Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-136

256 Az országgyűlés képviselőházának 136. ülése 1982 december 14-én, szerdán. volt készítve vetésre a föld, akkor azért, mert a csatorna, amely némelyik helyen 7—8 méter széles, egy úton keresztülment, ahol két 60 centiméteres cementgyűrűt tettek oda, amely bedugult és az egész vidéket, 2—3000 holdakat ott elöntötte. Vagy pedig méltóztassanak nézni egy másik ilyen bizonyítványt. Mondom, kezeim közt százával vannak ilyen bizonyítványok. A községi elöljáróság igazolja, hogy Strausz Vilmos birtokán, amely Bugyi községhez tartozó ürbőpusztai birtok, a Pestvármegyei Dunavölgyi Lecsapoló és öntöző Társulat által készített csatornának kiöntése folytán 1930. év tavaszán — olyan földről beszélek, amely ezelőtt príma volt, a legjava volt ennek a birtoknak — 80 magyar hold őszi vetést és körülbelül 90 magyar hold vetés alá elkészített szántóföldet teljesen vízzel elöntött, miáltal teljes egészében a bevetett vetőmag és munkálatok tönkremenvén, a tulajdonosnak nagyobb összeget tevő kára volt. (Erdélyi Aladár: A többtermelés nevében.) Amikor ilyeneket látunk, akkor az ember joggal elvárhatná az államtól, amely saját polgárait ilyen lehetetlen, szomorú helyzetbe hozta, hogy legalább segédkezet nyújt nekik. Nem tehet róla sem az a kisember, sem az a nagybirtokos, aki ma a tönk szélén áll, mert ilyen csatornát az érdekeltek maguk soha meni kívántak. A kisebb birtokosok, a kisérdekeltek, a kisexisztenciák mindenkoron tiltakoztak ellene, de akkor láz ütött be, hogy igenis, a csatornát meg kell csinálni. Most előállt ez a helyzet. Itt ismertetnem kell egy kisbirtok, egy három katasztrális holdas birtok adóját, hogy miféle eltolódások állottak elő. Amikor állami, vármegyei és községi adó címén 11 pengő 14 fillért fizet ez a Győri István nevű gazda, ugyanakkor ártéri járulék címén 19 pengő 22 fillért kell neki fizetni, ezzel szemben egy fillér haszna sincs, hanem mondhatnám, 50— 60 pengő kára van azért, mert a csatorna speciálisan ennek az embernek földjét teljes mértékben kiszárította és az altalajvizet onnét elvitte. Itt van egy másik eset, egy 600 holdas birtok esete, amelynek földadója és járulékai 1931. évben 1700 pengő körül voltak, ugyanakkor — elismerem, ennek 50%-át leírták. — 4174 pengő csatom aj áruiékot vetettek ki. Mi sem természetesebb, mint hogy ez a két birtok, amelyekről az előbb is szó volt, ma a tönk szélén áll, el fogják árverezni, mert azt a hatalmas megterhelést, amelyet ő azért fizet, hogy még jobban tönkremenjen, évek hosszú során át nem bírja és nem is fogja tudni fizetni. Vagy itt van a^felsőpeszéri bérlőtársaság esete. Itt kisebb gazdaemberek állottak össze és itt a királyi uradalomtól bérlik már évek hosszú során át ezt a bizonyos peszéradacsi birtokot. Ennek a 3483 katasztrális holdas birtoknak ártéri érdekeltsége 2100 pengő. Ez olyan árterület volt, amelyet a gazdák azért béreltek, hogy lekaszálták a szénát, felrakták kocsira, behozták Pestre, itt eladták, állataikat pedig kiteleltették ezen a birtokon. Amikor 1926-ban megcsinálták a csatornát, 1926-ban fizettek 3522 pengőt. 1927-ben ártéri járulékuk felszökött 5551 pengőre, 1928-ban 7976 pengőre, 1929-ben 10.057 pengőre, 1930-bani 19.965 pengőre (Erdélyi Aladár: Netovább! Elég!) és 1931-ben 22.889 pengőre. (Turchányi Egon: Mert a gazdasági konjunktúra emelkedett!) Ha az ember a helyzetet nem ismeri, el sem hiszi, és a t. Ház egyes tagjai, akik nem of fék és nem ismerősek ebben a dologban, talán el sem hiszik ezeket a lehetetlen állapotokat, amelyek itt a csatorna terén az érdekeltek között vannak. Hogy mennyire így van ez a baj, nem hi; vatkozom másra, mint az ötös véleményező bizottság jelentésére, amelyet nem lehet elfogultsággal vádolni. Ez a bizottság a következőket állapította meg: Azzal tudniillik, hogy a csatornával a földről levitték a vizet, a kérdés még elintézve nincs. Az egész csatorna elgondolása az volt, hogy elviszik a vizet, alatta nagyszerű humusz van, csak fel kell szántani, és gyönyörűen meg fog teremni minden. Ezt a szakértők mondották és ezzel szórták tele az egész környéket, hogy lemegy a víz, lehet szántani. A végén kisült, hogy ezt a földet szellőztetni kell előbk Hosszú éveken) keresztül kell szántani, fogasolni, tárcsázni, a véleményező bizottság mondta, hogy holdankint legkevesebb 150—200 pengőt kell befektetni ahhoz, hogy 5—6 év múlva valami termés legyen. Ezeknek a felelőtlen, tanácsadóknak utasítására, hogy «elvisszük a vizet, vessétek be» ezer és ezer holdat vetettek be, kölestől kezdve minden elképzelhető maggal. Kicsit ki is kelt, de amikor jött a szárazság, teljesen tönkrement és semmivé lett. Nem akarok most a dolog műszaki részéről beszélni, csupán ismételten felhívom a kormány figyelmét arra, hogy a nemzeti munkatervben az 50. pont előírja, hogy «a vízügyek rendezése és ezzel kapcsolatban az öntözés és vízellátás kérdése gondoskodásunk tárgya lesz». A kormánynak itt van az alkalma, hogy az 50. pontot beváltsa az idén. Méltóztassék 10 perccel meghosszabbítani beszédidőmet. Elnök: Méltóztatnak a tíz percet megadnia (Felkiáltások: Megadjuk!} A Ház megadja. Dinnyés Lajos: Mindaddig, amíg ezt a kérdést meg nem oldják és a csatornát olyan állapotba nem hozzák, hogy ez legalább nyáron a vizet el ne vigye, addig az egész vidék szavanna lesz. Ezt már évek hosszú során át hirdetik és mondják az érdekeltek. Műszakilag a helyzet ma az, hogy olyan lehetetlenül kicsi, minimális a csatorna esése, hogy Öcsa községből két-három hónap alatt jut le a víz Bajához a torkolatig. Olyan kicsi a lejtés, hogy ha a Dunánál egy kis zápor vagy eső jön, a víz visszafelé folyik. Bizonyíték erre, hogy a dunai hálák felúszkiálnak ocsára, Alsónémedi vidékére. Ott állnak az érdekeltek valamennyien és ált kell alakítaniuk az egész mezőgazdaságot, a helyi flórát. A pénzügyi hatóságnak legkegyetlenebb falanszterével állunk szemben. Nagyon sok indokolásban olvastam, hogy a csatorna megjavította a földeket. Lehetne esetleg arról beszélni, hogy van egyes esetekben pro mill hatása, de nem általánosságban. Méltóztassék a pénzügyminiszter úrnak személyesen meggyőződni erről, ha végigmegy ezen a sivatagon, vagy tavasszal és ősszel az árterületen. Itt Pesten beül a csónakba, lemehet Bajiáig. A legszomorúbb az, hogy a víz alatt ott a zöldelő vetés. Magyar munka 'megy tönkre. Addig is azonban, amíg ez bekövetkezik, egyet meg kell tenni. Tessék azoknak reparálni a dolgokat, akik elindítoltták a munkát. Nem kívánok lehetetlent, de a lehetőség szerint legalább azt csinálják meg, hogy zsilipekkel látják el a csatornát. (Váry Albert: Nincs rá pénz!) Akkor tessék valami mást csinálni, de így nem maradhat. Erre kell pénznek lenni, mert nem tartom megengedhetőnek, hogy bennünket pa-