Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.
Ülésnapok - 1931-135
166 Az országgyűlés kévviselöházának 135. ülése 1932 december 13-án, kedden. kell mondani, hogy amennyiben ezek magyar államférfiaknak mulasztásaira, vagy magyar államférfiak cselekedeteire vezethetők és vezetendők vissza, sohasem az volt a baj, hogy az illető közéleti szereplő egyénnek ne lett volna elég joga, elég felhatalmazása, elég legitimációja arra, hogy intézkedjék, hanem mindig az volt a baj, hogy az alkotmány korlátai nem bizonyultak elég erősnek a szertelen ambíciókkal és sokszor a könnyelműségig fokozódó önbizalommal szemben. (Ügy van! Ügy vom! — Taps a baloldalon.) — Fábián Béla: Az ország pénzén méltó monumentumokat akartak maguknak építeni!) Én nem vállalkozom a politikai jós szerepére, a magam részéről mindig megelégedtem azzal, ha a nap problémáit igyekeztem megfelelően elintézni, és arra törekedtem, hogy a közvélemény is elsősorban ezeknek a napi problémáknak elintézésére koncentrálja a maga erejét, mert azt hittem, hogy ha ezeket racionálisan és helyesen oldjuk meg, akkor túlságosan keserű meglepetések a jövőben sem érhetnek bennünket. A jelenlegi zárszámadások tárgyalásából és tárgyalásánál a ma számára tehát azt a feladatot látom, hogy legtaláibb is abban a három irányban, amelyet említemii bátor voltam, vonjuk le a konzekvenciákat és tegyünk intézkedéseket. Ezért kérem a t. túloldalt és a t. Házait, fogadjiai el azt a három határozati javaslatot, amelyeket most benyújtani bátor vagyok. Különben a zárszámadási jelentést nem fogadhatom el. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Pakots József jegyző: Usetty Béla! Usetty Béla: Igen t. Ház! Nagy érdeklődéssel hallgattam természetesem azt a kritikát, amelyet Kállay igen t. képviselő úr mondott el előttem erről a zárszámadásról. Jórészben talán az ezen az oldalon ülők is egyetértünk azzal, amit Kállay igen t. képviselő úr mondoiít. Mindnyájan azon a nézeten vagyunk, hogy keil'l kritika, de a zárszámadás kritikájának javító kritikának kell lennie. (Jánossy Gábor: Ügy va;n!) A zárszámadásokból nekünk a jövőre vonatkozóan következtetéseket kell levonnunk, ha azt akarjuk, hogy előbbre vigyük enr-ek a nemzetnek sonsát, és én magam sem örülök annak, hogy a zárszámadásoklat nem tudták idejében a törvényhozás elé hozni. (Bródy Ernő: Miért nem?) Nagyon jól méltóztatnak tudni azonban, hogy rendkívüli időket élünk, ezt nem kell talán külön hangsúlyoznom. (Fábián Béla: Mindig átmeneti időket és rendkívüli jdőket!) Nem lehetett a törvényhozás elé terjeszteni a zárszámadásokat aj következő^ pénzügyi évben, de mert ezt nem lehetett tenni, még sem osztozihatom Kállay igen t. képviselőtársam felszólalásának azon részében, amikor azt mondja, hioigy túlzott önbizalommal intézték ebiben az országban az egyes ügyeket. (Nagy zaj a baloldalon. — Fábián Béla közbeszó 1 .) Elnök: Csendet kérők, Fábián képviselő úr! Usetty Béla: Abban a nézetben vagyok, hogy ha nincs meg efgy felelős vezetőben az önbizalom, akkor az nem való arra a helvre, hogy felelősen vezessen egy országot. Mert mindenkiben aki vezet kell annyi önbizalioimnak és annyi felelősségérzetnek lenni, hogy tudja, mit lehet és mit nem szabad egy adandó alkalommal az ország érdekében csinálni. (Zaj a baloldalon.) Ezzel nem azt akarom mondtatni, hogy nem lehetnek tévedések és botlások, mert van eset rá, hogy az, aki alkot, botlik is, med egy alkotó ember nem csinálhat mindent api. Csak az nem hibázik, aki nem dolgozik. (Zaj a baloldalon. — Fábián Béla közbeszol.) t Elnök; Csendet kérek, képviselő ur, ne méltóztassék állandóan közbeszólni. Usetty Béla: Utólagosan, evek multán mar könnyű rámutatni a hibákra, könnyű megállapítani, hngy hol volt botlás, éppen azért mondottam azt, hogy magam is szívesen Tettem volna, ha az 1928/29. évi zárszámadás mar 1930ban a törvényhozás előtt lett volna, hogy maiakkor elmondhattuk volna róla a kritikát, la is szükségesnek tartom azt, hogy mondjuk el a kritikát és beszéljünk minden egyes ugyrol. Magam is azon az állásponton vagyok es voltam, hogy törvényhozási felhatalmazás nelkul nem volna szabad semmit sem csinálni az országban, hogy a törvényhozási felhatalmazást előre kellene megkérni, hogy törvényesítem kellene minden egyes kiadást, hogy ne legyen költségvetésen kívüli kiadás, ne legyen költségvetési túlirányzat, ne legye a olyan kiadás, amely nem a törvényben gyökerezik es a költségvetésből folyik. Mindnyájan tudjuk, hogy ezt így kellene csinálni. Ez azonban arra az esetre vonatkozik, mélyen t. uraim, amikor normális időket élünk, amikor előre meg tudjuk állapítani azt a költségvetést úgy, hogy legalább is hozzávetőleg fedje azokat a tényeket, amelyek be fognak következni. Normálbudgetről beszélni azonban — azt hiszem — még most sem lehet. (Felkiáltások balfelöl: Hát a magángazdaságoktól mégis beszedik az adót? — Bródy Ernő: Adókat miért követelnek?) Be azt hiszem, még kevésbbé lehet 1928—29-ben, hiszen tudjuk, hogy mennyire ingadozó volt nemcsak ennek az országnak, hanem a világ _ minden egyes nemzetének a sorsa. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) Nem lehet előre látni ma, hogy mit kell holnap csinálni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) Abban talán igaza volt Kállay képviselő úrnak, hogy neki különösen az képezi gondoskodása tárgyát, hogy mit kell ma csinálni. Egy felelős vezetőnek azonban arra is kell gondolnia, hogy mi lesz holnap. Gondoljunk csak arra, hogy nem voltunk-e mindnyájan azok közé tartozók, akik elmentünk előszobázni az egyes minisztériumokba (Fábián Béla: Nem, kérem! — T>r«*dy E«-nő: Visrécek és zsebrákok! — Fábián Béla: Mi kiabáltunk ellene! — Elnök csenget.) és kértük azt. hoyy történjenek hasznos beruházások? (Bródy Ernő: Zsebrákok! — Nagy zaj. — Elnök csenget.) Azt hiszem, egyetlenegy keo vis ellő sincs ebbein a teremben aki ne követelt volma valamit a maga választói számára. Én ezt őszintén vállalóim, mert nem szoktam sohasem letagadni, sem eltitkolni semmit. En magam is azok közé tartozom, akik közérdekből követeltek egyes dolgokat. (Bródy Ernő: Orgonacserié, alkaloida és társai!) Amikoir a Fáy András reálgimnázium befejezéséihez szükséges volt 50.000 pengő akkor én kértem az azóta elhalt minisztert, hogy feltétlenül teremtse elő azt az 50.000 pengőt és ajdíja meg nekünk, hoary ne kelljen barak-iskolában 'tanítani azt az ifjúságot, amely ennek a nemzetnek jövendő generációját kéoezi. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl. — Bródy Ernő: Rico!) Én követeltem annakideién — és Bródv képviselőtársam velem együtt követelte, pedig most nagyon e^lpntmond — a Boráros-téri híd mesénítését is. (Felkiáltások balfelöl: Meaépitettékf — Bródv Ernő: Borpialo'fát nem követeltem! — Elnök csenget.) Követeltem azt is, hogy tessék hasznos beruházásokat, befektetéseket eszközölni,
