházy t. képviselőtársam is megemlítette: a francia budget jog a rendkívüli hitelt olyan rigorózusan veszi, — hogy ne tisztán külföldi példákra hivatkozzam, hanem magyar kisugárzású esettel dokumentáljam —, hogy amikor itt Budapesten követségi palota céljaira pár százezer frankért, tehát a francia budgethez képest abszolút csekély összegért egy palotát megvásároltak, e palota megvásárlási ügyleténél kikötötték, hogy csak akkor válik joghatályossá, amikor ' a törvényes formák betartásával ezt a francia kamara, illetőleg az illetékes fórumok jóváhagyták! Amikor ezzel á rigorózus "gazdálkodással szemben ma azt az eljárást követjük, amely ezekből a zárszámadási adatokból visszatükröződik, akkor valójában az embernek a jövő tekintetében igen pesszimisztikusan kell megítélni a magyar lehetőségeket. Mert még ha arra az álláspontra helyezkednék is, ttogy ?. ülése 1932 december l&-á% pénteken, \ valóban helytállóak a miniszter úrnak a ! francia példára való utalásai, akkor is azt • lehetne mondanunk, hogy amit megengedhet magának a gazdag Dárius, azt nem engedheti ; meg magának a szegény Lázár; de amikor ennek éppen a fordítottját látjuk, hogy mi Lázárok úgy gazdálkodunk, mintha Dáriusok ! volnánk és tesszük ezt akkor, amikor a polgárságot az adófizetőképesség határát messze meghaladó mértékben veszik igénybe s amikor minden irányban deklarálódik, hogy nemcsak i adófizető polgáraink fillérei költettek el, hanem a külföldi hitelezők pénze is a legkevésbé képviselhető célokra ruháztatott be, akkor I igen is nagy oh megföntolóra veendőnek tartom: nem volna-e abszolút indokoltsága annak, hogy ez a kormány e vita nyomán revízió alá I vegye..... í , . Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Magyar Pál: Tisztelettel kérek egy negyedórás meghosszabbítást. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kért meghosszabbítást megadni? (Megedjuk!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Magyar Pál : Nagyon indokoltnak tartanám, hogy a kormány e vitában hallottak alapján revízió alá vegye azt az álláspontját, melyet a beterjesztett javaslatok elutasításával tanúsított és hogy nem lehet fontosabb teendője, mint a nemzet felé és kifelé a külföld, a nálunk érdekelt hitelezők felé azt a gesztust mutatni, hogy igenis szakít a múlttal és a jövőre nézve minden garanciát meg kíván adni abban a tekintetben, hogy állami célokra csak a legindokoltabb keretekben fog a polgárság adófillére felhasználtatni és kölcsönök igénybevétetni. * T. Ház! Én a pénzügyminiszter úr iránt tisztelettel vagyok és ebben ellenzéki' magatartásom egyáltalán nem akadályoz. Benne azt a politikust látom, aki a magyar közéletbe — szokatlanul — nem politikai helyzeti energiájából folyólag került egy politikai állás betöltésével, hanem akinek szakismeretei biztosítottak politikai poziíciót. De továbbmegyek. Az ő gazdasági tudása alkalmas arra, hogy a gazda. sági élet embereiben megnyugvást keltsen. Figyelmeztetem azonban, hogy ha nem fog az ország gazdasági érdekeihez alkalmazkodó magatartást tanúsítani, ha a szakembert nem fogja a politikussal szemben magában érvényrejuttatni, akkor politikai presztízse talán emelkedik azok körében, akik a mindenkori kormányt vakon követik, de az a gazdasági erőforrás, amit egy pénzügyi kormány iránti bizalom ma a gazdasági életben jelent, igen rövidesen el fog tűnni és akkor már tudása dacára nagyon kevéssé lesz alkalmas annak a pozíciónak betöltésére, amelyet ma betölt. Végtelenül sajnálom^ hogy csak így képletesen van előttem a pénzügyminiszter úr és hogy nem tudom ezt az állásfoglalásomat vele szemben bővebben, az ő jelenlétében megindokolni. Ha a pénzügyminiszter úr komolyan veszi azt a törekvést, hogy visszaállítani kívánja az államháztartás egyensúlyát, s hogy biztosítani akarja azokat az adóösszegeket* amelyek evégből szükségesek, akkor mindenekelőtt érvényesítenie kell azt,' hogy az állaim háztartás keretében, a költségvetési keretek betartásával, a virement-jog,' a ídteltúllépések és a rendkívüli hitelek kérdése ne legyen; többé azon a módon kezelhető, mint ahogy az eddig történt. (Helyeslés a baloldalon.) ;JSnnek^megv.an a maga nagy politikai jé