Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.
Ülésnapok - 1931-136
Az országgyűlés képviselőházának 136. korszakában is eleget tudott tehát tenni a szükségleteknek. Abban a tekintetben, hogy kiegyenlítő megoldást kell keresni, teljesen osztom az igen t. 'belügyminiszter úr felfogását; hiszen felszólalásom végén rá is mutattam arra, mi volna ez a kiegyenlítő megoldás: ha olyan közös vezetésben egyesíttetnek a magánvállalkozás és ezek a halálraítélt közüzemi bányák, amely közös vezetésben az állam ingerenciája folytán az állam árnivelláló befolyást tudna gyakorolni és gyakorolna is az üzemvezetésre, ami által egyfelől el lehetne érni azt a célt, amely ezeknek a közüzemi bányáknak létesítésekor kétségtelenül a kormány szemee előtt lebegett, másfelől pedig meg lehetne menteni azokat a beruházott összegeket, amelyek más megoldás esetén elvesznének. Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, hogy a belügyminiszter úrnak Beck Lajos képviselő úr interpellációjára adott válaszát méltóztatik-e tudomásul venni, igen vagy nem*? (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a Ház a választ tudomásul vette. Miután az interpelláció a kereskedelemügyi miniszter úrhoz is intéztetett, további válaszadás céljából az interpelláció kiadatatik a kereskedelemügyi miniszter úrnak. Következik Inkey Pál báró képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Patacsi Dénes jegyző (olvassa): «1. Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr gondoskodni arról, hogy az 5.300—1931. M. E. számú rendelet 8. $-a hatályon kívül helyeztessék? 2. Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr a vagyon- és jövedelemadó alapjának pontos megállapítása céljából az adóalap kipuhatolása módjának revizió alá vétele és a valósággal ellentétes adóvallomások után kivetendő bírságok újbóli megállapítása céljából az országgyűlés elé törvényjavaslatot terjeszteni? 3. Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr a jövedelmi adó alóli mentességek eseteit revizió alá venni és az ügy újbóli törvényes rendezését magáévá tenni? 4. Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr egy általános adóreform érdekében az előmunkálatokat megkezdeni.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Br. Inkey Pál: T. Ház! Az interpellációmban felvetett kérdéseim majdnem szó szerint ismétlései annak az interpellációnak, amelyet ezelőtt nyolc hónappal április 6-án terjesztettem az akkori pénzügyminiszter úr elé; sajnálattal kell megállapítanom, hogy arra a mai napig választ nem kaptam. Interpellációm első kérdése kapcsolatos az 5.300 számú miniszteri rendelet 8. §-ával, amelyet röviden emlékezetébe hívok t. képviselőtársaimnak s amely azzal foglalkozik, hogy amnesztiát ad azoknak a vagyon- és jövedelmiadó-vallomást beadóknak, akik eddigi vallomásaik során vagyonukat vagy jövedelmüket egészben vagy részben eltitkolták; nemcsak amensztiát ad, hanem e rendelet értelmében még bizonyos kedvezményben is részesíti őket, amennyiben a pótmegadóztatás alól is mentesíti a vallomást beadókat. Annak az interpellációmnak a során egy sértő kifejezést használtam, amennyiben az államnak ezt az eljárását, rendelkezését immorálisnak jellemeztem. Mélységesen sajnálom, ülése 193Ê december 14-én, szerdán. 223 hogy erre az interpellációmra választ nem kaptam, egyrészt mert nem volt módomban a miniszter úr válaszára viszonválaszjogommal élni, másrészt, mert a dolog lényegében tulajdonképpen nem történt semmi. Meg kell azonban állapítanom, — éppen abból a körülményből kifolyólag, hogy itt a Ház előtt egy kormányintézkedés ilyen sértő kifejezéssel illettetvén, erre semmiféle válasz nem jött, — azt a sajnálatos tényt is, hogy akkori megállapításom helyes volt. A rendelet elgondolása tulajdonképpen nem niás, mint annak az eddigi, az adózás kérdésének megítélésében gyakorolt kormányeljárásnak logikus következménye, amely évek óta folyik, amelynek során az adójukat pontosan nem fizetők jutalomban részesülnek. Örömmel üdvözlöm a miniszterelnök úrnak együk legelső kijelentését, amelyben nyiltan megmondotta, hogy ennek a rendszernek vége van, ezzel szakít, sőt tovább ment és azt mondotta, hogy ő ezentúl azt akarja jutalmazni, aki pontosan tesz eleget adófizetői kötelezettségének. Megvallom őszintén, hogy ebben a tekintetben nem osztom a miniszterelnök úr álláspontját és nagy sajnálattal konstatáltam, hogy ez a miniszterelnöki kijelentés máris formát nyert, amennyiben december 11-én kelt Hivatalos Közlönyben megjelent 9090. számú rendelet 1. §-ának 1- pontja előírást tartalmaz ebben az irányban és azoknak az adózóknak a részére, akik pontosan tesznek eleget^ fizetési kötelezettségüknek, bizonyos kedvezményt ad; sőt olyanoknak, akik előre fizetik adójukat, még bizonyos százalékban kifejezett kedvezményt is nyújt. Amikor adómorálról beszélek, őszintén megvallva, úgy az egyik, mint a másik irányban való kilengéseket egyformán hibáztatnom kell. Nagyon helytelen és veszélyes útra tért a pénzügyminiszter úr akkor, amikor azt a rendeletet kiadta, mert hiszen elsősorban is speiláció tárgyává tette az adófizetést. Azoknak a részéről ugyanis, akiknek vagyona készpénzben fekszik, egész egyszerűen spekulatív kérdés az, hogy hogyan járnak jobban, úgy-e, ha a takarékpénztárból kiveszik a pénzt és előre fizetik meg az adót, vagy pedig megelégednek azzal a kamattal, melyet a takarékpénztár ad. A spekulációnak a hazafias kötelesség teljesítésével szemben való érvényesülése mellett nagyon veszedelmesnek tartom ezt a lépést azért, mert hiszen ha letérünk arról a szigorú álláspontról, hogy az adófizetés olyan hazafias kötelesség, amelyet minden körülmények között teljesíteni kell, nem azért, mert abból valami előnyünk van, hanem mert állampolgárok vagyunk, akiket a hazafias kötelességük teljesítése egyformán köt, akkor oda juthatunk, hogy bekövetkezik helyzet is, hogy az a katona, aki pontosan berukkol, azt kívánhatja, hogy néhány nappal korábban eresszék haza. őszintén megvallva, nagyon hibásnak tartom azt, ha az üzleti szellem ilyen vonatkozásban bármi módon érvényesül, éppen ezért az adómorál szigorú értelmezése szempontjából nem mulaszthatom el, hogy kifogásoljam ezt a most megtörtént intézkedést. Azt lehetne mondani, hogy az 5300. számú rendelet 8. §-nak a Ház elé való hozatala tulajdonképpen tárgytalanná vált azért, mert hiszen a rendelet tulajdonképpen a folyó évre vonatkozott és ezek szerint idejét multa. Elsősorban
