Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-136

Az országgyűlés képviselőházának 136 hogy, igazságos-e ez a helyzet? Én a magam részéről kétségtelenül igazságtalannak tartom és most itt fordulok a kormányhoz. A kormánynak voltaképpen ezekben a kérdésekben teljesen szabadkeze van, mert hiszen mi parlament, ezekbe a kérdésekbe legfeljebb csak egv interpelláció kapcsán avatkozhatunk bele. A különböző felhatalmazások, amelyek a 33-as bizottsággal kapcsolatosan megadattak a min denkori kormány részére, (Ulain Ferenc: Al kotmánytipró intézkedés!) szerintem alkotmányellenesen, a kormányt abba a helyzetbe juttatták, hogy azon szűk keretek között, amelyek a külföldi hitelezők szempontjából fennállanak, a kormány voltaképpen a gazdasági életet uralja. Tehát kétségtelen, hogy ez az intézkedés ma fennáll, de ezt a tilalmi intézkedést egyesek megkerülhetik, mások pedig nem kerülhetik meg. Pedig az feltétlenül a kormánytól függ, mert a mostani és a régebbi kormányoknak egyaránt meg lett volna a maguk intézkedési joga idevonatkozólag már eddig is. Ez fáj nekünk, és amikor a szabolcsmegyei gazdák egyrésze hozzánk fordult, ezt a kérdést bővebb vita tárgyává is tettük. Igazságtalannak tartottuk, hogy amikor egyesek mégis átalakíthatják tartozásaikat, vagy más módon mentesülnek a külföldi valutáris tartozásoktól, jelzálogkötvényekkel kifizethetik azt a bankok segítségével, ugyanakkor másokkal szemben, más okokból a bankok rigorozusabbak és azokkal ez nem történhetik meg, amiért azután természetesen tönkremennek. Ezeket a jelenségeket főleg a kisgazdatársadalomnál látjuk, és így ne méltóztassanak rossznéven venni, hogy — bár az életben soha sem volt kenyerem a személyeskedés — kifogás tárgyává kellett tennem azt a helyzetet is, hogy ilyen esetek még a kormány egyes tagjait illetőleg is történtek. A volt kormánynak egy jelenleg nem miniszter tagjánál is ez történt és a jelenlegi földmívelésügyi miniszter úrnál s bizonyos tekintetben szintén ilyen helyzetet iátok a saját birtokának megmentését illetőleg. Én ezt a miniszter úrnál emberi szempontból egyáltalán nem. kifogásolom. Mindenkinek joga van saját vagyonának és érdekeinek megvédése szempontjából mindazon megengedett lehetőségeket megtenni, amelyek vagyonának megmentésére neki módot nyújtanak. Meg koll állapítanom azt is, hogy a jelenlegi fölldmívelésügyi miniszter úr tartozásának ilyen szerencsésen való rendezése még minisztersége előtt történt, de mégis a hatalmon levő embereknél jelentkezik ez a helyzet, a hatalmon levő embereknél jelentkezik ez a könynyebbség, bármennyire állapítják is meg, hogy talán éppen a jelenlegi földmívelésügyi miniszter úrnál nem is volt olyan szerencsés ennek az adósságnak pengőértékre való átalakítása. (Ulain Ferenc: Elsiette egy kicsit!) Elismerem, talán lehetséges és helytálló az a gondolat, hogy — amint azt a pénzügyminiszter úr mondotta — a transzfermoratórium-rendelet hatálybalépése előtt kötött megállapodást, amely szerint neki joga van ezt a dollár tartozását visszafizetni, én itt mégis csak egy tilalmi intézkedést látok. Látom azt, hogy a gazdatársadalom nagyrésze elsorvad, elpusztul emiatt a helyzett miatt, míg a másik oldalon bizonyos szerencsésebb helyzeteket látunk. Én magam is résztvettem olyan akcióban, ahol a városok Speyer-kölcsönének visszafizetését kívántuk előmozdítani; merev negációt láttam a pénzügyi kormányzatnál. ülése 1932 december 14-én, szerdán. 239 Ennél fogva itt felvetem a kérdést, hogy azoknak, akiknek kezében a hatalom van, tessék ezt a kérdést másképpen rendezni, vagy tessék lehetőséget nyújtani általában véve. (Ügy van! balfelől.) Minden embert mentsünk meg, vagy pedig az igazság álláspontján állva: az egyiknek sem lehet, ami a másiknak nem lehet. Azt pedig méltóztassanak megengedni, az igazságérzetemmel nem fér össze, hogy ebből a helyzetből a bankok a kormány intézkedései folytán bizonyos nyereséget is érhetnek el, amely nyereség jelentős vagyont is jelent. A kormányt, ezeket még egyszer hangsúlyozva, senkinek személyi tisztességót érinteni nem akarva, arra kérem, hogy ezen a helyzeten változtasson s az igazság élvének érvényesülését tegye lehetővé. Elnök: A pénzügyminiszter úr kíván szólni. Imrédy Béla pénzügyminiszter: T. Ház! Az interpelláló képviselő úr felszólalására egész röviden vagyok bátor válaszolni. Röviden azért, mert sok dolgot helyettem már elmondott az igen t. képviselő úr. En csak arra vagyok bátor utalni, hogy ez az egész kérdés állandóan gondunkat képezi, állandóan foglalkozunk azzal a kérdéssel, hogy a mezőgazdaság terhein, adósságterhein mikép tudunk enyhíteni. Hogy nem történt volna intézkedés ebben a tekintetben, ezt igazán nem lehet szószerint venni, mert hiszen a legutóbbi gazdaadósságok rendezésére vonatkozó rendeletnek 37. §-ában éppen ezeknek, — az interpelláló képviselő úr által nehezményezett — a külföldi valutára szóló hosszúlejáratú kölcsönöknek a kamata fejében leteendő biztosítéki összegnek elég lényeges redukciója iránt történt intézkedéstétel. Ami az interpelláló képviselő úrnak tulajdonképpeni kérdését illeti, ezen zálogleveles adósságok visszafizetésének és rendezésének (Felkiáltások balfelől: Ez a fontos!) a kérdése nagyon szorosan összefügg bizonyos külföldi tárgyalásokkal, a külföldi hitelezőkkel s így a külföldi adósságok rendezésére vonatkozó tárgyalásoknak egyik szerves alkotórészét képezi. E dolgok természetéből következik, hogy folyamatban lévő tárgyalásokról felvilágosításokat a kormány legnagyobb sajnálatára nem adhat. (Erdélyi Aladár: Szabad, vagy nem szabad!) Ennyit a kérdésnek elvi részéről. Ami a kérdésnek egyéni vonatkozását illeti, (Zaj.) a földmívelésügyi miniszter úr ügyét van szerencsém ismerni. A zálogleveleket a földmívelésügyi miniszter úr a budapesti^ piacon vásárolta, ami mindenkinek szabadságában áll s a visszafizetés tekintetében a transzfermoratórium-rendelet megjelenése előtti időben jött létre közte és az illető intézet közt •a megállapodás. Ezen megállapodás alapján nemcsak jogosítva volt teljesíteni, hanem az illető intézet a visszafizetést és a teljesítést igényelhette is. Hasonló körülmények közt bárki ilyen módon járhatott el (Ügy van! jobb felől.) és így ez jogilag sem kifogásolható. Ennyit voltam bátor a t. Ház tudomására hozni és kérem, hogy a választ tudomásulvenni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. Hegymegi Kiss Pál: T. Ház! A magam részéről egy kérelmet intéztem a kormányhoz, hogy a kormány oldja meg a kérdést az