Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-135

182 Az országgyűlés képviselőházának lé vetésre vonatkozólag, de mégis per analogiam nézetem szerint abszolúte igazat ad, világosan kifejtve, annak az álláspontnak, amelyet Kállay igen t. képviselőtársam ma itt indítványának indokolásában felhozott. Azt mondotta Tisza István a képviselőház 1904. évi március 12-i ülésében (olvassa): «Hiszen, ha csak politikai . felelősségről volna szó, akkor semmi szükség nem volna a törvényben adni felmentvényt.» Tehát, ha csak politikai felelősségről volna szó! (Strausz István: Ö odaállt a zárszámadásvizsgáló bizottság elé! — Tovább olvassa): «Itt azonban egyébről van szó, arról, hogy a kormány törvényellenes eljárásának összes jogi következményei alatt áll mindaddig, (Ügy van! Ügy van! balfelől — Strausz István: Minta!) amíg ezen következmények alól a törvényhozás fel nèm menti. Szükségesnek tartom nyiltan dokumentálni azt, hogy bárminő jövőre való tekintettel az a kormány, amely ilyen lépésre határozta el magát, nemcsak politikai felelősségét angazsálja és e tekintetben semmiféle vis majorral, vagy szükségjoggal nem védekezhetik, a jogi felelősség összes vagyonjogi és büntetőjogi következményei alatt áll és ezen következmények alól csak a törvényhozás által menthető fel.» (Ügy van! Ügy van! balfelöl) En tehát igazán azt hiszem, hogy minden fakciózus ellenzékieskedés vagy személyeskedés vádjától távol áll, hogy ebben a kérdésben gróf Tisza Istvánt, az országnak nagynevű, volt miniszterelnökét idézem és hivatkozom arra, hogy ő is azon a nézeten volt, bogy p.zeket a kérdéseket utólag házhatározattal elintézni nem lehet. (Ügy van! Ügy nan! bal felni.) De kénytelen vagyok, ha csak két szóval is, rámutatni még egy törvényre, amely az állami számadásról szóló 1897 :XX. tc.-et némileg módosítja. Ez az 1920:XXVIII. tc.-nek 7. §-a, amely módosítja az 1897:XX. tc.-nek, a számvitelről szóló törvénynek 16. §-át és azt mondja, hogy bizonyos esetekben hi tel túli epéseknél és a többinél a zárszámadás kapcsán kaphat felmentvényt a kormány. Ebből tehát, a contrario az következik, hogy a kölcsönökre vonatkozólag, amelyekre vonatkozólag nem módosítja ez a törvény az 1897:XX. te. 42. §-át. igenis fennáll továbbra is az a kötelezettség, (Mozqás. — Halljuk! Halljuk! bálfelöl.) hogy kölcsönöket csakis előzetes és törvényhozási felhatalmazás alapján vehet fel a kormány. Amit az igen t. képviselő úr mondott az államfő hatásköréből és a 'törvényhozásban, valamint a kölcsönökkel kapcsolatban való szerepéről, azt én teljes mértékben magamévá teszem és abszolúte nem vagyok abban a helyzetben, hogy közjogi érvekkel bebizonyítsam, hogy az államfő nem tényezője a törvényhozásnak, vagy pedig, ha tényezője a törvényhozásnak, miért hagyjuk ki éüpen őt ebből az utólagos törvényesítésből, (Rassay Károly: Halljuk!) amelyre, nézetem szerint, éppen annyira szüksége van az elmúlt kormányok egyes tagjainak, mint magának az országnak, hogy ez a kérdés végre közmegelégedésre és különösen véglege sen elintézést nyerjen. T. Ház! Legvégére hagyom — és hagytam szándékosan is — (Halljuk! Halljuk!) ennek a saját és pártom állásfoglalásának pártpolitikai vonatkozását, azt, hogy miért nem éri be a keresztény gazdasági párt egy egyszerű házhatározattal és miért kíván külön törvénybe gyökerező felmentvényt. Kétségtelen dolog, azt hiszem, bővebben magyaráznom, vagy bizonyíta5. ülése 1932 december 13-án, kedden. nom nem kell, hogy a keresztény gazdasági párt éveken át pozitív tényezője volt a kormányzatnak, résztvett abban (Rassay Károly: Legalább azt hitte!) és ma annak ellenére, hogy a hatalom gyakorlásában már nem vesz részt, igenis vállalja a felelősséget mindazért (Bródy Ernő: Amiről tudott!), amiben neki része volt. Viszont azonban követelheti — és mint a pártnak talán egyik Benjáminja, aki utóvégre a tíz évben egyáltalában nem szerepeltem, mondhatom — joggal követelheti, hogy mindaz, ami törvényen kívüli teher, a törvényhozási faktorok tudta, hozzájárulása és a párt hozzájárulása nélkül történt,. a legszigorúbban és a legortodoxabb módon reparáltassék nemcsak a múltra vonatkozóan, nemcsak a múlt szempontjából, hanem azért is, hogy a jelen határozataiból a jövő kormányok is okuljanak. (Rassay Károly: Es garanciákat kapjunk!) En t. Ház, magával a zárszámadással és a zárszámadási jelentéssel majd az 1930/31. évi jelentéssel kapcsolatban fogok bővebben és ott is lehetőleg röviden foglalkozni most tehát az 1928/29. évi jelentés egyes részleteibe nem megyek bele. (Az elnöki széket Bessenyey Zénó foglalja el.) Csak azt kívánom megjegyezni, újból hangsúlyozni, hogy távol áll tőlem és mindenesetre a párttól is és ha nem állana távol a párttól, garantálom a t. Háznak, hogy a keresztény gazdasági párt tagjainak száma egygyel csökkenni fog, ez a párt, a Keresztény Gazdasági Párt ma abszolúte nem^ áll azon az állásponton, hogy minthogy már nem vesz részt a hatalom gyakorlásában, (Egy hang: Czettler mást mond!) — nem méltóztatik még tudni, hogy én mit fogok mondani (Egy hang a középen: Sejti!) — ma itt tízévi támogatás után felparcellázza a felelősséget és azután egyik parcellából lejegyezze a tehertételeket és egy tehermentes parcelláról bíráljon, ítélkezzék, vagy ha úgy tetszik, bizonyos fölénnyel tekintsen vissza a múltba. Erről igazán nincs szó, ezt mondhatom, (Jánossy Gábor: Elhisszük!) és ennek az álláspontnak kívántam és kívánok kifejezést adni, amikor felszólalok, de viszont ebből az álláspontból igénytelen nézetem szerint igenis az következik és megkövetelheti magának a párt éppen a tízévi támogatás fejében, hogy amikor azután a jelentések kapcsán ezek a különböző törvénybeütköző, szabálytalan, vagy meg nem felelő eljárások nyilvánosságra kerültek, megállapítás alá jutottak, ' ezeknek törvényes reparációja minél előbb és minél teljesebb mértékben megtörténjék. (Rassay Károly: Részleteiben és számszerűleg! — Ügy van!) Ezzel t. Ház, be is fejezem beszédemet. Ismétlem, érdemileg az egész kérdéssel, a zárszámadásokkal és jelentésekkel, mind a bizottsági, mind a számszéki jelentésekkel majd az 1930/31. évi zárszámadásnál leszek bátor foglalkozni.^ Összefoglalva az egészet, amit itt elmondani szerencsém volt, újból kijelentem és kérem a t. Házat, méltóztassék a Kállay-féle indítványokat, különösen az elsőt elfogadni. Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy a keresztény párt egyáltalában nem akarja magát kivonni az alól a felelősség alól, amely őt éri vagy érheti, viszont azonban nem hajlandó a felelősséget vállalni olyan tényekért, amelyek az ő tudta és hozzájárulása és az országgyűlés