Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-136

248 Az országgyűlés képviselőházának 13 interpellációmra a kormánytól kedvező választ fog-ok kapni. Sajnos, csalódtam. Hogy hogyan alakult a helyzet és hogy mennyire nem megbízható az a módszer, amelyet a kormány követ, azt bizonyítják a^ következő hivatalos adatok. Október 31-én a szakszervezetekben a munkanélküliek száma 28654 volt. Ez volt ama bizonyos szózat előtt. (Buchinger Manó: Melyik szózat előtt? Sok szózat volt!) A második számú rádió-szózat előtt, tudniillik én ezeket a szózatokat iktatom. (Kertész Miklós: A munkaadó testvérekhez intézett felhívás előtt.) Ez után a szózat után, november 30-án a munkanélküliek száma ugyan e forrás szerint 30.436 volt, tehát több, mint 2000-rel nagyobb, mint egyhónappal (azelőtt. Ez 7"2%-os emelkedésnek felel meg egy hónapon belül. (Mozgás.) Ismerem, de nem vagyok hajlandó honorálni a miniszterelnök úr, illetve a kormány álláspontját. Most is azt mondom és azt^ fogom mondani tovább is, hogy^ ha a kormánynak van fedezete olyan kiadásokra, amelyeknek semmi hasznuk, semmi értelmük és semmiféle céljuk sincsen, (Esztergályos János: Száz és százmillió!) akkor erre kell lenni fedezetnek. A gazdasági rend veszélyeztetéséről talán csak annyit, hogy a legjobban veszélyeztetve van nemcsak a gazdasági, hanem mindenféle rend akkor, ha az országban százezrével vannak olyanok, akiknek nem jut naponta egy darab kenyér sem. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Jóllakott emberek vagy éhségükben csillapított emberek »sokkal kevésbbé veszélyeztetnek mindenféle rendet, mint azok, akiknek a hasuk korog (Büchler József: öreg szabály ez! — Farkas István: Ezer éven keresztül megtanulhatták volna! — Elnök csenget.) és akik gyermekeiknek nem tudnak egy darab kenyeret szegni, ha a gyermek kenyeret kér. Ennél destruktívabb hatás nincs. Ami pedig az ínségmunkákat illeti, kérem a miniszter urat, aki minden közönye mellett is talán tud magában, vagy minisztériumában annyi szociális érzést összegyűjteni, utasítsa közegeit, hogy ne filléreket fizessenek ezekért a munkákért; utasítsa közegeit, hogy a munka elvégzése után nyomban fizessék ki ezeket a szerencsétleneket; ahol pedig még ínségakciók, ahol még ilyen étkeztetési akciók vannak tervbe véve, azokat ne halogassák, mert hiszen most már december van. Ha valamikor esedékesek ezek, akkor most esedékesek, ezeket az akciókat tehát haladéktalanul kezdjék meg. A választ, mert nem kielégítő, nem vehetem tudomásul, ellenben magam megint tovább fogok vizsgálódni és ha valahol látni fogom a bajokat, kíméletlenül ide fogom azokat hurcolni a Képviselőház elé (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és tetemre fogom hívni azt a kormányt, amely testvéri jobbot nyújt a munkásság felé, de nincs testvéri segítő keze a munkanélküliek számára. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Elnök: Méltóztatnak tudomásul venni & belügyminiszter úr által az összkormány nevében adott választ? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul vette. Következik Büchler József képviselő úr interpellációja, a képviselő úr azonban interpellációjára vonatkozólag halasztást kért. Méltóztatnak a halasztáshoz hozzájárulni? (Igen!) j. ülése 1932 december íU-én, szerdán. Ha igen, ily értelemben mondom ki a határozatot. Sorrend szerint következik Fitz Artúr képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz a diplomás ifjúság elhelyezkedése tárgyában. Kérem a jegyző urat, hogy az interpellációt felolvasni szíveskedjék. Frey Vilmos jegyző (olvassa): «Interpelláció a m. kir. összkormányhoz. Hajlandó-e a m. kir. kormány oly intézkedéseket tenni, amelyek a közalkalmazott férj és feleség szolgálati viszonyainak rendezésével lehetővé tennék jó egynéhány állásnélküli diplomás alkalmaztatását?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Fitz Artúr: T. Ház. A sok megoldásra váró probléma között különös gondját okozza a kormányzatnak az úgynevezett diplomás állásnélküli ifjúság elhelyezése. Az általános munkanélküliség természetes folyományaként jelentkezett az oklevéllel bíróknak állás nélkül maradása, amit nálunk még részben fokozott az elmúlt évtizednek talán a jövőben nemzeti és etikai szempontból szükségessé váló, — és ez alkalommal is — e pillanatban azonban súlyos zavart okozó külpolitikája, amely CsonkaMagyarországon több egyetemnek és főiskolának fenntartásával és megnyitásával látja el a kultúrszükségletet, mint amennyivel annakidején ezt Nagy-Magyarországon ellátták. Tudjuk mindannyian, hogy rendkívül agilis munkát fejtenek ki azok a közéleti férfiak, akik egy bizottságba tömörülve Illés profeszszor képviselőtársunk vezetése alatt eddig körülbelül 300 diplomásnak tudtak valamiképpen állást keríteni, azonban mindez a munka, mindez a törekvés és mindez a fáradozás, sajnos, még mindig nem tudja megoldani az állás nélkül maradt ifjúság nagy részének problémáját, mert hiszen ezidőszerint körülbelül 3500 az egyetemet végzett diplomások száma és^ körülbelül 6500-ra tehető azoknak ä szakiskolát, vagy egyetemi végzettséggel, vagy érettségivel equivalens iskolát végzett, ipariskolások, felső kereskedelmi iskolások, tanítók és más ilyenek száma, akik szintén ott vannak, kinálják a magyar munkapiacon a maguk kezét, a maguk szellemét és, sajnos, sem a társadalmi gazdasági élet, sem pedig az állami élet nem tudja ezeket az embereket elhelyezni. T.^ Ház! Abban az irányban szeretnék a kormányhoz néhány szót intézni és kérelmet előterjeszteni, hogy kövessen el mindent, hogy ez a kérdés mielőbb gyökeresen megoldassék, hogy ezek az emberek tudásuknak, szellemi nívójuknak megfelelő álláshoz jussanak, mert a magam részéről nem tudom tökéletes elintézésnek venni azt a módot, amidőn okleveles mérnök, orvos, ügyvéd, vagy tanár kénytelen soff őrnek, vagy villamoskalauznak menni. (Lázár Miklós: Örül, aki soff őri állást kap!) Az a baj, hogy egy darabig még ennek is örülni kell. (Ügy van!) Ezt én a magam részéről részben a tudománnyal való nagy pazarlásnak kell hogy vegyem, részben ezek az emberek előbb-utóbb elkeserednek, reményüket vesztik a jövőben, harmadsorban és legutoljára pedig azokat ütik el az állástól, akik viszont arra volnának képesítve, mint szakmunkások, vagy szakemberek. Ahhoz, hogy valaki soff őr, vagy kalauz legyen, még nem kell egyetemi végzettség, vagy érettségi; nem