Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-136

Az országgyűlés képviselőházának 136. ülése 1932 december 14-én, szerdán. 263 termelés Magyarország tej szükségletét nem fedezte. Csak 1929-ben érte el a magyar tejtermelés a magyar tej szükségletnek fedezését. Ez alatt az idő alatt nemcsak a belföldi fogyasztás volt nagyobb, mint amekkora a termelés, de külföldön is nagyobbak voltak a tejértékesítés árai, mint Magyarországon, úgyhogy kettős lendítőerő kapcsolódott bele a magyar tejgazdaság fejlődésébe, ami érvényesült is abban, hogy rövid évek multával, 1929-ben már feleslegünk is volt; nemcsak az országos szükségletet tudtuk fedezni a magunk termeléséből, hanem exportálni is tudtunk, különösen vajat. 1931-ben vajkivitelünk az 1931. évi búzakivitel értékének 13%-át tette ki, tehát mint exportvalutaszerző eszköz is kitűnőnek bizonyult. Sajnos azonban, ez a konjunktúra nem tartott sokáig. Az ottawai konferencia után a vajáraknak európai leszakadása következett be. Dánia és Hollandia, amely a maga tejgazdaságával, annak üzemi gazdaságosságával és produktumainak jóságával szinte versenytárs nélkül állott az európai piacokon, olyan kárt szenvedett, hogy Dániában és Hollandiában 14000 tehenet hús- és vérlisztté kellett feldolgozni, mert inrentabilissá vált a tejgazdaságban való megtartása. Dániában és Hollandiában az ipari tej ára hat fillérre zuhant le. Ez az európai vajkrizis és ipari tejkrizis természetesen visszahatott Magyarországra is, mert exportlehetőségeink összeszűkültek, a belföldön túlprodukció állott be és ezzel az ipari és fogyasztási tej ára elvált egymástól, és ez a divergencia, ez az eltérés odáig hatolt, hogy 50%-nyi különbséget is felmutatott, azaz a fogyasztási tej ára 50%-kal túlhaladta az ipari tej árát. Ennek a következménye viszont az lett, hogty az egész magyar tej termel es, mint fogyasztási tej óhajtott értékesítődni és minden termelő Budapest felé rohant, mert Budapest fogyasztási tejszükséglete az ország fogyasztási tejszükségletének körülbelül hatodát teszi ki, tehát azt remélték, hogy a tejet itt adhatják el. Ebből viszont az következett, hogy túlkínálat fejlődött ki, a termelők egymás árait rontották és kínálták alá és így veszélyes helyzet jött létre, amelyet később még kiélezett, hogy Németország, ahova a múlt esztendőben 500 vágón magyar vajat tudtunk kiszállítani, leeresztette a sorompókat és csak 36 yagón vajra adott beviteli engedélyt. Ekkor a kormány kibocsátotta a 2700/1932. és 32.500/1932. számú földmíveiésügyi miniszteri rendeletet, amivel bevezette az irányított gazdálkodást. Nem a kötött, hanem az irányított gazdálkodást, azt az oeconomie dirigéet, amelyet most a franciák közgazdasági tekintélyei minit a jövő orvosszerét hirdetik. Ennek a rendeletnek princípiuma helyes és a gazdák érdekében álló. A helyzet t i. ma az, hogy Budapestre havonta 3 millió literrel több tej jön, mint amennyit a fogyasztási szükséglet felvenni képes. Ezért kell egy szerv, amely a tejforgalmat, a tejértékesítést szabályozza. Innen a kisgazdapárt padsoraiból kell csodálkoznom azon, hogy vannak gazdaérdekeltségek, amelyek a szabad tejforgalmat követeHk. holott a tejkérdés ismeretében nagyon könnyű előrelátni azt, hogy egy hónapon belül mi következnék be. Az következnék, (Felkiáltások a szélsőbáloldalon: Olcsó lenne_ a fej/), hogy a szabad versenyben a nagy tej szállítók, a na.o-y tejvállalatok a maguk erősebb gazdasági hátterével folyton alákínálnák a kistermelőket egészen addig, amíg képtelenek volnának a kistermelők Budapestre tejet szállítani és akkor a nagyszállítók ismét kartelmegállapodást létesítve maguk közt, korlátlan tempóban diktálnák az árakat (Farkas István: Most is azok diktálják!) abban a szabad forgalomban, amely azonban nem volna szabad, hanem^ kartellforgalom. (Ügy van! Ügy van! balfelol.) Aki az irányított tejgazdálkodás r helyett szabad tejgazdálkodást, forgalmat és értékesítést kíván a mai viszonyok között Budapesten és az országban, az a kormány helyes rendelkezésével szemben a kartellérdekeket védi. Később konkrét példával leszek bátor rámutatni arra, hogy ezt a törekvést néhol ^ bizonyos mellékszempontok^ is vezetik. Senki sem szereti a maga gazdasági érvényesülésében a korlátokat. Másutt is előfordult az, hogy r a gazdák a kötött vagy szabályozott tejgazdálkodást első pillanatban nem szívesen ^vették. Hiszen ha a mai kor gazdaságtörténelmét megírják, akkor a tejkérdés című fejezetben lesz egy olyan bekezdés is, amely «A linzi tejlázadás» alcímet fogja viselni. (Propper Sándor: Ez rémregény lesz!) Ausztria tudniillik jóval megelőzött minket az irányított tejgazdálkodás bevezetésével, még pedig nem olyan szűk hatáskörben, mint ahogy az nálunk érvényesül, mert nálunk csak Budapestre és a környező 15 községre, amellett 100 kilométer szállítási távolságra terjed ki. (Farkas István: Ez a kartellérdekeltség álláspontja, amit irányított gazdálkodásnak méltóztatik nevezni!) Méltóztassék megcáfolni, éppen a kartellek ellen beszélek. A gazdáknak igenis érdeke az, hogy egy felsőbb szerv úgy irányítsa a tejgazdálkodást, hogy ne legyen a kartelleknek korlátlan kizsákmányolási lehetőségük. (Kállay Miklós földmíveiésügyi miniszter: Nem lehet kartell, ameddig ármegállapítás van!) Erre utalok. Ausztria meghonosította azt a rendszert Alsó- és Felső-Ausztriában, a Salzkammergutban és Burgenlandban. Amikor a linzi gazdák meghallották ennek az^ osztrák • rendelkezésnek életbeléptetését, majdnem lázadásban törtek ki, úgy, hogy az osztrák földmíveiésügyi minisztérium kiküldötteinek és a gazdaérdekeltségek vezetőinek ki kellett vonulniok és meg kellett magyarázniok, hogy ez az irányított gazdálkodás éppen a gazdaérdekek védelmét jelenti, mert védelmet jelent a kistermelők számára a nagyvállalatokkal szemben. Az osztrák gazdák ezt rövidesen be is látták. T. Ház! Ez SL

r három főszempont volt, amelynek függvényébe illesztem bele további mondanivalóimat. Nem azért dicsértem meg a rendezés elvét, mintha igazán nem volnék egyéb vágytól eltelve, mint attól, hogy a kormány működését dicsérjem és elismerjem, (Janossy Gábor: Azt elhisszük!) mert mindjárt kifogásokat is fogok emelni. Tudniillik abból a tekintetből, hogy az irányítás tényezőjének és szervezőjének, a Tejgazdasági Bizottságnak olyan gazdaságpolitikai irányban kell működését kifejteni, amely tényleg^ megfelel az ország helyes nemzetgazdasági kívánalmainak és követelményeinek. Az előbb utaltam arra, hogy a tejkérdés mennyire kisgazdakérdés és mennyire szociális kérdés. Ha azonban azt nézem, hogy a Tejgazdasági Bizottság által kiosztott törzskeretben hogyan részesedik a kis és nagy tejtermelés, a következő furcsa arányt látom. Budapestre havonta átlag 10 millió liter tej jön. Ebből a mostani viszonyok szerint 162 szö-