Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.
Ülésnapok - 1931-137
Az országgyűlés képviselőházának 1ST. ülése 1.932 december 15-én, csütörtökön. 301 nak célszerűsége tekintetében mindjárt bizonyos kételyek támadtak, mert már maga a végrehajtási utasitás 184. §-ának második bekezdése ismét egy bizonyos visszahajlási mutat az 1889. évi országos határozatoknak ötödik pontjában megnyilvánult felfogás felé. Gyakorlatilag pedig az a helyzet alakult ki, hogy azokban az esetekben, amikor a törvényhozásnak előzetes felhatalmazása nem szereztetett be — mert előzetes felhatalmazás van előírva — és amikor már a magasabb államjog szempontjából csakis az ellenőrzési jog gyakorlásának mikéntjéről lehetett szó, akkor ezen ellenőrzésig jog gyakorlásának lehetővé tétele nem történt meg abban a formában, hogy utólagos törvényhozási felhatalmazást kértek volna, hanem más formában terjesztették a parlament elé, így a költségvetések indokolásában, vagy pedig a zárszámadásokban. Példákat is tudnék felsorolni erre nézve a háború előtti praxisból, melyek részben az 1897 : XX. tc. f előtti időre, részben az 1897 : XX. te. utáni időre nyúlnak vissza. (Zaj balfelöl. — Halljuk! Halljuk!) Ilyenek voltak példának okáért az Államvasutak gépgyára és a diósgyőri vasgyár részére az 1891, 1894. és az 1898. évi költségvetések indokolásában foglalt bejelentés alapján a Magyar Jelzálog Hitelbanktól felvett 1,640.000 korona és 2,040.200 korona, valamint a Pesti Hazai ElsŐ Takarékpénztár Egyesülettől felvett 2,000.000 korona kölcsön; a Fiumei 4. számú tárház építésére az 1882. évi július hó 12-iki minisztertanácsi határozat alapján felvett 180.000 korona kölcsön; a fiumei kőolaj-kikötő és torpedógyár közötti partszakasz feltölítésére az 1906 május 7-iki minisztertanácsi határozat alapján felvett 594.963 korona 10 fillér kölcsön, stb. Szóval vannak ilyen példák, amelyek azt mutatják, hogy azokban az esetekben, amikor a törvényhozás előzetes felhatalmazása, amelyet az 1897 : XX. te. 42. §-a előír, nem történt vagy nem történhetett meg, ebben az esetben az ellenőrzési jog gyakorlása olyképpen vált lehetővé, hogy vagy a költségvetések indokolásában vagy pedig a zárszámadásokban lett az a tétel kellőképpen megindokolva és ilyen módon kéretett ki ezekre nézve az országgyűlés hozzájárulása és a felmentvény megadása. Nemcsak ezen a téren, hanem egyéb tereken is látjuk azt, hogy a számviteli törvény rendelkezéseitől eltérő módon teljesített kiadások legalizálása, a felmentvény megadása és ami a lényeg tulajdonképpen, a parlament ellenőrzési jogának biztosítása, a zárszámadások kapcsán történt meg, amikor azok megfelelő indokolással láttattak el és ezekre a kiadásokra nézve a felmentvény kikéretett. Ha már most absztrakt politikai szempontból nézem azt, hogy tualjdonképpen az állami élet célszerűbb berendezése szempontjából mi a kívánatos és mi a helyes, akkor a következő momentumokra vagyok bátor rámutatni. Már az előbb kifejtettem azt, hogy az esetben, ha a törvényhozás előzetes felhatalmazása nem kéretett ki, akkor mi a parlamentnek a szerepe: az ellenőrzés. Az ellenőrzés gyakorlására nézve pedig, — ismét mondom, nem formai jog szempontjából nyilatkozom, hanem az elvont politikai célszerűség szempontjából, — közömbös^ az, hogy a parlament miképpen szólhat hozzá és miképpen nyilváníthatja véleményét egy gesztióról, egy utólagos felhatalmazást tartalmazó törvényjavaslatnak keretében-e, avagy pedig egy zárszámadási vita keretében, amikor a felmentvény megadásáról határoz. (Erdélyi Aladár: A házszabályok nem adnak rá módot! — Ügy van! — Zaj balfelöl.) En nem a formai jog szempontjából beszéltem, hanem a politikai célszerűség szempontjából. (Zaj balfelől. — Ulain Ferenc: Miniszter úr, itt minden közömbös! — Friedrich István: Ez a régi verkli!) Elnök: Csendet kérek! Imrédy Béla pénzügyminiszter: Hozzá kell tennem egy másik gazdasági és pénzügyi megfontolást is, és ez az, hogy a zárszámadások keretében az összes állami bevételekről és állami kiadásokról, tehát a bevételek terén nemcsak azokról, amelyek közszolgáltatásokból állanak, hanem, amelyek hitelműveletekből vagy tárcaadósságok révén vagy szerződések kontrahálása révén jöttek létre és a kiadásokról, amelyek ilyen módon teljesíttettek, a zárszámadás egy teljes és átfogó képet nyújt s ugyanazt a lehetőséget, amit egy utólagos törvényhozási felhatalmazás keretében a törvényjavaslat tárgyalása megadna, nyújtja a zárszámadás is, sőt ezen túlmenően egész képet nyújt az állami gazdálkodásról. A zárszámadás az állami gazdálkodásba magába beleágyazva veszi fel azokat a bevételeket és kiadásokat, amelyekre a határozati javaslatok céloztak, úgyhogy ezek elbírálása gazdasági szempontból tulajdonképpen helyesebben történhetik a zárszámadás keretében, mint egy külön törvény keretében. Végül a harmadik szempont, melyet felhoztak az igen t. túloldal szónokai és amely különösen egy közbeszólás keretében jutott kifejezésre, az, hogy a jövő szempontjából, a kormányzat kvázi politikai tanulsága szempontjából kívánatosabb, ha törvény hozatik ezeknek a különböző gesztióknak utólagos legalizálására. Erre nézve csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy igazán nagyon kétlem, vájjon egy kormánynak a gesztióját tulajdonképpen mi köti meg jobban s hogy milyen módon gyakorolható jobban az ellenőrzés (Sándor Pál: Semmilyen módon! — Zaj.); •ugy-e, ha a kiadások néhány év múlva törvény útján legalizáltatnak, vagy pedig úgy, ha a zárszámadások keretében évről-évre rendszeresen történik ezeknek ellenőrzése. (Zaj és felkiáltások a baloldalon: Evröl-évref — Sándor Pál: Hogy lehet ilyet védelmezni?) Itt aztán belekapcsolódik az a másik kérdés, hogy a zárszámadásoknak kellő időben kell a Ház elé kerülniök. E tekintetben teljesen osztozom abban a felfogásban, hogy (Fábián Béla: A számvevőszék beterjesztette rendes időben, csak a kormány nem hozta ide!) a zárszámadásoknak kellő időben a Ház elé kell kerülniök olyan formában, hogy azokból a parlament teljes tájékozódást nyerhessen. (Zaj balfelől.) Itt vagyok bátor megemlíteni azt, hogy az állami számvevőszék a restanciákat most már feldolgozta, úgy mondhatnám, most már à jour van, ennek következtében ennek a technikai lehetősége megnyilt. Egyébként ami azt illeti, hogy az állami számvevőszék jelentései teljes képet tárjanak a plénum elé, azt hiszem, hogy az állami számvevőszék jelentései oly kimerítően tárgyalták a kormány gesztióját, kellő alapossággal és kritikai elmével is, hogy e tekintetben csak a legteljesebb elismerést érdemli meg. T. Ház! Ennél a hármas megfontolásnál fogva, amelyeket említettem, egyrészt a tár42*