Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-137

310 Az országgyűlés képviselőházának 137, r továbbá a budapest—bécsi és budapest— siófoki állami közutak átépítését a vállalati összeg- 60%-ának a munka befejezésétől számí­tott 6 félév alatt egyenlő részletekben kifize­tendő 127.792 P 41 f vállalkozó hitelezés mel­lett rendelte el. Tekintettel azonban arra, hogy az állami számvitelről szóló 1897 : XX. te. rendelkezése értelmében kölcsönök, 'hitelműveletek, továbbá nagyobb és hosszabb időre terjedő időre szóló szerződések csak a törvényhozás előzetes fel­hatalmazása alapján köthetők, a fenti két pontban vázolt útépítéssel kapcsolatos szerző­désekhez előzetesen a törvényhozás nem járult hozzá, miért is a legfőbb állami számvevőszék erre vonatkozó bejelentését a törvényhozás elé terjesztjük. •A kereskedelemügyi miniszter úr az Állam­vasutaknak egyrészt az 1929/30. évi költségve­tésben előirányzott, valamint az előző évről áthozott hitelmaradványok terhére eszközölt beruházásaira a Magyar Dunántúli Villamos­sági Részvény társaságtól 6, illetve 7'67%-os kamat mellett 11,000.000 P, a Magyar Altalá­nos Hitelbanktól és a Pesti Magyar Kereske­delmi Banktól a hivatalos kamatlábat 1%-kal meghaladó kamatláb mellett 5,255.000 dolláros váltókölcsönt vett fel, az Állami Legfőbb Számvevőszéknek erre vonatkozó jelentését az 1897 : XXI. tc-re hivatkozással a törvényhozás­sal ezúton közöljük. Az 1929/30. évi zárszámadás leltári adatai ezúttal sem teljesek, az államvagyon részei közül a készpénzre, értékpapírokra, állami adósságokra, a cselekvő- és szenvedő hátralé­kokra vonatkozó adatok a zárszámadásban pontosan fel vannak tüntetve, míg az ingatla­nok, ingóságok és hasznos jogok adatai hiá­nyoznak. A hiányzó állami leltárak pótlására nézve az 1924/25. évi állami zárszámadások tárgyalása alkalmával a pénzügyminiszternek az az állás­pontja, hogy ez csak a pengőértékre és számí­tásra való tényleges áttérés és az áraknak ki­alakulása után lehetséges, immár bekövetke­zett, miért is a Legfőbb Állami Számvevőszék, — különös figy elemim el arra, hogy az állami üzemek — ahol pedig a leltározással és érték­becsléssel járó munkálatok sokkal nagyobb terhet jelentenek, mint az állami közigazgatás egyes ágaztainál — a leltárakat a mérleg­valódiság szempontjából már régebben elké­szítették, az állami leltárak mielőbbi kiegészí­tése iránt az 1924. augusztus havában megindí­tott s a pénzügyminiszter elobh i álláspontja miatt szünetelt tárgyalásokat, amint azt az előző évek zárszámadásait kísérő jelentések­ben is jelezte — ismtételten folyamatba tette. Az így újból megindított tárgyalások fo­lyamán a pénzügyminiszter az állami vagyon­leltár elkészítését és vezetését az új számviteli törvény keretében új alapelvek alapján kívánja eszközölni. Ezeknek az alapeleveknek a megállapítása végett a pénzügyminisztériummal és az Orszá­gos Takarékossági Bizottsággal folytatott hosszas tárgyalások után .a pénzügyminisz­ter kilátásba helyezett egy olyan rendelkezés kiadását, ami az állami leltárak elkészítésére az 1880 : LXVI. te. intézkedései értelmében az utasításokat meg fogja adni. Az alapok és alapítványok közül csak azoknak kezeléséről és vagyonálladékáról számol be a zárszámadás, amelyek pénzünk értékállandóságának kezdő időpontja, vagyis I ülése 1932 december 15-én, csütörtökön. 1924. július 1. után keletkeztek, — az ezt meg­előző időkből származó alapok és alapít­ványok kezelési eredményei és vagyonmér­legei — tekintettel arra, hogy ezeknek va­gyona legtöbbnyire készpénzben, értékpapí­rokban, követelésekben volt elhelyezve, any­nyira elértéktelenedett, hogy a pénzügy­miniszter, a Legfőbb Állami Számvevőszék­nek azon megállapítása folytán, hogy a kor­mány kezelése alatt álló mintegy 1.400 alap és alapítvány tőkevagyona a devalváció foly­tán fillérekre zsugorodott össze, úgyhogy azok rendeltetésüknek egyáltalán nem felel­nek meg s további fenntartásukkal járó költ­ségek nem állanak azok értékével arányban, — felhívta az egyes minisztériumokat, hogy a kezelésükben levő összes alapokat és ala­pítványokat további fenntartásuk szempont­jából tegyék beható vizsgálat tárgyává s annak eredményét a vagyoni állapotuk ismertetése mellett vele közöljék. A tárgyalások abban az irányban, hogy az állami és állami kezelésben levő alapok és alapítványok közül vagyonuk elértéktelene­désére tekintettel, melyek szüntetendők be, folyamatban vannak, de még nem fejeződ­tek be. Az 1929/30. évi zárszámadás előterjeszté­sénél a Legfőbb Állami Számvevőszék nem tudta az 1913 : XXVI. tcikkben megállapí­tott (márciusi) határidőt betartani, mert a pénzügyminiszter által r beküldött zárszáma­dási anyag egyes részeire vonatkozólag hosszan elnyúló tárgyalásokat kellett foly­tatni, továbbá a népjóléti és munkaügyi mi­nisztérium házi pénztárát nemcsak erre ^ a számadási évre, hanem az ezt megelőző időkre vonatkozólag is, valamint ezen mi­nisztérium fenhatósága alá tartozó egyné­mely intézmény több, mint másféléves ösz­szes számadásait meg kellett vizsgálni, ezzel kapcsolatban nagyobbarányú helyszíni vizs­gálatot is kellett tartani, amiatt ezen mi­nisztérium zárszámadásának ^ egybeállítására szolgáló anyag felülbíralatát ^ és végleges megállapítását s ezzel együtt állami zárszá­madás lezárását fel kellett függeszteni. Az 1925 : XXV. te. alapján 1930. június 30-ig vertek ezüstből 39,286.177 P értékű 1 pengős, 10,000.516 P 2 pengős, 3,750.330 P 5 pengős, nikkelből 3,225.533 P értékű 10 fil­léres, 5,165.938*P értékű 20 filléres, 7,460.737 P értékű 50 filléres, bronzból 320.000 P értékű 1 filléres, 1,680.000 P értékű 2 filléres érmét, amelyet néhány darab kivételével a Magyar Nemzeti Banknak forgalombahozatal végett kiadtak. A kedvezményes nyugdíjak, kegydíjak, nevelési járulékok, végkielégítések tételeit az egyes minisztériumok szabályszerűen meg­indokolták. A zárszámadásviizisgáló bizottság a kor­mányzó tiszteletdíja, a kormányzóság, az Or­szággyűlés, az, állami adióiaságok, a Legfőlb'b Állami Számvevőszék, a Közigazgatási Bíró­ság, az Országos Földlbirtokrendező Bíróság, a békeszerződési terhek, a közgazdasági 'minisz­teri ágazatok, továbbá a miniszterelnökség, a külügyminisztérium, a belügyminisztérium, a pénzügyminisztérium, a kereskedelemügyi mi­nisztérium, a földmíveléisügyi minisztérium, a népjóléti és munkaügyi minisztérium, a vallás­os közoktatásügyi minisztérium, az igazság­ügyminisztérium, aJ honvédelmi 1 minisztérium, valamint a kereskedelemügyi minisztérium, a földmíyeiléisiigvi minisztérium ó's la 'pénzügy-

Next

/
Oldalképek
Tartalom