Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-135

Az országgyűlés képviselőházának 135, Bródy mélyen t. képviselőtársam folyton a borpalotákról beszél. Engedje meg, hogy válaszoljak már meki, talán akkor megnyugszik. (Felkiáltások jobb felöl: Nem nyugszik meg akkor sem!) Amikor KáJllay képviselő úr egészen másról beszélt, akkor is a borpalotát kiáltotta közibe, pedig ennek semmi köze sem volt ahhoz a témához, (Bródy Ernő: Témához? Itt van a téma!) Elnök: Kérem Bródy képviselő urat, hogy maradjon csendben. A képviselő úr fel van iratkozva, még elmon'dfhatja, aimit akar! (Bródy E.rnő: Még néhányszor!) Még van ideje a képviselő úrniak, méltóztassék csendben maradni! Usetty Béla: Mi bevalljuk mindnyájan, hoigy a borpaloták akciója nem sikerült. Méltóztatnak . látni, nem iszégyeljük magunlkait. (Büchler József: De a felelősséget vállalni kell!) Abban az időben, — nem volt benne semmi részem, tehát egészen nyugodtan beszélhetek — (Fábián Béla: Dehogy nem! Támogatta a kormányt, amely ezt csinálta!) amikor azokat csinálták, mindnyájain azt hitlük, hogy ez nagyszerű intézmény lesz arra, hogy a mi borunkat exportálni tudjuk. (Bródy Ernő: De palota nem kell ahhoz!) Amikioir három vagy négy évvel ezelőtt Svájcban jártunk, még akkor is abban ,a hitben voltunk, hogy egy fellendülés fog következni, hogy ott a magyar bornak tényleg nagy exportja leisz. Nem hiszem, mélyen it. uraim, hogy ez az egy dolog lenne az, (Fábián Béla: Dehogy!) amely ennek az országnak a sorsát eldöntötte volna. En nem hinném azt, hogy ezért az állandó nagy szemrehányás indokolt volna. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Utóvégre ott nem veszett el minden. Hiszen méltóztatott éppen beszélni a zürichi borpalotáról. A zürichi ház megmaradt, annak értéke még ma is meg van, tehát nem ment veszendőbe az ezen borházra fordított egész összeg. Ha most ez a zárszámadás 213.000 pengőt számol el ebben az essztendőben a borpalottákkal kapcsolatosan, akkor ez egyáltalában nem volt kidobott pénz, egyetlenegy fillér erejéig sem, mert házbérre, a ház javítására és egyéb olyan költségekre ment, amelyek nem vessztek el, hanem amelyek arra voltak hivatva, hogy ennek a borpalotának értékállandóságát megtartsák és javítsák. Nem szabad tehát akkor csak úgy belekiabálni azt, hogy a borpalotákkal kapcsolatos (Zsindely Ferenc: Ez könnyű!) és egyéb olyan kiadások történtek, amelyeket a Dunába dobtunk. Nem voltak azok sem hiábavaló kiadások. Sikerülhetett volna ez az akció, és akkor mindnyájan tapsoltunk volna neki. Ha előre megjósolták volna azt, hogy ez nem sikerül, akkor kalapot emelnék s azt mondanám, hogy rendben van. (Fábián Béla: Azt megjósoltuk előre, hogy ide viszik az országot! — Zaj a baloldalon. — Elnök csenget.) Amikor már megvolt, akkor meg méltóztattak mondani, de azelőtt nem méltóztattak volna megmondani. Utólag kritikát gyakorolni borzasztó könnyű. Ha mi láttuk volna azokat az eseményeket, amelyek bekövetkeznek és különösen, ha láttuk volna, hogy bekövetkezik egy ilyen nagy pénzügyi krach, amely az egész világot végigszántotta, és hogy eljön az a valuta- és devizazárlat, amely a múlt esztendőben bekövetkezett, akkor egészen biztosan nem csinálta volna meg a kormány ezt annakidején. Éppen ezért azt hiszem, hogy nekünk kell ugyan a kritika jogával élni, azonban ne éljünk a kritika jogával úgy, hogy ne objektíve bíráljuk meg ülése 1932 december 13-án, kedden, 167 a tényeket és az eseményeket, visszahelyezve azokba az időkbe, amelyekben megtörténtek. (Jánossy Gábor: Ügy van!) Azt hiszem, ezen van a lényeg (Ügy van! Ügy van! a Jobboldalon.) és akkor tudunk használni és javítani a kritikával, ha objektíve bíráljuk az eseményeket és nem úgy, hogy akkor következtetünk visszafelé az eseményekre, amikor már látjuk a következményeket. így visszafelé következtetni borzasztó könnyű. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Nem azt akarom mondani, hogy ne következtessünk visszafelé. Ez kötelességünk, mert talán ezzel a múltból okulva megmutatjuk azt: hogyan kell helyesebben és jobban eljárni a jövőben. (Fábián Béla: Most sem takarékoskodnak még! — Büchler József: Még a kormány sem vállalja a felelősséget! - Zaj.) Kállay képviselő úr foglalkozott azzal, hogy törvényesíteni kellene azokat a hiteleket, amelyeket annakidején az egyes kormányok felvettek. (Fábián Béla: Házasságon kívül született hitelek! — Zaj) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Usetty Béla: A magam részéről azon az állásponton vagyok, hogy egyetlen egy kormány se vegyen, fel törvényes felhatalmazás nélkül hiteleket és kölcsönöket. Azonban erre vonatkozólag is csak azt mondhatom, hogy az élet mást parancsolt akkor azoknak a kormányoknak; ha az élet azt parancsolta nekik, hogy holnap, vagy holnapután oldjanak meg egy feladatot, nem késlekedhettek. Ha idejöttek volna a törvényhozás elé, az legalább háromnégy hónapot vett volna igénybe. Nagyon jó! tudjuk, hogy milyen nehéz egy törvény meghozatala. Tudjuk azt, hogy míg egy javaslat a bizottságokon és az országgyűlés két házán átmegy, és míg a kormányzó úr kihirdeti. legalább ihárom hónap eltelik és ennyi időbe kerül a törvény meghozatala. (Ügy van! Ügy van! a jobbóldalon.) Akkor, _ amikor holnap, vagy talán ma sürget az élet joga, (Zaj.) nem lehet három hónapra eltolni azt, hogy felvegyünk-e kölcsönt, amely kínálkozik, vagy nem. (Fábián Béla, közbeszól. — Zaj.) Elnök: Kérem Fábián képviselő urat, ne tessék folyton közbeszólni. Usetty Béla: A magam részéről azon az álkedni azokba az időkbe, amikor arról volt szó, hogy sürgősen utakat kellett építeni, állami utakat az autók miatt, mert akkor azt hittük, hogy ha nekünk jó autóutaink lesznek, akkor az országon át fog lebonyolódni a délre menő forgalom, és ide foejuk vonzani a világ minden egyes autósát.(Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Akkor sürgősen fel kellett venni azokat az összegeket az útépítés céljára. Nem hiszem, hogy akkoriban ne kívánta volna mindenki azt, hogy munka legyen,... (Folytonos zaj a baloldalon.) Elnök: Kérem Usetty képviselő urat, egy pillanatra méltóztassék szünetet tartani. (Zaj.) A képviselő urakat kénytelen vagyok figyelmeztetni, hogy a parlamenti tárgyalásnak első alapfeltétele, hogy egymást meghallgassuk. Méltóztassék csendben lenni. (Bródy Ernő: Segítünk neki! — Jánossy Gábor: Köszönjük az ilyen segítséget!) Usetty Béla: ... mert ha nem tudtunk volna munkát adni, akkor éppen a túloldal mutatott volna rá arra, hogy a kormány eminens kötelességét nem teljesíti. Azt hirdetjük, hogy a munkához mindenkinek joga van, ha tehát megvolt az alkalom arra, hogy munkát