Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-131

Az országgyűlés képviselőházának 131. ülése 1932 november 30-án, szerdán. arra nézve, hogy hogyan kell közpénzekkel gazdálkodni. Ezekről a padokról különösen fel akarom hívni a kormány figyelmét arra, hogy nemzeti szempontból sem mindegy az, hogy azon a határszegleten, amely hármas határszeglet, megelégedett őrség van-e abban a végvárban, vagy pedig elégedetlen. (Ügy vanf Ügy van!) Ott két oldalról szivároghat be nemkívánatos mentalitás. Ebből a szempontból is arra kérem a kormányt, hogy e speciális okok alapján — nincs még egy hely az országban, melyben a helyzet annyira nehéz és döbbenetesen nyomorúságos volna, mint épp e két végvárunkban — ezt a helyzetet ne a bürokrata szemével nézze, hanem megértéssel és belátással és nyújtsa ki oda segítő kezét. T. Ház! Itt előkerült az adóvégrehajtás és a munkanélküli segélyek ügyei. Ebben a Házban már ismételten leszögeztem álláspontomat a munkanélküli segély dolgában. Nálunk a szociális gondolat még annyira nem érett meg, hogy igen sokan a munkanélküliek segélyezését csak karitativ feladatnak tekintik, pedig ez nem a karitásznak, hanem a juszticiának, az igazságnak hatáskörébe tartozik. Kendben van, aláírom a tételt, hogy nem adok munkanélküli segélyt, ha adok munkát; de akkor nekem munl^at kell adnom, mert megélhetésre minden embernek joga van. A képviselő úr előhozta itt a kilakoltatásokafc és az adóvégrehajtásokat. Vargha államtitkár úrnak abban igaza van, hogy adót fizetni kell annak, aki tud, mert hiszen ha munkát kívánunk, a munka is pénzbe kerül, és ha kívánjuk a nyomornak lecsapolását, ahhoz az államnak feltétlenül pénzének kell lenni. (Propper Sándor: De ott vegyék, ahol van!) Én is azt mondom, hogy ott vegyék, ahol van. Egy főjegyző azt mondotta nekem: tessék rámbízni, én 24 óra .alatt behajtom az ínségadót. Nem kell mást tenni, mint végigmenni a községen és megállapítani, hogy kinek mi volt a vagyona a háború előtt és mi a vagyona ma. Garantálom, hogy minden baj nélkül megcsinálom a foghúzást, és beszolgáltatják az adót. (Rakovszky Tibor: Ez volna az új stílus!) Abban is száz százalékban csatlakozhatom, évek óta hangoztatom, hogy az adómorált felülről destruálták. Hiába mondom a kisgazdának, hogy fizesse meg az adóját, ha az ezerholdas három esztendeje tartozik az adójával. (Felkiáltások balfelöl: Ez igaz!) Nem takarnék és nem kímélnék itt senkit. Tessék pellengérre állítani az illetőket és példát statuálni, akkor majd előkerülnek a nép zsebéből az elrejtett fillérek és garasok. (Taps jobb felől. — Helyeslés half elől. — Malasits Géza: Tudják, hogy úgysem történik herceg Batthyány-iStrattmannak semmi baja, pedig 1,400.000 pengővel tartozik. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Pintér László: Tudok olyant is, aki nagy tógával jár itt a közéletben: adót nem fizetett, de birtokot vett. (Ügy van! Ügy van! — Zaj balfelől.) Elnök: Csendet kérek! (Dinnyés Lajos: Halljuk! Halljuk! Kezd érdekes lenni! A belső ellenzék megmutatkozik! — Berki Gyula: Nem ellenzék!) Pintér László: A bajokkal szemben minden magyar ellenzék. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Berki Gyula: Ez nem privilégium! — Dinnyés Lajos: Teljesen helyeslem, nagyon örülök, csak sajnálom, hogy egy miniszter úr sem hallja, — Mozgás. — Dinnyés Lajos: Este kikap a képviselő úr.) Gömbös Gyula ugyanezt hirdeti. (Zaj a jobboldalon és a szélsőbaloldalon. — Berki Gyula: Jó lenne, ha megtanulnák azt, amiben nekem van gyakorlatom.) Elnök: Csendet kérek! A képviselő urak ne zavarják közbeszólásaikkal a szónokot. Pintér László: Ez alkalommal én is kérem a pénzügyminiszter urat és a kormányt, hogy rendelettel tegye lehetővé, hogy találtassák út és mód arra, hogy a kilakoltatások .szüneteljenek. (Proper Sándor: Legalább télen ne legyen kilakoltatás!) Egy anomáliára hívom fel a kormány figyelmét. Arra kértem a pénzügyminiszter urat, hogy ott, ahol munkanélküli lakik és nem fizeti meg a lakbért, a háziúrnak ne kelljen azután a lakás után adót fizetnie. Most házbért nem kap, ellenben az adót a lakásbér után fizeti. Ez anomália. Egészen más szemmel fogják nézni a háziurak azt a lakót, akit kénytelenek megtűrni a lakásában, ha nem fizeti is meg a házbérét, ha azt látják, hogy felülről ezért bizonyos elismerés jár. T. Ház! Szomorúan látom azt is, hogy az adóvégrehajtások során tényleg megdöbbentő adatok vannak arra, hogy emberek holmiját elpocsékolják. (Buchinger Manó: Holnap ide ülhet ! — Derültség.) A magyar sors megvitatásánál valamennyiünknek rég egy padon kellene ülnünk. Ausztriában is foglalkoztatta a közéletet ez a kérdés. Azt látták ott is, hogy az adóvégrehajtások során a kisgazdák élő és holt instrukciói pocsék áron kerültek piacra. Ez rontja generálisan is az állatárakat és megnehezíti az amúgy is nehéz állatforgalmat. En nem vagyok híve semmiféle felesleges közüzemnek, emlékszünk rá a háborúból, hogy erről szomorú tapasztalataink vannak. Azonban Ausztriában a vásárcsarnokkal kötötték össze a kérdést, meg tudták akadályozni azt, hogy a kisgazda és állatja, szóval marhája, sertése a rendes áron alul elpocsékoltassék. En csak a gondolatot vetem fel, hiszen Ausztria nincs messze, meg lehet győződni arról, hogy az ott szerzett tapasztalatok milyenek. Ebben a konkrét kérdésben is lehetne talán valamely egészséges gondolatot kitermelni és nálunk meghonosítani. Ezeket a kérdéseket olyanoknak látom, hogy ezek kiemelkednek a pártpolitika keretei közül. Ez magyar probléma, a magyar kenyértelenség, a magyar gond problémája. (Meskó Zoltán: Mindenki egyformán vegye ki a részét a gondból az országban!) Mivel azt mondom én is, hogy betelt a pohár, arra kérem a kormányt, hogy ezt a kérdést tényleg azzal a tempóval oldja meg, amely tempót itt a Házban beígért és amely tempót számos kérdésben már meg is valósított. Az előadó úr javaslatát fogadom el. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Fábián Béla! Fábián Béla: T. Képviselőház! Az előttem felszólalt Pintér t. képviselőtársam azt mondotta, hogy azon a hármas ha tár szegleten, melyet a mosón—magyaróvári kerület jelent, nem mindegy, hogy egy megelégedett nép lakik-e, ós nem kétséges, hogy ez a kérdés országos szempontból is fontossággal bír. Képviselőtársamnak annyiban van igaza, hogy az egész ország — sajnos — egy háromszöggé alakult át. Ez az ország olyan kicsiny országocska lett, hogy ami ebben az országban történik, azt 5 perc múlva már hallhatják a határokon túl