Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-136

214 Az országgyűlés képviselőházának 1< keresedett hit ellen, hogy az orvosi rend bajain a kamara tud segíteni. Szerinte ezt a balhitet csak a csalódás és pedig a keserű, csalódás fogja majd megingatni, de mert nemcsak az orvosok, hanem a nagyközönség is anynyira csügg az eszméjén, valószínűen csak idő kérdése a kamara felállítása és pedig nem hosszú idő kérdése. (Erdélyi Aladár: A közönség a csüngést jobban bírja!) 44 évvel ezelőtt volt ez, és az orvostársadalmat ma is ezek a dolgok foglalkoztatják és ugyanezek az aggodalmk gyötrik jelenét és jövőjét illetően. Az orvosi rend válságának okait kutatva az Orvosi Heti Szemle közel 50 esztendővel ezelőtt egyik okul azt említi fel, hogy sok az orvos. Nagy-Magyarországon, 1888-ban azt mondották, hogy az orvosi renden csak az orvostúlprodukció megakadályozásával lehet segíteni. Milyen szomorúan furcsának tűnik ez fel ma, 44 év távlatából! (Friedrich István: Akkor borbélyok is húztak fogat!) Ma is sokan vannak, akik az orvosnyomorúság okául az orvostúlprodukciót emlegetik, orvosságul pedig sorompók felállítását követelik. Szerény véleményem szerint, ideje volna egyszer már leszámolni azzal a frazeológiával, amely minden bajnak kútforrását minden foglalkozási ágnál abban keresi, hogy sokan vagyunk. Hiszen a nagy történelem tanítása szerint, mindig éppen abban jelentkezett nemzetünk tragédiája, hogy kevesen voltunk. (Jánossy Gábbor: Ügy van! Igaza van!) A miniszterelnök úr az orvoskongresszus közgyűlésén maga is azt mondotta, hogy a magyar nemzet csak akkor képes történelmi elhivatottságának megfelelően misszióját betölteni, ha sok magyar van. (Jánossy Gábor: Igaza van!) A «sok az eszkimó és kevés a fóka» eszméje elvégre a kihűlni készülő föld jégvilágában fogant és valahogy groteszkül hangzik a magyar Kánaán földjén. En legalább sehogy sem tudok megbarátkozni azzal a gondolattal és mostanában igen gyakran a fórumon is elhangzott elvvel, sőt a legélesebben el is ítélem azt, hogy aki beérkezett, annak joga legyen maga után betenni az ajtót (Jánossy Gábor: Igaza van!), hogy a későn érkezők künn rekedjenek és megfosszák őket az életnek még a lehetőségétől is (Büchler József: Ez a numerus claususnak az alapja is!), a beati possidentesek pedig még külön törvények oltalma alatt vannak, amelyek védik őket a feltörekvő ifjúsággal szemben. Szerintem ez a Krisztus előtti pogány világ mentalitása, amikor tényleg joga volt az erősebbnek megölni a gyengébbet és a kegyelemért esdeklő tekintete mindenütt csak lefelé fordított hüvelykujjakat látott. Igaz, hogy sokan vagyunk orvosok (Büchler József: De még mindig nem elegen!), sokunknak a kenyér helyett csak morzsák jutnak osztályrészül, de ez még mindig nem jogcím arra, hogy elzárjuk az utat a feltörekvő ifjú orvos generációval szemben. Szerintem sorompót lebocsátani csak akkor szabad, ha helyette egy másikat ki tudunk nyitni. {Felkiáltások a baloldalon: Igaza van!) T, Ház! Az orvosi kamara létesítését, illetőleg sem a régmúltban, sem a jelenben nincsenek egy véleményen az orvosi élet kiválóságai sem. Ma leggtöbbjük a kamarától várja az orvosi rend sorsának jobbrafordulását. Ittott hallatszik egy-egy hang, hogy az orvosi kamara nem célravezető intézmény ebből a szempontból, mert külföldön, ahol már meg. ülése 1932 december lU-én, szerdán. van, semmi előnyt nem szerzett az orvosi rendnek, jelent ellenben egy nagy béklyót, amelyet magas tagsági díjakkal kell majd megfizetni, s amely alkalmul fog szolgálni egy sereg elnöki, titkári stb. cím keletkezésére. Már 45 évvel ezelőtt az Orvosi Heti Szemle igen érdekes indokolással tiltakozott a kamara gondolata ellen, amikor felvetette azt a kérdést, hogy, hogy mi is lesz tulajdonképen ennek a kamarának a működése. Elsősorban fegyelmi hatóság lesz, amely tárgyalni fogja az orvosok vádjait orvosok ellen. Itt egy vád mellett lesz tíz hamis vád, olyan vád, amely félreértéseken alapszik, és lesz másik tíz, amely be nem bizonyítható. Másodsorban tárgyalni fogja a kamara a közönség vádjait az orvosok ellen. Itt egy vád mellett megint akad egy sereg hamis vád, olyan vád, mely felbujtáson alapszik és lesz egy csomó olyan, melyet a tudatlanság sugalmaz. így tehát a kamara a valódi bűnös megbüntetése mellett, száz más ártatlant fog gyanúba keverni és zaklatni, arról nem is szólva, hogy maguk az ítéletek igazságtalanságok elkövetésére nyújthatnak alkalmat, amelyeknek reparációja hosszalmas vagy éppen lehetetlen lesz. Az orvosi kamaráról a múlt héten egy tervezet jelent meeg, melyet az orvosszövetség dolgozott ki. Ez a tervezet tele van a fiatal gyakorlóorvosok számára felállított tilalomfákkal, farkasvermekkel és akasztófákkal, úgyhogy annak is, aki a kamara felállításától várja az orvosi rend sorsának megjavulását, gondolkodóba kellett esnie és valósággal elszörnyednie, mikor elolvasta ezt a tervezetet. Három nappal ezelőtt az orvoskongresszuson azt mondotta a miniszterelnök úr, hogy az alapgondolattal egyetért, a részletkérdéseket és a kivitelt pedig az orvosszövetség bízza őreá. Vasárnap az orvoskongresszus is azt határozta, hogy az alapgondolattal egyetért, de a kivitellel nem, úgyhogy nekem szent meggyőződésem, hogy az orvosszövetségnek ez a tervezete sem fog alapul szolgálni az orvosi kamara felépítéséhez, mert nem lehet az, hogy egyéni érdekek szolgálatába állítsák a kamarát. De nem lehet az sem, hogy a kamara a mai orvosnyomort megrögzítse vagy növelje, és nem lehet az sem, hogy pallosjogot adjanak a kamarának azért, hogy ezzel visszaélni is lehessen. (Jánossy Gábor: Akkora jogot akarnak neki adni?) Igen t. képviselőtársam, ez a tervezet. T. Ház! Szerény véleményem szerint az orvosi kamarát meg lehet alkotni úgy is, — és hiszem, hogy majd adandó alkalommal az országgyűlés bölcsessége úgy fogja megalkotni —• hogy ebből az orvosokra és a közegészségügyre is előny fog származni. Kétségtelen különben, hogy a kamara szükségességének gonolatát az orvosok nagy részében az a körülmény érlelte meg, hogy az orvosszövetség működésével nincsenek megelégedve. (Fábián Béla: Csöbörből vödörbe!) Ennek az elégtelen működésnek azonban nem az orvosszövetség struktúrájában van az oka, nem ebben kell keresni ennek okát, hanem — mint ahogyan azt éles meglátással hozta a nagy nyilvánosság tudomására Navratil Dezső t, képviselőtársam — az ok abban a bizalmi válságban keresendő, amely az orvosszövetség vezetőivel szemben ima kétségtelenül fennál. Említettem az imént, hogy az orvosok és a nagy nemzeti érdek milyen szoros összefüggésben áUanak egymással és így az orvosi