Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.
Ülésnapok - 1931-135
Az országgyűlés képviselőházának 135. mint a szabadság: lánglelkű bajnoka, azt mondotta, hogy ezzel a felfogásommal egyedül állok ebben a Házban. De én másra is visszaemlékezem és visszavezetem az igen t. képviselő urat a Pátria Glub egy vacsorájára, amely alkalommal díszszónok volt a képviselő úr. Ott a sajtószabadságról és a szólásszabadságról teljesen ellenkező véleményt hirdetett, mint ma. (Pakots József: De revideálta!) Gömbös is revideált! Örömmel konstatálom, mélyen t. Ház, hogy tíz vagy tizenkét esztendős közéleti tevékenysége meggyőzte a képviselő urat arról, hogy nemcsak a trianoni béke revíziójára, hanem egy ifjú reakcionárius politikus^ politikai revíziójára is szükség van. (Dinnyés Lajos: Jobb, ha így revideált, mint fordítva! — Büchler József: Ez nem bűn legalább! — Elnök csenget.) Teljesen egyetértek és pártunk is egyetért a képviselő úrral abban, hogy a szabadság és rend maximumát kell képviselnie a kormányzati politikának és a törvényalkotásnak. Éppen azért, mert ebben egyetértünk, soha sem fogunk arra az útra tévedni, amelyre az a kormány tévedt, amelyet a képviselő úr szolgált, aki a rendet . . . (Eckhardt Tibor: Bethlen Istvánt szolgáltam!) Ön Telekit szolgálta! (Derültség jobb felől. — Eckhardt Tibor: Bethlen miniszterelnököt!) Aki a rendet úgy szolgálta, hogy a rendet csak önmagának tartotta fenn, de nem a nemzetnek és akinek a szabadság- csak addig volt szabadság, amíg a saját egyéni véleményét nyilváníthatta, ellenben a mások véleményének szabadságát már igazán szükségtelennek tartotta tisztelni. (Szeder Ferene: Ezt csinálják önök tíz esztendő óta! — Zaj és eUenmondások a jobboldalon. — Fráter Jenő: Nem arról van itt szó.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Berki Gyula: Azt mondotta a képviselő úr, hogy a mai kormányunknak és pártunknak egész tevékenysége eddig a szabadságjogok korlátozásában nyilatkozott meg. {Zaj u bal- és a szélsőbaloldalon. — Gr. Hunyady Ferenc: Még adósságot is csináltak!) Tisztelettel emlékeztetem a képviselő urat, hogy első tevékenysége volt a kormánynak a szólásszabadság és írásszabadság kiterjesztése, (Derültség a szélsőbaloldalon. — Pakots József: Kérdezze meg a sajtót!) a gyűlések engedélyezése . . . (Szeder Ferene: Saját pártjuk számára!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Pakots József: A sajtófőnök siralmas üzenetei a sajtóhoz!) Berki Gyula: ... és az előző kormány ama rendelkezésének, amellyel a halálbüntetés kérdésében állást foglalt, a statáriumnak hatályon kívül való helyezése. (Zaj.) A szabadságjogoknak ezt a letiprását igazán vállalhatjuk. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Szeder Ferenc: Majd beszélünk róla holnap! — Simon András: Majd holnap beszéljen róla!) Elnök: Szeder Ferenc képviselő urat folytonos közbeszólásáért rendreutasítom. (Helyeslés jobbfelőt) Berki Gyula: Amikor ilyen politikai természetű viták folynak, amikor megtörténik egyik vagy másik oldalon, hogy^ egyik vagy másik képviselőtársunkat az emlékezés cserben hagyja, akkor szükségét érzi az ember annak, hogy közéleti kérdésekhez — hogy úgy fejezzem ki magamat — brutális őszinteséggel nyúljon hozzá. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő úr megrótta a kormányt KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIT. "**»", ülése 1932 december 13-án, kedden. Ill és ezt a pártot azért, 'hogy politikájához nem elég nép- és szabadságszerető. A t. képviselő úr azt ajánlotta, — és igen helyesen — hogy olyan népi politikát kell követni, amelynek kifelé is vonzó ereje lehet és amely szolgálja a revizió szent gondolatát. (Jánossy Gábor: Ebben is igaza volt!) Ebben teljesen igaza van. En azonban emlékeztetem a t. képviselő urat arra, hogy amikor a magyar földpolitikának népies irányba való tereléséről volt szó, ő mint sajtófőnök azt az irányt szolgálta, amely irány ellentétben állott nagyatádi Szabó István politikai és földpolitikai célkitűzéseivel. (Fráter Jenő: Na?) Általában véve nagyon érdekes tulajdonság Magyarországon, hogy számos olyan közéleti vezető férfiú volt már ebben az országban, akinek amíg élt, csak kritikában, csak gáncsvetésben volt része (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) és amikor meghalt, bűnbánóan elzarándokoltak sírjához vagy emlékéhez, (Szeder ^ Ferenc: Még* azok is, akik az asztalát feltörték!) azok is, akik egész életén át kővel dolbálták. (Szeder Ferenc: Akik az íróasztalát feltörték? Az is valami!) Az mutatja nagyatádi Szabó István nagyságát, hogy ime, most már a t. képviselő úr is felcsapott zarándoknak és az ő politikájának lánglelkű harcosa lett, s ha ő lenéz az égből, bizonyára örül annak, hogy tábora ime, nem fogyott meg, hanem lényegesen megszaporodott. Általában véve, erről a kérdésről érdemes beszélni és érdemes az embernek elmondani azt, amit tud. A t. képviselő urat és barátait figyelmeztetem valamire. En tudom, hogy azokban az időkben mi történt, (Andaházi-Kasnya Béla: Feltörték az íróasztalát!) tudom, hogy azokban az időkben mik voltak a célkitűzések. Tudok egy Nagyatádi—Ulain— Eckhardt-kabinettervezetről. (Derültség a jobboldalon.) Azt is tudom azonban, hogy ez a bölcs magyar paraszt mit mondott. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondotta, hogy (AndaháziKasnya Béla: Gyula fiam, vigyázz a parasztra?) ezek a kabinet jelöltek alkalmatlanok a nemzet vezetésére, (Ügy van! Ügy van! ia jobboldalon.) mert lelkük tele van gyűlölettel és nem rendelkeznek elegendő tapasztalattal. (Kelemen Kornél: Hallatlan! — Buchinger Manó: Szeretnék a Gömbös-kormányról is valamit hallani!) Miután most már az Ulain— Eckhardt— Nagyatádi kabinettervezettel végeztem, (Andaházi-Kasnya Béla: Most jön a munkatársa, Gömbös!) nyugodtan rátérhetek a Gömböskormányra és a Gömbös-kormány célkitűzéseire. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Megállapítom azt, hogy Gömbös miniszterelnök úr születésénél és politikai múltjánál fogva alkalmas arra, hogy egy magyar népi politikát szolgáljon. (Andaházi-Kasnya Béla: Szóval, jönnek a rotációs nyelvek!) Azért nem mondom, hogy demokratikus, (Buchinger Manó: Pedig makaróni-politikát akar csinálni!) mert ez alatt a szó alatt, hogy demokratikus, az utóbbi tizenöt év alatt a szélhámosságok egész sorozatát követték el. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Tehát magyarul beszélek és népi politikát említek, (Helyeslés jobbfelől.) amelynek képviseletére származásánál és politikai múltjánál fogva, a kisgazda társadalomhoz való tartozásánál fogva (Buchinger Manó: És gyakori római utazásainál fogva!) alkalmas. (Mojzes János: Bethlent is alkalmasnak tartotta származásánál fogva!) A közbe26
