Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-138

Az országgyűlés képviselőházának 133. követem az előttem felszólalók példáját, mert ők is előbb a hitelműveletek kérdését tették szóvá. Âzt hiszem, igazán kívánatos volna, ha a pénzügyminiszter úr jobban, részletesebben tájékoztatná a Képviselőházat azokról az alapműveletekről, amelyek azt a nagy r eltolódást idézték elő a postatakarékpénztár értékpapírállományában, hogy egyik évről a másikra körülbelül 120 és egynéhány millióval szaporodott a postatakarékpénztár értékállománya, ami mögött feltétlenül tranzakciók vannak, ezek mögött a tranzakciók mögött pedig ismét ügyletek vannak. Tehát még. s kívánatos volna, hogy a magyar Képviselőház és a magyar adófizető halljon ezekről valamit, Hiszen tudomásom van róla, hogy amikor ezek iránt a kér, dések iránt a bizottságban, sőt a bizottságokon kívül Esterházy Móric gróf képviselőtársam részletesebben érdeklődött, megnyugtató . választ nem kapott ő sem. Az, ami a jelentésben van, elég arra, hogy körülbelül sejthessük és elgondolhassuk, mi is volt ennek alapja, de végleges megnyugtató választ errevonatkozólag szintén nem kaptunk. Most azok után a nyilatkozatok után, amelyeket a pénzügyminiszter úrtól hallottunk, sőt abból a fásultságból következtetve, amelyet a többség részéről látunk, elismerem, hogy nem nagyon biztatók a kilátásai annak, hogy ismételten kérve, a törvény általi elintézést — amit nagyon helyesen elsősorban a kereszténypárt hozott ide, mint elintézési módot, amit én korrekt elintézési módnak r tartanék — keresztülvigyük, de ez az állásfoglalás mindenesetre kötelességük azoknak, akik a törvényben olyan erőt látnak, amely erőt a mai viszonyok között meggondolatlanság gyöngíteni. En ugyanis azt vallom, hogy ugyanakkor, amikor forrongást tapasztalunk az egész világon, amikor általában a tekintélytisztelet gyöngül, bűnt követ el saját országa . ellen, de nemcsak saját országa ellen, hanem az egész világ struktúrája ellen is mindenki, aki tudatosan vagy öntudatlanul is a saját hibájából hozzájárul ahhoz, hogy a törvényekbe és a törvények megtartásába vetett hitet gyöngítse. Ma ugyanis, részben a viszonyok hatása alatt, — ezt elismerem, mert hiszen amikor az adminisztráció ennyire kibővül, akkor kétségtelen, hogy nagyon sokszor kerettörvényre van szükség — a rendelettel való gazdálkodásnak sokkal nagyobb tere van, mint volt talán 100—150 évvel ezelőtt, de kétségtelen az is, hogy minden olyan intézkedés, amely egyfelől az adminisztráció részéről túlteszi magát a törvényen és így kötelességszegés, minden indolencia, amely a törvényhozás részéről felmerül, akár a rossz törvények alkotásában, akár pedig a törvények végrehajtásának ellenőrzésében elkövetett hibákban, vagy pedig, ami a legfontosabb, az állampolgárok zsebéről történő intézkedéseknél, amelyek egyfelől a^ költségvetési jogot, másfelől a zárszámadást illetik, mondom, minden ilyen mulasztás csak arra jó, hogy kétségtelenül előmozdítsa a destrukciót, amely destrukció azután megjelenhet a törvény és a parlamentarizmus szempontjából két formában: az egyik oldalon a vörös bolsevizmus, a másik oldalon a fehér bolsevizmus formájában. Azt hiszem, hogy azok, akik abban nőttek fel, hogy a törvényeket tiszteljék, — nemcsak azért, mert őket így tanították, hanem azért is, mert tanulmányaik közben rájöttek arra, hogy minden törvényben voltaképpen ülése 1932 december 16-án, pénteken. 333 hatalmas konzervatív erő van, amelyet ok nélkül feláldozni bűn — azok valóban irrelevánsnak kell, hogy tartsák azt, hogy akik a törvényeken túlteszik magukat, eközben milyen színeket ragasztanak magukra. (Igaz! — Ügy van! a balközépen.) Ebből a szempontból — tehát talán más és általánosabb szempontból nézve ezt a kérdést, mint ahogyan eddig tárgyaltatott — arra kérem a t. Házat, méltóztassék az elmondottakat figyelembevenni és a lehetőség szerint most az utolsó pillanatban megmenteni a még menthetőt azokból az erőkből, amelyekre nekünk, úgy érzem, nagy szükségünk van. (Igaz! Ügy van! a balközépen.) Magát a jelentést ebben a formájában nem fogadhatom el. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Dinnyés Lajos! Dinnyés Lajos: T. Képviselőház! Amikor innen, az ellenzéki padsorokból kritika tárgyává tesszük a zárszámadásokat és a túlkiadásokat, akkor — amint az az elhangzott beszzédekből is megállapítható — nem személyi harc folyik, {Igaz! Ügy van! bal felől.) nem személyek ellen küzdünk, hanem a rendszert és a rendszer szellemét támadjuk, amely amikor még életképes volt az ország, amikor még volt jövedelme a gazdának, az iparosnak és a kereskedőnek, amikor még tudott fizetni, fölösleges terhekkel annyira túlterhelte ezeket, életerejüket annyira kiszipolyozta, hogy ennek következtében teljesen kimerültek, azokat a pénzeket pedig, amelyeket ez a rendszer az adófizetőktől így beszedett, nem tárolta, nem tette félre, nem takarította meg, hanem elherdálta, elpocsékolta. (Zaj.) Így érkezett el a mai szomorú idő, amikor ebben az országban méltóképpen fejezi ki az ország népének mai siralmas és keserves hangulatát az a nem kevesbbé siralmas kép, amely itt, a Képviselőházban is elénk tárul. (Igaz! Ügy van!) T. Képviselőház! Hogy mennyire igaza van a kritikának, s hogy mennyire igazuk volt azoknak a képviselőtársaimnak is, akik már annak idején felemelték tiltakozó szavukat a túlköltekezés ellen, azt mutatja a mai helyzet. Annakidején az akkori pénzügyminiszter úr, baromorvosoknak nevezte az ellenzéki padsorokban ülő és a pénzügyi gazdálkodást kritizáló képviselőtársaimat és most látjuk, hogy sajnos, az idők igazat adtak ezeknek a baromorvosoknak. Hiszen ezekből a zárszámadásokból a túlköltekezésnek,^ a könnyelműségnek, a célszerűtlenségnek és tervszerűtlenségnek olyan sivár, olyan szomorú képe tárul elénk, amit talán csak a tatárjáráshoz, vagy törökdúláshoz hasonlíthatnék. (Zaj.) Bizonyíték erre az is, hogy a túloldalról eddig egyetlen egy képviselőtársunk és egyetlen érdekelt volt miniszter sem szólalt fel, egyikőjüknek sem volt egy szava sem arra, hogy megvédelmezze ezt a rendszert, amely most már 12 év óta uralkodik ebben az országban. Maga az előadó úr is siralmas arccal hallgatja a támadásokat, legtöbbször pedig nem is ül a helyén, ami szintén mutatja, hogy ebben a kritikában nekünk igazunk van. T. Képviselőház! Sokat hallunk mostanában az új stílusról, az új programmról. En azt tartanám férfiasnak, ha kiállanának a gátra és azt mondanák: igenis, új stílus és ez abban nyilvánul meg, hogy mi nem akarunk a régi úton haladni, hanem új utakat keresünk, új