Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-135

Az országgyűlés képviselőházának 135. ülése 1982 december 13-án, kedden. 169 akkori kultuszminiszternek ezt megtenni és ezért csak elismerés illetheti meg őt. Hogy voltak azután kisebb kisiklások, azt én magam is koncedálom ma már. Koncedálom azt, hogy lehetett volna valamit megtakarítani. De nekem kezdettől fogva az volt a nézetem és ma is azt vallom, hogy ha beruházások történtek, amelyek ennek az országnak gazdasági vérkeringését táplálták, ha az iparnak és a kereskedelemnek munkát és kenyeret adtak, ezek nem voltak teljesen hiábavaló kiadások. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Azokat a beruházásokat meg lehetett tenni azokban az időkben is és ma talán az a baj, hogy nem tudjuk azokat megtenni. Talán nem lenne olyan nagy a nyomorúság akkor, ha még rendelkezésünkre állana úgy, mint abban az időben (Felkiáltások jobb felől: Elpocsékolt pénz!) 112 millió pengő. Ma mondhatják, hogy elpocsékolt pénz .., (Bródy Ernő: Borpaloták! — Zaj a baloldalon.) én azonban nyíltan megmondom, szeretném még egyszer azt a pocsékolást látni, (Nagy zaj és ellenmondások a baloldalon.) mert akkor nem lenne ilyen nagy a nyomorúság. (Büchler József: Ez jellemzi önöket! — Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Jellemző! — Zaj.) Legyünk őszinték és nyíltak. Ne méltóztassék csak könnyen odadobálni, hogy ez jellemző. En a pocsékolás alatt nem azt értem, hogy az ablakon kidobjuk a pénzt, (Bródy Ernő: De azt csinálták!) hanem ha olyan értékekbe fektetjük be a pénzt

% amelyek hasznosak és amelyekből az ipar és kereskedelem mégis csak hasznot lát. (Bródy Ernő: Tyúkokra! — Jánossy Gábor: A tyúkok azóta többet tojnak és a tojáskivitel emelkedett! Mélyen t. Képviselőház! Megismétlem, azt szeretném, ha most is 112 milliót tudnánk elkölteni, mert akkor most már talán jobban, hasznosabban tudnánk felhasználni ezt a pénzt. Erre^ való ez a kritika és ezért nem tartom eredménytelennek azt a munkát, amelyet mi itt a zárszámadásokkal most még évek multán is végzünk. (Ügy van! jobbfelöl,.) Mélyen t. Képviselőház! Még egy dologgal kívánok foglalkozni. A (bizottságban elénk tárták és hivatkoztak arra. hogy a kormány annak idején betöltött állásokat. (Bródy Ernő: A törvény ellenére!), anélkül, hogy törvényes felhatalmazása lett volna rá. Ezt elismerjük. Tényleg megtörtént. Azért történt meg azonban, mert szükség volt rá, hogy egyes állások be legyenek töltve, mert különben megáll az állam gépezete. Csak egyre hivatkozom. Ebben a költségvetésben is 380 telekkkönyvi díjnok beállított költségösszege van. 380 ideiglenes telekkönyvi díjnokot kellett felvennie az igazságügyi tárcának 1927/28-ban azért, hogy el tudja végezni azt a munkát, amelyet a telekkönyvtől megköveteltek. (Eckhardt Tibor: Lehet a parlamenttől felhatalmazást kérni ilyenkor! — Bródy Ernő: Nem hogy lehet! Kötelessége! Törvény írja elő! A többség megszavazta volna!) Ha a telekkönyvben hiány van, ha a telekkönyvbe valamit nem vezetnek be, azért az állam felel. Ha az állam elkövette volna ezt a mulasztást, akkor joggal illethetnék szemrehányással azt a minisztert, vagy azt a kormányelnököt, aki nem tette volna meg ezt az intézkedést és kárt okozott volna az államnak. (Bródy Ernő: Megszavazták volna! — Zaj.) Azért hoztam fel ezt az eklatáns példát, mert a telekkönyvnél nem lehet egy percig sem halasztani a dolgokat, Bródy Ernő kép- ' KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XII. viselő úr, mint ügyvéd nagyon jól tudja, hogy ha egy perccel később történik meg r a bejegyzés, az állam felelőssége már fennáll. Ha tehát a miniszter három hónapig várt volna, amíg a törvényhozás ezt a • kérdést elintézni, (Bródy Ernő: De a törvény előírja! Akkor minek a törvény?!), r tessék kiszámítani, hogy mennyi baj számazott volna ebből. Tudom, hogy a törvény előírja, de a törvény nem írta elő, hogy annak a miniszternek előre kellett látnia annakidején, hogy ilyen nagy ingatlanforgalom lesz, (Büchler József: Mi a kormányzási) amely maga után vonja, hogy több embert kell alkalmaznia. Tessék Bródy képviselő úrnak ma megmondani, hogy három hónap múlva lesz-e olyan ingatlanforgalom, hogy több telekkönyvvezetőre lesz szükség. (Bródy Ernő: Mi van akkor a törvénnyel, ha önök nem tisztelik? — Elnök csenget.) Tudom, hogy ara nem törvényen alapuló dolog volt, de azért hozták most ide a törvényhozás elé, hogy tessék kritikát gyakorolni, tessék megmondani mindenkinek a véleményét és vagy megadni a felmentést .a kormányzatnak, vagy pedig! megtagadni. (Bródy Ernő: ön meg fogja tagadni?) Ha megtagadják, akkor úgyis tárgyalni kell. En kijelentem, nem tagadom meg azért, mert belátással vagtyok és vallom, hogyha annak idején a miniszter ezt nem tette volna meg, akkor követett volna el hibát. (Zaj.) En nem azt akarom, hogy a törvény minden egyes szava betartassék akkor, amikor nem lehet betartani, hanem azt, hogy alkalmazkodjunk a törvényhez, tegyünk meg mindent, amit a törvény szava és intenciója megkíván, lehetetlent azonban ne kívánjunk egyetlen kormányzattól sem. (Propper Sándor: önök majd megadják a felhatalmazást a hűségeskü alapján!) Minthogy nézetem szerint akkor mást nem lehetett tenni, a felmentést ia magam részéről megadhatonak tartom, a zárszámadásokat elfogadom. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Pakots József jegyző: Kertész Miklós! Kertész Miklós: T. Képviselőház! A leghatározottabban kétségbe kell vonnom előttem szólott képviselőtársamnak azt a megállapítását, hogyha ezeknek az 1928—29. évre szóló zárszámadásoknak beterjesztése nem 1932-ben, hanem történetesen 1930-ban történt volna meg, akkor a szükséges konzekvenciákat az urak levonták volna és a szükséges felelősségrevonás megtörtént volna. Meg kell állapítanom, hogy az adott politikai es hatalmi konstellációk mellett, álparlamentárizmus és valódi politikai jogfosztottság mellett ilyen konzekvenciák levonásáról, ilyen felelősségrevonásról beszélni egyszerű porhintés, politikai fikció. A t. képviselő úr szeretné még egyszer látni azt a pénzpocsékolást, amelyet a Bethlen-kormány elkövetett. Nos, az ország nem szeretné, nem akaria és remélem, nem is fogja még egyszer megérni azt a pénzpocsékolást. (Gróf Sigray Antal: Ha megint jön Bethlen, akkor igen! — Propper Sándor: Ha lesz pénz, ezeket is el fogják pocsékolni!) Ezeken a padokon az a meggyőződésünk, hogy a bevételek elköltése tekintetében tisztán és kizárólag a kormányzat mögött álló hatalmi és politikai érdekek és szimpátiák hatottak közre és ez volt egyedüli és kizárólagos mértéke és indokoltsága annak, 25