Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.
Ülésnapok - 1931-134
Az országgyűlés képviselőházának 134. sék folytatni. (Friedrich István: Szóval a milliós ceeh el van intézve!) Bródy Ernő: Már az 1923/24. évi zárszámadás bírálatánál rámutattam, hogy a konjunkturális hasznokat hogyan és milyen eszközökkel akarták lefölözni. Itt is felvilágosítást ad erre ez a zárszámadás. A jelentés tudniillik azt mondja (olvassa): «Itt szükségesnek tartom reámutatni arra, mi okozza, hogy a rendes kezelésnek előirányzatában jelentkezett 98 millió pengő felesleggel szemben a zárszámadás 55,788.000 pengővel kedvezőbb eredményt tüntet fel.» Tehát az előirányzattal szemben körülbelül 60 millió pengővel kedvezőbb az eredmény. Miből állott ez elő? Azt mondja erre vonatkozólag a jelentés (olvassa): «A nagyobb tételeket felemlítve, a rendes bevételeknél az előirányzatot eredményben felülmúlták: a forgalmi adók és illetékek 57,331.971 pengővel, az egyenesadók 31,120.026 pengővel, a fogyasztási adók 19,151.313 pengővel, az állami vas-, acél- és gépgyárak 14,187.609 pengővel, a dohány jövedék 4,320.092 pengővel, az egyéb állami jövedékek 2,135.642 pengővel stb.» Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Bródy Ernő: Kérek tizenöt percnyi meghosszabbítást! Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadta. Bródy Ernő: Ügy látszik, nem marad már időm, tehát gyorsan munkához kell látnom és elmondanom, mire mentek el ezek az összegek. Itt van például a földmívelésügyi minisztériumnál (olvassa): «Állami lótenyészintézetek. Gazdasági kiadások. Túlkiadás 449.572 pengő 52 fillér. Az 1928/29. évi költségvetés egybeállításakor a zab beszerzési ára métermázsánként 18 pengővel^ lett előirányozva, a költségvetési év folyamán azonban a zab métermázsánként 26 pengőnél drágábban volt csak beszerezhető; továbbá — ez az érdekes — a Magyar Lótenyésztők Országos Szövetsége által az orosz állam részére az 1927. és 1928. években szállított lovak beszerzésénél szükséges forgótőke biztosítására 200.000 pengő erejéig a Magyar Általános Hitelbanknál veszteségi garancia vállaltatván, mivel a veszteség tényleg előállott, a Magyar Lótenyésztők Országos Szövetségének ezt a tartozását ki kellett egyenlíteni.» (Rassay Károly: Törvény nélkül! — Friedrich István: Azt hiszem, ebben pólólovacskák is vannak!) Mi köze van a magyar államnak a Magyar Lótenyésztők Országos Szövetségéhez, milyen alapon fizet a magyar állam az Oroszországgal kötött szerződésből kifolyólag a Magyar Lótenyésztők Országos Szövetségének 200.00 pengőt, honnan veszi erre a felhatalmazást 1 ? (Magyar Pál: Ha kerestek volna, vájjon befizették volna-e?) Menjünk egy másik tárcára. Itt van a vallás- és közoktatásügyi tárca a 91. oldalon. Tudniillik itt az történt, hogy a vallás- és közoktatásügyi tárca hollandi forintokat vett kölcsön. Mivel azonban hosszadalmas ez a kérdés, ezért csak a következőt mondom el. Azt mondja a vallás- és közoktatásügyi miniszter: «a kölcsöntőkével együtt annak időközi kamatai is egyházi célokra fordítandók.» 6 millióról van szó. «A kérdéses kamatjövedelem egy részét egyházi ornátusok beszerzésére fordítottam, minthogy a templom felszerelése szükséges kiegészítése az építkezésnek, ezzel > KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XII. ülése 1932 december 12-én, hétfőn. 157 egyúttal a válsággal küzdő magyar iparművészetnek is kívántam munkaalkalmat biztosítani.» Ezt mondja a miniszter indokolásában. Az állami számvevőszék erre a következőket mondja (olvassa): «Megjegyzi a legfőbb állami számvevőszék, a vallás- és közoktatásügyi miniszter fenti bejelentésében említett kölcsönök hozadéka — nézete szerint kizárólag csak a kölcsönök törlesztésére lett volna felhasználható és ezzel az állam tehermentesítendő, vagyis az állami költségvetésben a kölcsönök törlesztésére előirányzott hitelösszeg megfelelő része megtakarítandó lett volna. A rendelkezésre álló adatok alapján már ez alkalommal bejelenthetjük, hogy a szóban lévő kamatjövedelemből 75.000 pengő utalványoztatott miseruhák költségeire. A beszerzett és egyben el is ajándékozott három készlet miseruha költségei összesen 82.000 pengőt tettek ki. (Rassay Károly: Miért nem jelentette a számszék ezt ide nekünk?) A szóbanlévő kamatjövedelemből utalványoztatott még az Országos Katolikus Nővédő Egyesület részére engedélyezett államsegélyből 14.637 pengő, míg az ezenfelüli rész a tárca előbb említett címén és rovatán számoltatott el.» De ez nem elég. A 156. oldalon még egy érdekes részlete van ennek a kérdésnek (olvassa): «Az egyetemek művészi díszítésének költségeire a vállalkozókkal kötött szerződések alapján az érvényesített kereseti összegek félszázalékát levonásba hozta, az ekként levont összegeket pénzintézetnél helyezte el, alapszerűen kezelte s közvetlenül oly kiadások teljesítésére használta fel, amelyekre nézve az állami költségvetés felhatalmazást nem adott. (Rassay Károly: Szóval kegyeket gyakorolt!) Minthogy az így levont összegek mint tárcabevételek lettek volna az állami zárszámadásban bevételként, az azokból teljesített kiadások pedig, mint előirányzat nélküli kiadások elszámolandók, a levont összegek alapszerű kezelését és pénzintézetnél történt elhelyezését, nemkülönben azoknak a fentebbiekben már említett felhasználási módját is a legfőbb állami számvevőszék észrevétel tárgyává tette, az előadottakon kívül még azért is, mert az iaz eljárás, hogy a vállalkozók kereseti járandóságából bizonyos százalékos levonások történnek, feltétlenül azt vonja maga után, hogy a vállalkozók azokat ajánlati öszszegeikbe belekalkulálják s így végeredményben azt is az államkincstár viseli. A vallásos közoktatásügyi miniszterrel folytatott tárgyalások eddig még nem vezettek eredményre.» Ezt mondja az állami számvevőszék jelentése. Most méltóztassék megengedni, hogy a magyar-olasz barátságra vonatkozólag hozzak fel egy tételt a 108, oldalról. A magyar-olasz barátságot ápolni kell. (Dinnyés Lajos: Nagyon is ápolni kell!) Azt mondja az^ indokolás (olvassa): Bár e rovaton túlkiadás nincs, az 1897 :XX. te. 22. §-ában foglalt rendelkezések értelmében indokolást igényel, hpgy e rovaton egy hírlapíró részére 1200 pengő tiszteletdíj utalványoztatott. A hírlapíró, aki ezidőszerint Olaszországban tartózkodik, felkérésre vállalkozott arra, hogy az olasz közművelődési mozgalmakat s általában az ottani kultúrfejlődést figyelemmel kíséri s arról részben a kultuszminisztériumot, részben pedig sajtóközleményei útján a magyar közönséget tájékoztatja s ugyanúgy a magyar kul turf ejlődést az olasz lapokban ismerteti. (Dinnyés 23
