Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.
Ülésnapok - 1931-136
268 Az országgyűlés képviselőházának 1 Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy a mai súlyos, nehéz gazdasági viszonyok következtében a gyógyszertáraknak sem lehet olyan helyzetük, mint azelőtt, azoriban ma is nagyon sok gyógyszertár van, amely visszaél ezzel a helyzettel és tűri, hogy ilyen csúnya, kulturall amhoz nem méltó események forduljanak elő. Mert ma semmi sem lehetne könnyebb, mint az, hogy midőn itt áll ma ez az 550 állásnélküli okleveles gyógyszerész, — különösen vidéken, de állítom, hogy itt Budapesten is — 30—40 új gyógyszertár felállításával a szociális nyomort ezek között a nyomorult, állás nélkül, a legnagyobb bizonytalanságban élő okleveles gyógyszerészek között igenis nagy mértékben enyhítsük. En nem azt mondom, — amiként ez a 'bizonyos 1876 : XIV. törvénycikk mondotta — hogy az új gyógyszertár csak ott engedélyezhető, ahol a meglévő gyógyszertár anyagi érdekeit nem veszélyezteti, hanem azt a kikötést iktatnám be a törvényibe, hogy: «ha a létét nem veszélyezteti». Ma is vannak gyógyszertárak, amelyek meglehetősen tisztességes nagy haszonnal dolgoznak, ezek elégedjenek meg azzal a kevéssel, ami biztosítva van nekik, de adjunk új kenyeret, teremtsünk új exisztenciát, adjuk meg az életlehetőségeket ennek a magyar ifjúságnak, ennek a diplomás ifjúságnak, ezeknek az okleveles gyógyszerészeknek. T. Képviselőház! Ma Csonka -Magyarországon 1300 gyógyszertár van. Figyelembe kell venni, hogy ezek között 700 törpegyógyszertár van és 600 olyan patika, amely alkalmazottakkal dolgozik. Azonhan az alkalmazottakkal dolgozó gyógyszertáraknál is — sajnos — szomorú abtraus van. Nevezetesen az, hogy annak ellenére, hogy az előbb említett 550 okleveles gyógyszerész szívesen elmenne dolgozni még a létminimumért is, nem reflektálnak rá, hanem különböző technikai személyeket, hozzá nem értő laikus embereket ültetnek oda a tárasztalhoz, és — ahogy nagyon, de nagyon sokat látjuk itt és az országban szerteszét — hozzá nem értő laikusok adagolnak és dolgoznak a tárasztal mellett. Hogy kinek a mulasztása ez, hogy kit terhel ezért a felelősség, erre kitérni egyelőre nem akarok. Ellenben le kell szögeznem, hogy mindenképpen szükséges, hogy ezt az 1876. évi XIV. törvénycikket a korszellemnek megfelelően megváltoztassuk. Hogy mennyire aktuális ez a kérdés, hogy mennyire égető ennek a kérdésnek a megoldása, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy néhai Vass József népjóléti miniszter németországi és ausztriai mintákból kiindulva, az okleveles gyógyszerészek részére egy korpótlékos fizetési pénztár felállítására hívta fel a gyógyszertártulajdonosi karnak vezetőségét és^ leiratában hivatkozott arra, hogy a kibocsátott gyógyszerdíjszabás munkadíjtételeinek megállapításánál tekintettel volt az intézményre hárult terhekre. Maga Ernszt Sándor népjóléti miniszter úr is érezte egy nyugdíjintézetnek és egy korpótlékos fizetési pénztárnak a hiányát és készített egy törvénytervezetet, amely törvénytervezet azóta — tekintettel a közbejött kormányváltozásokra — mind a mai napig nem került a Ház elé. Midőn néhai Vass József miniszter elrendelte és felszólította a Magyarországi Gyógyszerész Egyesületet, hogy tegyen lépéseketeme szociális és nyugdíjintézet megvalósítására, ugyanakkor — mint leiratában mondotta — tekintettel volt arra is, hogy a ?. ülése 1932 december 14-én, szerdán. magyar gyógyszertártulajdonosi karra < bizonyos terhek nehezednek. Végül felhívja — mint a leirat mondta — a Magyarországi Gyógyszerész Egyesület elnökségét, hogy . az ismételten említett fizető pénztárak létesítéséhez szükséges intézkedésekre nézve mielőbb tegyen hozzá kimerítő jelentést. Ugyanebben a rendeletben elrendelte, hogy vényenként négy fillér, úgynevezett József-fillérek szolgáljanak eme nyugdíjintézet és a szociális intézmények megvalósítására. Hogy ezek a négy fillérek befolytak-e, vagy nem folytak-e be, hogy a Magyarországi Gyógyszerész Egyesület felvette-e ezeket a pénzeket a gyógyszertártulajdonosoktól vagy nem, azt én nem tudom. En csak azt tudom, hogy 1932 március 19-én Scholtz Kornél, akkori népjóléti, jelenleg belügyminiszteri államtitkár egy leiratot intézett a Magyarországi Gyógyszerész Egyesülethez, amelyben a következőket mondja (olvassa): «Egyben felhívom az elnökséget, terjesszen fel hozzám most már véglegesen pontos . és szabályszerű kimutatást, illetve elszámolást azokról az összegekről, amelyeket a Magyarországi Gyógyszerész Egyesület elnökségének felterjesztésében foglaltaknak megfelelően munkadíj-tételekként 4 fillérben megállapított ÖSSZPgek kapcsán a 21.097. számú leirat, illetve az 1928 február 20-án életbe léptetett rendelet alapján minden egyes vény elkészítése után a gyógyszertárak bevételeztek, illetve az egye sületnek befizettek és elszámoltak.» Ezt a kérdést feltettem a belügyminiszter úrnak (Felkiáltások a baloldalon: Hol van?) a magyar okleveles gyógyszerészek érdekében és tisztelettel kérdem, hogy mi történt itt, befolytak-e azok a 4 fillérek, igen vagy nemi Ha nem folytak be, akkor miért keresi most, vagy miért tart magának ilyen bürokráciát, amely össze-vissza irkál-firkál aktát aktára, és a végén azst sem tudja, hogy beszedték-e ezeket a pénzeket vagy nem. Ezeket a kérdéseket én azért hoztam ide, hogy ezeknek a nyomorult, kétségbeesett, a legnagyobb bizonytalanságban élő^ okleveles gyógyszerészeknek helyzete tekintetében a belügyminiszter úr már egyszer és mindenkorra rendet teremtsen. Tessék kényszeríteni alantasait, tessék kényszeríteni az érdekelteket, — értem ezek alatt elsősorban a Magyarországi Gyógyszerész-Egyesület vezetőségét, — hogy ezeket a szociális törvényjavaslatokat minél előbb készítsék el, és hasonlóképpen tessék odahatni, hogy a néhai Vass József miniszter által törvényi alapot nélkülözően kiadott tilalmi rendelet visszavonassék, igenis, a szociális igényeknek és kívánalmaknak megfelelőleg úgy itt a székesfővárosban, mint a vidéken is újabb gyógyszertárengedélyek kiadassanak. Ezeket a kérdéseket voltam bátor a távol lévő belügyminiszter úrhoz intézni, és remélem, hogy ez az interpelláció nem arra a sorsra fog jutni, mint sok más interpelláció, amelyek elhangzottak, de választ reájuk nem kaptunkc Bízom a sofortizmusban és remélem, hogy erre az interpellációmra minél hamarabb fogok olyan választ kapni, amely nemcsak engem, hanem mindazokat is kielégíti, akiknek érdekében itt, a Képviselőház színe előtt ma szót emeltem. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a belügyminiszter úrnak. (Kabók Lajos: Hol a belügyminiszter 1 ?) Következik Kertész Miklós képviselő úr
