Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-136

Az országgyűlés képviselőházának 136. ülése 1932 december lk-én, szerdán, 207 A célja és indoka ennek az intézkedésnek az egyezményhez csatolt jegyzőkönyvből tűnik ki, amely megállapítja, hogy magyar—olasz viszonylatban úgy a magyar állam ellen, mint az olasz állam ellen kölcsönösen folyamatba tett perek végleges elintézést nyertek. Függőben maradtak még egyes magánosok közti perek a vegyes döntőbíróság előtt, minthogy azonban az az indok, amely ezen pereknek alapul szolgált, tudniillik, hogy a háborút közvetlenül követő, részben a gyűlölet szelleme által áthatott atmoszférában a nemzeti bíróságok talán nem ítéltek volna objektíve, olasz—magyar viszonylatban megszűnt, nyugodt lélekkel bízhatjuk ezeknek a pereknek az elintézését a nemzeti bíróságok hatáskörére. A még folyamatban lévő pereknél átalányösszegben állapodott meg Olaszország és Magyarország. A magyar állam perei 40.000 lira átalányösszeggel, az olasz állam perei 30.000 lira átalányban egyenlítettek ki. Elvileg fontos ez, mert fontos volt annak az elvnek leszögezése a törvényhozás által, hogy mi nem vállaltuk magunkra ezeknek a terheknek rendezését, hanem azok ellenértékét a másik peres félre hárítottuk és viszont. Mindezeknél fogva ajánlom ezt a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául való elfogadásra. Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Senki sincs feljegyezve. Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom s a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az imént tárgyalt törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni? (Igen!) Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. Frey Vilmos jegyző: (olvassa a törvényjavaslat címét, 1—3 §-ait

t amelyeket a Ház észrevétel nélkül elfogad.) Elnök: Ezzel a Ház a törvényjavaslatot részleteiben is letárgyalta; annak harmadszori olvasása iránt később fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Napirendünk szerint következik az 1924. évi március hó 27-én Rómában kelt egyezménynek a budapesti Első Magyar Általános Biztosító Társaságra való alkalmazása tárgyában 1932. évi november hó 12-én Rómában kelt magyar-olasz egyezmény becikkelyezéséről, (írom. 445, 451.) Az előadó Lakatos Gyula képviselő úr, őt illeti a szó. Lakatos Gyula előadó: T. Képviselőház! 1922-ben egyezmény jött létre Olaszország és Magyarország közt, amelynek értelmében az Olaszország területén is működő magyar biztosító társaságok — és ezek között elsősorban, úgyszólván kizárólag az Első Magyar Általános Biztosító Társaság szerepel — külön állományt voltak kötelesek létesíteni azokból a biztosítási szerződésekből, amelyek Olaszország területén honosságot nyert állampolgárokra vonatkoztak. Ez az úgynevezett olasz állománya volt az Első Magyar Általános Biztosító Társaság üzleti stokkjának. Nem történt azonban ebben a régi egyezményben rendelkezés az iránt, hogy ezek a biztosítási szerződések véglegesen immáron hogyan bonyolítgassanak le. Ennek az egyezménynek tárgya ezeknek a biztosítási szerződéseknek lebonyolítása és pedig azoknak, amelyek 1923. év január 1-je előtt váltak esedékessé, amelyeknél a díjfizetés ugyanezen időpontig felfüggesztetek és végül azoknak, amelyek után a biztosítottak díjfizetése 1923 január 1-je után más, mint osztrák-magyar koronára vonatkozó pénznemben folyt. Ezekre vonatkozóan megállapítja az előttünk fekvő törvényjavaslat azt^ az elvet, hogy maga az Első Magyar Általános Biztosító Társaság köteles egy olasz hivatal közbenjöttével ezeket a szerződéseket lebonyolítani, illetve kifizetni és pedig olyan valorizációs kulcs alapján, amelyet a. 2. cikk a következőkép határoz meg (Olvassa): «Az átszámításnál 100 osztrák-magyar korona 60 lírával fog egyenlőnek vétetni.» Tulajdonképpen ez a lényege ennek a törvényjavaslatnak, megjegyezvén azt is, hogy a nem esedékes szerződések is leszámítoltattak ilyen alapon és ilyen leszámítolt alapon, ennek az átszámítási kulcsnak alapján fizetendők meg az Első Magyar Általános Biztosító Társaság által. Kérném, méltóztassék ezt a törvényjavaslatot is ebben a formájában általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. Elnök: Szólásra következik? Pakots József jegyző: Feliratkozva nincs senki! Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Ha szólni^ senki nem kíván, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik • a határozathozatal. Kérdem a t. Képviselőházat, méltóztatik-e az imént tárgyalt 1932. évi november hó 12-én Rómában kelt magyar—olasz egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. A jegyző úr lesz szíves a törvényjavaslat címét felolvasni. Pakots József jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét és 1—3. §-ait, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad.) Elnök: Ezzal a Ház a törvényjavaslatot részleteiben is letárgyalta; annak harmadszori olvasása iránt később fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Napirend szerint következik az «egyes pénzügyi kérdések tárgyában 1932 november hó 12-én Rómában kelt magyar—olasz megegyezés és nyilatkozat becikkelyezéséről» szóló törvényjavaslat letárgyalása. (írom. 446, 452.) Az előadó urat illeti a szó. Lakatos Gyula előadó: T. Ház! A Magyarország és Olaszország közt meglévő pénzügyi egyezmény, valamint ezt követőleg a Párizsban létrejött megállapodások is még bizonytalanul hagyták azt, vájjon az egyes tartozások és követelések ezen egyezmények által teljesen megszűntek-e vagy nem. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Ezen egyezmény, hogy úgy mondj an, pro superflua cautela jött csak létre. Megállapításai vannak, hogy bizonyos követelések pro és kontra Magyarország és Olaszország között és viszont nem állanak már fenn. Lemondásnak nevezik ezeket a rendelkezéseket, pedig tulajdonképpen nem lemondásról, vagy leg1 alábbis nem új lemondásról van bennük szó,