Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-133

110 Az országgyűlés képviselőházának 133. ülése 1932 december 2-án, pénteken, mielőbb kialakuljon élénk gazdasági forgalom, amely indokolttá és szükségessé teszi az előadó úr részéről jelzett ezt az új egyezményt, amely a most megnyílt és szabályozott határállomásokon kívül a határeljárások egyszerűsítésébe még be nem vont viszonylatokban is szabályozza a két ország közti vasúti forgalmat. Amikor azonban, t. Ház, ezt az egyezményt mint a gazdasági érintkezést megkönnyítő első lépést örömmel üdvözlöm, aggállyal állapítom meg, hogy igen kis mértékben halad előre a gazdasági válság ellenére az érdekelt államok között az a gondolat, hogy gazdasági boldogulásukat az eddig követett elzárkózó politika helyett az egymással való együtthaladás útján keressék. Amikor erről itt megemlékezünk és főként arra való tekintettel, hogy egy Romániával létrejött egyezményről van szó nem haladhatok el szó nélkül azok mellett az események mellett, (Úgy van! Úgy van!) amelyek a közelmúltban Erdélyben történtek s amelyek azoknak látszanak igazat adni, akilk a gazdasági együttműködés lehetőségét a politikai kérdések tisztázása előtt elérhetőnek nem tartják. En ezeknek az incidenseknek politikai jelentőségével és politikai részével annál kevésbé tartom szükségesnek foglalkozni mert hiszen a tegnapi ülés folyamán illusztris képviselőtársunk, gróf Apponyi Albert, olyan európai színvonalon, olyan korrektséggel, mégis olyan önérzettel foglalkozott ezekkel a kérdésekkel és külügyminiszterünk ebben az ügyben ugyancsak a Ház minden tagjának felfogásával találkozott fejtegetéseiben, olyan precízen fejtette ki a magyar álláspontot, hogy ezek után a kérdéssel politikai vonatkozásban foglalkozni fe lesleges. Mivel azonban én éppen azok közé a politikusok közé számítom magamat, akik a politikai kérdésekkel szemben állandóan a gazdasági kérdések dstápolását tartjuk szükségesnek, kötelességünknek véljük, én legalább a magam részéről kötelességemnek vélem, hogy kijelentsem, hogy akkor, amikor a politikai kérdéseknek háttérbe helyezését követeljük, ezek közé a politikai kérdések közé nem tartozhatik a magyar reviziós mozgalomnak az a formája, amely a békés meggyőzés eszközeivel igyekszik Trianon igazságtalanságain segíteni és ezzel úgy gazdasági, mint politikai tekintetben Európában azt az atmoszférát megterem teni, amely lehetővé teszi a mai helyzettel szemben úgy Magyarországnak, mint a szomszéd államoknak boldogulási lehetőségét sokkal jobban szolgáló állapotok kialakulását. A trianoni szerződésnek politikai, néprajzi és földrajzi elképzelési tévedései mellett gyakorlatilag legjobban érvényesülő hátránya kétségtelenül az, hogy nem gondoskodott kellő határozottsággal és főként kellő hatályossággal olyan intézkedésekről amelyek a létrehozott új gazdasági területeknek életképességét biztosíthatnák. Nem kellett volna annak a mélyen szántó gazdasági válságnak jönnie, amely az egész világ gazdasági szervezetét veszélyezteti, hogy bebizonyosodjék, hogy az az autarchikus gazdaságpolitika, amelyet az utódállamokra éppen a trianoni szerződés intézkedései kényszerítenek, nem szolgálhatja a népek boldogulását. És én hitet teszek a mellett, Jiogy Magyarország semmivel sem foűnösebb annak az elzárkózó gazdaságpolitikának követésében, mint bármelyik más utódállam, mert bár a magyar gazdasági körök is tisztában voltak azzal, hogy Magyarország részére nem hagyattak meg azok a gazdasági feltételek, amelyek ennek az országnak olyan gazdasági élet kialakítását tették volna lehetővé, hogy polgárainak boldogulását polgári színvonalon való megélhetését biztosíthassák, nem tehettünk egyebet, mint hogy az általános irányzathoz alkalmazkodtunk. Nem tehettünk egyebet a kényszer hatása alatt, mert hiszen Magyarország gazdasági erői, sajnos, nem elegendők arra, hogy mi adjunk irányítást a tekintetben, hogy milyen gazdasági és kereskedelmi politika követése volna kívánatos Európa népei számára. Azt hiszem azonban, t. Ház, hogy a román incidens nemcsak hogy nem gyengíti azt az álláspontot, hogy a politikai kérdések előtérbe tolása a gazdasági kérdések megoldása szempontjából nem kívánatos, hanem sokkal inkább megerősíti azt. A történtek, azt hiszem, nemcsak nálunk,hanem odaát is meggyőzik a felelős politikai köröket arról, hogy ilyen demagógia által felkeltett és később azután nehezen megfékezhető kitörések nemcsak hogy az onszág területén belül nem szolgálják az ország igazi érdekeit, hanem éppen ellenkező hatást érnek el külpolitikai tekintetben is. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Meg vagyok róla győződve, hogy kevés esemény használt jobban Magyarországnak az utóbbi időben, mint ez az incidens, melyet odaát elkövettek (Ügy van! Ügy van!) éa főként az a nyugodt és minden európai feltételnek megfelelő állásfoglalás, amelyet a magyar parlament nevében gróf Apponyi Albert és a kormány nevében Puky külügyminiszter úr kifejtett. (Ügy van! Ügy van!) A magam részéről továbbra is agitálok és kitartok a mellett az álláspont mellett, — és ebben teljesen osztozom Buchinger képviselőtársam ez ügyben kifejtett álláspontjában — hoyg Magyarországnak nem lehet fontosabb és kézenfekvőbb feladata, mint megkeresni és megtalálni azokat a módozatokat, amelyek a szomszédaitól való elzárkózás helyett a szomszédaival való minél élénkebb gazdasági együttműködést teszik lehetővé. Amikor azonban ezt megállaptom, rendkívül kívánatosnak tartanám, hogy immár a túloldalon is fokozottabban lássák be, hogy nem lehet mindig a magyar részről való békejobb nyújtásra számot tartani, ha ugyanolyan őszinteséggel nem viszonozzák a másik oldalon is a békejobbot. Meg kell szűnnie annak az állapotnak, hogy a magyar részről ezirányban folyó akciók mindig légürestérben mozgó törekvések jellegével bírjanak. Ennek legelső feltétele, hogy az a kijelentés, amelyet a román külügyminiszter mindannyiunk megnyugvására tett, hogy a román hivatalos körök nem azonosítják magukat, azokkal az eseményekkel, amelyek Romániában történtek, a gyakorlatban abban érvényesüljön, hogy a román kormány tudni fogna intenciójának respektálását biztosítani. Ez esetben nem kellene a román kormánynak arra szorítkoznia, hogy kijelentig hogy nem azonosítja magát ezekkel az eseményekkel, hanem a jövőben meg is akadályozza hasonló események megismétlődését. (Fenyő Miksa: Ha azonosítják, csak csinálják!) Remélem ezt azért, mert minden reálpolitikusnak ima már be kell látnia, hogy a magyar békés revíziós mozgalom már nem izolált magyar kérdés (Ügy van! Ügy van!) és nem sorozható azok közé a politikai feltételek közé, amelyeknek, mint súrlódási felületeknek, félretevését tartjuk lehető-