Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.
Ülésnapok - 1931-138
Az országgyűlés képviselőházának 138. tunk, az nem egyéb, mint a fény és pompa kifejtése, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon,) amire sem szüksége, sem pénze nincs ennek az országnak. (Farkas István: Mulatnak az urak a külföldön és korrumpálják a sajtót, amennyire csak lehet!) A belügyminisztériumból ugyancsak összeállítottam néhány adatot. Azt állapítom meg, hogy 3,339.549 pengőt költöttek el olyan célokra, amelyektől meg lehetett volna kímélni az ország adófizető közönségét. Mert például a személyi járandóságoknál^ a túlkiadás 111.287 pengő, a főispánok, főpolgármesterek költségeinek túlkiadása pedig 147.899 pengő. (Farkas István: Spicli szolgálatra, beugratásra!) A csendőrségnek nem volt elegendő a költségvetésbe beállított hatalmas összeg beszerzési költségekre, hanem még ezenfelül 1,098.604 pengőt kellett kiadnia. A folyamőrségnek ugyancsak nem volt elég a költségvetésbe beállított tétel és 1,881.342 pengőt adtak ki túlkiadás címén. (Farkas István: Ezt mind meg lehetett volna takarítani! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Kabók Lajos: A pénzügyminisztériumban 2,000.709 pengő az az összeg . . . (Farkas István közbeszól.) Elnök: Farkas képviselő urat kérem, maradjon csendben. Kabók Lajos: . . . amely túlkiadásként szerepel és, amellyel nem lett volna szabad megterhelni az ország adófizető közönségét. Nem lett volna szabad ilyen hatalmas összegű kiadásokat eszközölni, hiszen például külföldi konferenciákra 62.789 pengőt költöttek el előirányzaton felül. Itt is valószínűleg a nagy külső pompa, a fény kifejtése miatt történt meg az a túlkiadás, amely az ország anyagi erejét messze túlhaladja. Ha a külföld látja Magyarország részéről ezt a fényt és pompakifejtést, akkor természetesen gondolkozik azon, hogy miért van szüksége mégis ennek az országnak kölcsönökre. Az egyenesadók behajtási költségei, tehát valószínűleg az árverések és foglalások 125.983 pengőt emésztettek fel és a vámőrség dologi kiadásaira pedig 2,057.683 pengő fogyott el. A kereskedelemügyi minisztériumnál elköltöttek egészen felesleges kiadásokra a rendes költségvetésen túlmenőleg 6,567.701 pengőt. A légügyi hivatal túlkiadása 5,634.246 pengőt tett ki. Olyan összegek ezek, amelyek teljes joggal, a legalaposabban kifogásolhatók, mert semmi körülmények között sem lehet azt állítani, hogy Magyarország ebben az elszegényedett helyzetében ilyen kiadásokat túlkiadás címén elviselhet. A földmívelésügyi minisztériumban is 1,876.199 pengőt költöttek el egyrészt olyan címeken, amelyek nem szolgálják az ország lakossága érdekeinek előmozdítását, másrészt olyan túlkiadások gyanánt, amelyeket előre is lehetett volna tudni. Például a dunabogdányi kőbánya felszerelésére több mint egy fél milliót, r>ontosan 592.000 pengőt költöttek el. Hát ezt a kormány nem tudta, amikor a költségvetést beterjesztette? Ez a költségvetés megszavazása után, hirtelenül és váratlanul szakadt az ország nyakába? Avagy a mezőgazdasági termények értékesítésére elköltött 972.843 pengős túlkiadás nem volt előre látható, avagy utóbb jelentkeztek azok a nagybirtokosok, akiket a kormány nem tudott a költségvetésben előirányzott összegből kielégíteni? ^ Tudjuk ugyanis, hogy a mezőgazdasági termények érdese 1932 december 16-án, pénteken. 329 tékesítésének címe alatt ilyen intézkedések történnek. Az állami lótenyésztő intézet költségei, egy ízben 62.442 pengővel, máskor 14.519 pengővel lépték túl a költségvetésben törvényileg megállapított összeget. A kiküldetési és átköltöztetési tételek szinte végigvonulnak minden tárca költségvetésén. Minden évben úgyszólván rendszer az, hogy ezek a tételek túllépetnek, azonban olyan hatalmas összeggel, amely semmi körülmények között sem indokolható, mert 79.316 pengőt a földmívelésügyi minisztériumban ilyen címen túlkiadásként elkölteni, ez pazarlás, amit semmi körülmények között sem szabad megtűrni, A közoktatásügyi minisztériumban túlkiadás! összegek szerepelnek 3,082.109 pengő erejéig. Hangsúlyozom, ezek mind csak azok a tételek, amelyeket magam ragadtam ki, s amelyeket olyanoknak találok, hogy teljesen feleslegesek és elmaradhattak volna. Ezenkívül nagy, súlyos összegek szerepelnek még, amelyekről nem teszem ugyanezeket a megállapításokat. Például vallási célokra egyszer 25.479 pengő túlkiadás volt, azután még 5000 pengő túlkiadás. De vallási célokat szolgál a nem állami, vagyis felekezeti iskolák fenntartásához adott hozzájárulás is, egyízben 532.571 pengő, egy másik ízben 1,597.048 pengő, harmadízben 137.439 pengő. Ezek mind vallási célokat szolgálnak és határozottan állítom és követelem, hogy ezt tovább folytatni nem lehet és nem szabad. Igenis, időszerű az állam és az egyház szétválasztásáról beszélni és a közoktatás feladatát az államnak kell kezébe vennie. Ha az egyházi közületek akarják az oktatást továbbvinni, vigyék ezt azokból az összegekből, amelyeket híveik ezekre a költségekre elő tudnak teremteni, de ne terheljék meg ezzel az adófizető közönséget. Nem csak én magam mondom, hogy az egyház és az állam szétválasztásának kérdése időszerű. Éppen ma olvastam az egyik napilapban, hogy a tiszántúli református egyházkerület december 15-én kezdte meg közgyűlését. Ismertették Baltazár Dezső püspök jelentését. Ebben a jelentésben az állam és az egyház szétválasztásáról a következők vannak (olvassa): «A római egyház már számol az állam és az egyház szétválasztásával és nekünk, az őskeresztyénség és a reformációs egyszerűség parancsaival, hitünk áldozatos cselekedetekben való bizonyságaival kell felkészülnünk az átalakulásra.» Ha egy hitfelekezeti vezető férfiú, mint Baltazár Dezső püspök már ilyen formában látja ezt a kérdést, akkor ezt nem lehet tiszta szocialista felfogásnak állítani, nem lehet azt mondani, hogy, mert szocialisták vagyunk, azért foglalunk állást az egyházzal szemben. Mi valójában nem is fogalunk állást az egyházzal szemben, hanem azt mondjuk, hogy a közadókból egyházi és vallási célokra ilyen magas összegeket különösen a rendes állami előirányzáson, vagyis a törvényes kereteken t felüli túlkiadásként igénybe venni egyáltalában nem szabad (Farkas István: Ne legyenek csendőrök az egyházak!) és éppen ezért időszerű, nagyon komolyan időszerű gondolkozni azon, hogy az állam és az egyház szétválasztásának ideje nem érkezett-e el. A testnevelési költségeknél 697,331 pengővel költöttek többet, mint amennyit a törvényes költségvetés megengedett, a tihanyi halbiológiai inézet céljaira még mindig 18.307 46*
