Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-134

Az országgyűlés képviselőházának 13U- ülése 1932 december 12-én, hétfőn. 141 ségvetósről. hogy azokban rejtett tételek van­nak, rejtett és titkos alakulatok támogatására és amikor a költségvetési rendszer a beruhá­zási programmal kapcsolatban nem tár fel előttünk világos képet, akkor a zái számadá­soknak fokozott jelentőségük van és fokozott jelentősége volna annak, hogy a képviselő abba a helyzetbe^ jusson, hogy a kormány^ sá­fárkodását megbírálhassa és arról véleményt mondhasson. (Úgy van! Ügy van!) Ettől azon­ban mi megfosztattunk és úgy ez a törvény, mint a számviteli törvény geuerális intézke­dései hatályon kívül helyeztettek. (Ügy van! Ügy van!) Mert mi a 'helyzet? A számviteli törvény megállapítja, hogy abban az esetben, lia túlkiad ásókról vagy rendkívüli kiadások­ról van szó, a Képviselőház e T é törvényjavas­latot kell terjeszteni, kivéve, ha a kiadás el­odázhatatlan vagy ha az országgyűlés nincs együtt. Hát itt be fogunk mutatni egy ki* csokrot azokról a sürgős kiadásokról, meg fogjuk mutatni azokat a tételeket, amelyekből egészen nyilvánvaló, hogy nejn voltak elodáz­batafan és sürgős kiadások. ÍRassay Károly: Az államnak nem, de esetleg egyeseknek!) Igen, csak egyeseknek! Én ohiektív ember va­gyok ós elismerem, hogy ha vis major-ról van szó, akkor nem lehet várni, hanem cselekedni ke 1 !; ha^ fagykárról van szó, ott nem lehet sokat várni, ott cselekedni kell, ha temetésről van szó ; amelyhez az ágamnak köze van, ott is sürgősen kell intézkedni. Itt azonban más­ról van szó, arról hogy ez a tízéves kormány­zati rendszer kijátszotta a Képviselőház költ­giéfirvetési_ és ellenőrzési jogát és állandóan olyan kiadásokat eszközölt, amelyek nem vágytak a nyilvánossáqra, mert a nyilvános­ság- é' F ő tüzében leszállottak volna a maguk eredeti mivoltára. Itt van a kezemben az 1923/24. évi zárszám­adás. Méltóztassanak megengedni, hogy ezzel kapcsolatban rögtön rátérjek a dolgok lénye gére. Itt van ez a zárszámadás, amely billiók­ban és milliárdokban van összeállítva, úgy, hogy egy matematikust kellene az ember mellé adni, aki meg tudja magyarázni, mert külön­ben véges emberi elmével azt megérteni nem lehet. Itt csak nagy számokkal fogunk dol­gozni. Ebből is látszik, hogy milyen módon jártak el ezekkel a számviteli feladványokkal. A költségvetésben kiadásra előirányozta­tok 3 milliárd, bevételre 2 milliárd, tényleg pedig, a zárszámadás szerint, a kiadás volt — kerek számokat mondok — 6 milliárd, bevétel 6 milliárd, tehát éppen mégegyszer annyi volt a bevétel, mint amennyi az előirányzott kiadás és a zárszámadás, sokkal,kedvezőbb eredményi állapít meg, mint amennyi az előírás volt, Mi­ből állott elő ez a kedvező eredmény? Abból, amiből ma élnek, abból, ami ma mint új stílus hangzik, az adósróf megszorításából. Ma is azt a verset halljuk örökösen: adót fizetni' Transzferálnak, a legrettenetesebb eljárásokat teszik folyamatba az adófizető közönséggel szemben, de ez nem újdonság, ezt mindig csi­nálták, mindig ez volt a kormányok rendszere, mindig ez volt a kormányok eljárása. Mert, ha nézem, hogy miből támadtak az előirányzat nélküli bevételek, hogy tornázták fel ezeké' ilyen magasságra, megtalálom a magyarázató* ezekben a zárszámadásokban. Méltóztassanak csak ide figyelni. Azt mondja az Állami Szám­vevőszék jelentése: szükségesnek tartom rá­mutatni, hogy a rendes kezelés előirányzatá­ban jelentkezett hiánnyal szemben — még ki mondani is sok — 1,210.094,842.000 K-val kedve­KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XII. zőbb eredményt tüntet fel a zárszámadás. Mi vezetett erre az eredményre, melyek a neve­zetesebb tételek ebben az eredményben?' Ezt rögtön megmagyarázza a következőkben, ami­kor azt mondja, hogy a nagyobb tételeket fel­említve, a rendes bevételeknél előírt bevételek az előirányzatot eredményben felülmúlták: a forgalmi adóknál és illetékeknél 1,481.897,896.00(1 koronával, — ennyivel több forgalmi adó folyt be ebben az évben — az egyenes adóknál 701.471,650.000 koronával, az Államvasutaknál 374.493,912.0(10 koronával, a fogyasztási és ital­mérési adóknál 204.884,131.000 koronával. Méltóztatnak tehát látni, hogy az adósróf itt már régebben megkezdte a maga működé­sét: az adósrófból csinálták a bevételi feles­legeket, a bevételi feleslegek egy részét pedig luxuskiadásokra fordították és költötték. (Gr. Slgray Antal: Meghatalmazás nélkül!) Maga a jelentés is beismeri azts hogy az 1923/24. éy folyamán előírt kölcsönbevételek és utalvá­nyozott kölcsöntörlesztési kiadások leg­nagyobbrészt külön törvényes felhatalmazáson alapulnak. Ebben tehát azt is beismerik, hogy van egy rész, ahol nincs törvényes felhatal­mazás. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Az előttünk fekvő zárszámadási adatok és anyagok alapján tehát azt mondhatjuk és azt állapíthatjuk meg, hogy itt rendszerré vált, törvényes felhatalmazás, törvényes alap nélkül kiadásokat eszközölni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Itt rendszerré vált a par­lament előleges hozzászólását és^ utólagos ellenőrzését lehetetlenné tenni és azáltal, hogy a zárszámadásokat éveken keresztül nem hoz­ták a Képviselőház elé, azáltal, hogy a költség­vetésben a tételeket előre nem fixírozták, a Képviselőháznak és a törvényhozásnak úgy költségvetési, mint ellenőrzési jogát minden vonalon és teljes mértékben t kijátszották, (Rassay Károly: Illuzoriussá vált ez a jog!) úgy hogy mi úgy tűnünk fel itt magunk előtt, mint léleknélküli statiszták, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) akik ugyan itt vagyunk, de csak évek, majdnem évtizedek múlva jutunk abba a helyzetbe, hogy régen eltemetett, régen elmosódott viszonyokat most vizsgáljunk és most bíráljunk. Mert, ha beje­megyek e költségvetési és 'zárszámadási tár­gyalásnak az egyes tételek szerinti vizsgála­tába, ha nézem ezeket a zárszámadási tétele­ket, milyen szempontból fognak ezek ma fel­tűnni nekem? (Halljuk! Halljuk!) Nézzük: pl. az 1923/24. évi zárszámadásnál a külügyminisztérium túlkiadásait. A követke­zőket látjuk. A beruházásoknál többek közt a következő túlkiadásokat látjuk (olvassa:) «Diplomáciai szolgálat. A belgrádi követségi épület építési költségeinél 1.467,479 301 K. A pá­risi követségi épület vételárának törlesztésénél 3.224 852.203 K. A prágai követségi épület vá­sárlásánál 1583,427.710 K». Ilyen sürgős volt a magyar államnak a külföldi- Collegium Hunga­ricumok mellett mindenütt követségi paloták emelése és vásárlása! Ugyancsak a külügyi tárca 1923/24. évi zárszámadásánál előirányzat nélküli kiadások voltak a következők (olvassa): «Londoni kö­vetségi épület vásárlásánál 1,632 239.567 K. Központi igazgatás: a minisztérium építkezé­sénél 399.192.160 K.-val nagyobb összeget utal­ványoztak, mivel a korona értékének csökke­nése folytán a külföldi fizetési eszközöket csak igen magas áron lehetett beszerezni». Ez a helyzet a külügyinél. 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom