Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-135

Az országgyűlés képviselőházának 135 világíthatnák és a jelentésekből az sem állapítható meg, hogy a sorozatosan elkövetett súlyos hibák egész láncolatáért és az önkényes pénzügyi gazdálkodás rendszeréért az egyes kormányok és azok egyes tagjai egyénileg milyen mértékben felelősek ? Végül alaposan tisztázandó az a kérdés is, hogy a legfőbb állami számszék a maga ellenőrző szerepét miért nem töltötte be több sikerrel! Mindezen kérdések kivizsgálása és a felelősség kérdésében való jelentéstétel céljából küldjön ki a Képviselőház haladéktalanul egy 24 tagú pártközi parlamenti vizsgálóbizottságot, amely részletes és indokolt jelentését hat héten belül terjessze a Ház elé.» (Kun Béla: Helyes! Lássunk tisztán!) Ezzel a határozati javaslattal az a célom, hogy az elkövetett hibák elméleti és elvi megvilágítása, megismerése, a konzekvenciáknak pro futuro való levonása in concreto és in merito lehetségessé tétessék. A Képviselőház célja ugyanis nem az elkövetett egyes esetek felett való bírálat elmondása, hanem egy megfelelő új rendszer kidolgozása. En a rekriminálásokban semmi örömömet nem lelem, pedig tulajdonképpen ellenzéki szempontból ez volna a hálásabb feladat, én mégis kizárólag arra törekszem, hogy a jövőt megfelelőbb, biztosabb, egészségesebb és a nemzet szempontjából stabilabb alapokon építhessük fel. Méltóztassanak megengedni, hogy eltérjek ezektől a számoszlopoktól és bizottsági jelenlesektől és — amennyiben szükséges, — kérjem a t. Ház engedélyét is ahhoz, hogy eltérhessek a szigorú értelemben vett tárgytól és éppen pro futuro, a jövőnek helyesebb megalapozása szempontjából azokat a posztulátumokat iparkodjam kifejteni, amelyek az eddigi bizottságig jelentések és eddigi ismereteink alapján számunkra adódnak. Kénytelen vagyok megállapítani, hogy a jelenlegi miniszterelnök úr, amikor a nemzeti egységről beszél, amikor önmagát, mint a nemzet vezérét állítja az ország közvéleménye elé, bizonyos kétértelmű, bizonyos félreértésekre súlyosan alkalmat adó kijelentéseket tett, amelyeknek tisztázását egy egészséges jövő szempontjából sürgősen és elkerülhetetlenül szükségesnek tartom. (Halljuk! Halljuk!) Miben nyilvánul meg egy nemzet egysége? Abban-e, hogy minden pártkeret megszüntetésével, mondjuk a harmadik internacionálé mintájára berendezkedjünk a pártabszolutizmus alapjain? Ezt jelenti egy nemzet egysége? (Jánossy Gábor: Nem ezt jelenti!) Nem azt jelenti-e, amit a művelt nyugaton, Franciaországban, Angliában, az amerikai Egyesült-Államokban mindenütt látunk, hogy a fair play alapján, tisztességes választások alapján, egymás véleményének kölcsönös megbecsülése alapján a legkülönbözőbb politikai pártokban megszervezett nemzeti társadalom a nagy kérdésekben mindig harmonikusan és összhangzatosan tudja az egységes felfogást kifelé és lényeges kérdésekben befelé is érvényesíteni. Egy mechanikus egység, egy sematikusan elgondolt egység, (Jánossy Gábor: Lelki egység! — Kun Béla: A kartellekel való vadházasság!) •— azt mondhatnám, — egy, kadetiskolai színvonalon elképzelt nemzeti egység sohasem a nemzet egységét, hanem a nemzet súlyos lelki romlását idézi elő. (Ügy vßn! Ügy v,an! balfelől) Nem mesterkélt rezerválisókban van ' a* vezérség', hanem egy K ülése 1932 december 13-án, kedden. 173 spontán lelki kohézióban és kooperációban. Miniszterelnököt lehet és kell is kinevezni, de a nemzet vezérét, a nemzet egyes tagjai önként választják. (Ügy van! Ügy van! a baloldaton.) üJzt a címet senki magának nem adományozhatja, ezt a címet utólag a történelem, az utókor vagy a kortársak elismerése a végzett munka alapján juttathatja valakinek, de előlegezve a nenmzet vezéri címét soha, senkinek senki sem adományozhatja» (Gróf Sigray Antal: Ö maga magának adományozza!) Veszélyesnek érzem ezt a törekvést, és, azt mondhatnám, éppen a múlttal kapcsolatosan nem a múltból levont helyes konzekvenciák, hanem a múltban elkövetett hibák folytatására és kimélyítésére irányuló szándékot is vélek itt látni. Mert azt kell kérdeznem: (Halljuk! Halljuk!) miért következett be ránk ez a helyzet? Hogyan volt lehetséges a parlamenti, politikai^ és számszéki ellenőrzésnek ilyen lazasága és elmulasztása, hogyan volt lehetséges az, hogy több mint tíz éven keresztül ez a pénzügyi gazdálkodás háborítatlanul folyhatott? Azért, mert nem volt elég kritika ebben az országban, (Ugy van! ügy van! a baloldalon.) azért mert egyoldalú párturalom — majdnem azt kell mondanom, pártdiktatúra — (Ügy van! ügy van! a baloldalon.) a sajtószabadság lenyűgőzésén, a gyülekezési jog kerékbetörésén, a közélet önállóságának és függetlenségének úgyszólván teljes gúzsbakötésén keresztül olyan nyomott, olyan lefojtott, olyan kétségbeesett és apatikus közvéleményt tudott kitenyészteni ebben az országban, amelyből már az a függetlenség, az az energia, és az az elhatározóképesség is hiányzott, hogyha esetleg véletlenül jutottak is bizonyos hibák és mulasztások a közvélemény tudomására, szóvátenni céltalannak és kilátástalannak tartotta ezt mindenki. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Emlékezzünk vissza itt tíz esztendőn keresztül soha egyetlen egy ellenzéki javaslat el nem fogadtatott, soha egyetlen ellenzéki felszólalásról el nem ismertetett az, hogy akár egy százaléknyi igazság lehetett benne. Egy kíméletlen és egyoldalú párturalom, (Ellenmondások a jobboldalon) az a bizonyos nemzeti egység érvényesült itt, amelyből mi nem kérünk. Nem kérünk belőle, mert kipróbáltuk, a saját bőrünkön tapasztaltuk hatásait. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. .— Kun Béla: Pártabszolutizmus! — Ulain Ferenc: Janicsárszellem!) Rendkívül tévednek, ha a magyar élet felfokozását várják a kritika megszűnésétől. (Ügy van! Ugy van! a baloldalon.) Sehol a világon egyoldalú akaratkijelentések egy nemzet életét egészségesen előbbrevinni nem voltak még képesek. (Ugy VOM! Ugy van! a baloldalon.) A kritika az a bizonyos szerkezet, az a bizonyos technika, az a bizonyos mechanizmus, amelyre mindenkinek, még a legzseniálisabb gondolkodónak is szüksége van, hogy saját gondolatainak súlyát, értékét lemérje a közélet, és lecsiszolja a gazdasági élet, az ellenőrzés, egészséges és tisztító tüzében. Kritika ellen tiltakozni, azt állítani, hogy pártokra nincs szükség a mai világban, (Zaj. — Magyar Pál: Aki ezt mondja, az nem akar egységet!) azt állítani, hogy a kritika meddő és szemfényvesztő tevékenység, (Szeder Ferenc: Itt csak erdőmérnökök legyenek!) az alkotmányos, életnek, a parlamentáris .felfogásnak, ' olyan "liegácioja, amelyhez ez a párt