Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-138

354 Az országgyűlés képviselőházának ISI val kapcsolatban volt szó az alapokról —, hogy nem hiszem, hogy a Népszövetség pénzügyi bizottságának tagjai akkor, amikor a magyar kormánytól a költségvetési egység megóvása szempontjából követelték az alapoknak a költségvetésbe való beolvasztását — és e tekintetben a • népszövetségi jelentésben is van egy kijelentés, — különösen demonstrálni akartak volna a demokrácia ellen, ellenben azt hiszem, inkább az a kívánság, szándék és törekvés vezette őket, hogy a költségvetés egységét tényleg helyreállítsák. Arra, hogy hova vezethet az ilyen alapszerű kezelés, igen jó példa ez az Otbá-alap, ahol az ingatlanból először cseppfolyósítottak egyrészt tej- ás fürdővállalati részvényeket, azután az egész megszűnt és a számvevőszék megállapítása szerint körülbelül 130 ezer pengő netto vesztesége támadt az alapnak. Ott van azután az önkormányzati testületek kárpótlási alapja, ahol az a kuriózum történik, hogy éveken keresztül — ami már könyvelési szempontból is lehetetlen — következetesen vételárat vételeznek be, mint rendes bevételt. Vételár nem lehet rendes bevétel, évről-évre. Tessék megnézni. így történhetik az, amit a hatos bizottság már megállapított, hogy gondolom Bihar vármegyének van egy követelése építkezésekkel stb.vel kapcsolatban ettől az alaptól, amelyet abszolúte nem tudtunk megfizetni, nem tudtunk kiutalni. Természetesen azután a községek szidják az egész közigazgatást és mindazokat, akik ebben részt vettek. Nem látom a számadásokkal kapcsolatosan az országos földbirtokrendező alapnak zárszámadását. (Bródy Ernő: A vagyonváltságnál!) Legnagyobb csodálkozásomra sehol nyomát nem találom a Teréziánum-alapnak. Hogy ennek ki a gazdája és hol a számadása, nem tudjuk, holott ott van a Nemzeti Földmívelő Készvénytársaság, amely meglehetősen nagy tranzakcióknak vált okozójává. Nagyon kérem a t. kultuszminiszter urat, vagy a kultusztárcának jelen nem lévő képviselőjét, méltóztassék talán nyilatkozni, hogy a Teréziánum-alap zárszámadása miért hiányzik, mert ez a vagyontömeg elég nagy ahhoz . . . (Eckhardt Tibor: Azért hiányzik, mert elég nagy! — Bródy Ernő: Egészen ötletszerű dolog, hogy melyik alapot veszik be.) hogy még Franciaországban is felvennék, hiszen itten milliós tételről van szó, holott ott, amint délelőtt már mondottam, 300 frankos, tehát 60 pengőnek megfelelő tételek egész sorát vették fel a zárszámadásba. (Bródy Ernő: Titkos választójog van Franciaországban!) Már most a költségvetési tételek előre való lekötésére nem térek rá. Akit érdekel, ezt a szavatosságot megtalálhatja a zárszámadásban. Három elég súlyos eset van, ahol egészen nagy összeget 35 évre előre lekötöttek. Ez is a költségvetési jog hátrányára szolgál, amit a magam részéről nagyon veszedelmesnek tartok. Mert ha nekiáll valamennyi miniszter és egy milliós és nyolcszázezer pengős tételeket 30 évre leköt, akkor a következő évben alig marad valami dolga^ a költségvetéssel kapcsolatban az országgyűlésnek, másrészt ezzel megfosztják az állami költségvetést attól a rugékonyságtól, amelyet jobb-rosszabb idők mellett meg kell Őrizni. A garanciák az idén szerepelnek először. Çsak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy intő példa i* mindig a külföldi példákra hivatkoz. ülése 1932 december 16-án, pénteken. nak — a garanciákra az osztrák példa. A postatakarékot r méltóztassék szépen, békében hagyni. Ismétlem, a legnagyobb intőpélda itt a szomszédban Ausztriában a Kreditanstalt esete, ahol a postatakarékpénztár és a garancia révén, ha jól tudom 800 millió sillingjébe került a tréfa az osztrák Bundnak. Nagyon kérem, hogy a postatakarékot, mint hitelszerzési szervet, mint átjáróházat méltóztassék figyelmen kívül hagyni. Ez arra való, hogy a kisemberek ott szépen nyugodtan tőkésíthessék a pénzüket, nemhogy nagy tranzakciókat bonyolítsanak le általa* Röviden még a leltár egy-két kérdésével, nevezetesen elsősorban a cselekvő^ hátralékkal akarok foglalkozni. Bármilyen szép legyen is az elnevezés és biztató ez a jelző, attól tartok, hogy akik a cselekvő hátralékot megszemélyesítik, vagy akik annak alanyai, azok inkább passzív szerepet játszanak, hiszen azokat hajtják végre, mert a cselekvő hátralékban van az adóhátralék. Nem akarok itt a részletekbe belemenni és kitérni a pénzügyi tárcának rendes és rendkívüli stb. bevételeire, vagy a cselekvő hátralékok évközi vagy évről-évre való változásaira, csak azt jegyzem meg, hogy az én feljegyzéseim szerint a pénzügyi hátralékok a pénzügyminisztériumnál 1927/28-ban 166 milliót tettek ki, ezzel szemben 1931. végén 40 millióval többet, vagyis 206 milliót tettek. ki; holott a pénzügyminisztérium cselekvő hátralékban más hátralék is szerepel, nemcsak adóhátralék. Ebből a szempontból tehát nézetem szerint még nem olyan kétségbeejtő a helyzet, habár 1931. óta természetesen már megváltozott. Tekintettel arra, hogy beszédidőm már lejárt, rögtön befejezem. (Halljuk! Halljuk!) Nagyon sokat beszélnek az adómorálról. Adómorál nézetem szerint a költségvetési morál nélkül el nem képzelhető. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Erdélyi Aladár: Ez igaz!) A költségvetési adómorálhoz bizalom kell abban a tekintetben, hogy a pénzt arra fordítják, amire megszavazták és hogy az ellenőrzés neesak teoretikus lehetőség» hanem gyakorlati szankcióval ellátott funkció is. Éppen ebből a szempontból, a költségvetési morál szempontjából" azt mondom, hogy az államnak, a végrehajtó hatalomnak igenis kötelessége állampolgáraival szemben is szorosan betartani a törvényt az egész vonalon (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.), különösen amikor azoknak vagyonáról van szó. Ma már nem futja az időből, de más alkalommal talán bővebben ki tudom ezt fejteni, csak megállapítom, hogy az eddigi vitában egy árva szó sem esett — talán utánam következő képviselőtársaim erre is kiterjeszkednek, — a földbirtokreform pénzügyi lebonyolításáról és annak eredményeiről. (Gál Jenői Es arra, hogy mi ennek a nyitja!) Azt a tiszteletteljes kérést intézem a kormányhoz, amelyet már a 33-as bizottságban is előterjesztettem egy ízben, hogy méltóztassanak bennünket egyszer mégis tájékoztatni a cselekvő hátralékok, vagyis az adóhátralékok tekintetében százalékosan ; személyenként kipécézni nem akarok, de igenis azt hiszem, jogunk van tudni százalékosan a hátralékokat annak a felosztásnak az alapján, amely az adóstatisztikáról szóló kimutatásokban " már megvan. Ott megvannak a birtokkategóriák, tessék tehát megmondani, hogy èz a kategória eníiyi százalékkal, amaz a kategória pedig ennyi száza-