Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-133

1Ô2 Àz országgyűlés kêpviselâhâzdnak 13. közbejött politikai és egyéb körülmények miatt ez a szerződés Olaszország és Magyarország között annak idején nem lép'hetett életbe. r Magyarország új gazdaságpolitikájának alapjait az új autonóm vámtarifában fektette le, amely tudvalevőleg 1925. évi janíuár 1-én lépett életbe. Ez. az új autonóm vámtarifa tette lehetővé azt, hogy a magyar állam mindazokkal az országokkal, amelyek kereskedelempolitikai vonatkozásban minket érdekelnek, rendes, rendszeres kereskedelmi megállapodásokat léptessen életbe. Olaszország ekkor is az elsők között volt, amely veiünk ideiglenes kereskedelmi megállapodást létesített már 1925-ben. Ez, az ideiglenes kereskedelmi szerződés iámnak idején a törvényhozás által le is tárgyaltatott és örvendetes hatásai a kölcsönös kereskedelmi forgalom tekintetében már 1926-ban kezdtek jelentkezni. 1928ban kötöttük meg Oaszorszaggal azt a végleges és minden kérdésre kiterjedő kereskedelmi szerződésünket, amelyet a törvényhozás annak idején szinlén letárgyalt, amely ezidőszerint is érvényben van és az 1928 : XX. tc.-be van beiktatva. Ennek a kereskedelmi szerződésnek kihatása a kereskedelmi forgalom fellendülésében azonnal mutatkozott s már 1929. évtől kezdve főleg Olaszország irányában Magyarország agrártermékeinek exportja — és itt elsősorban vágóállatexportunk, másodsorban pedig búzakivitelünk — örvendetes fellendülést mutat. Ha megnézzük a statisztikai adatokat, azt látjuk, hogy ennek a kereskedelmi szerződésnek hatása alatt Olaszország felé irányuló kivitelünk 1929. évben 71,500.000 pengőre emelkedett, tehát egész külkereskedelmi forgalmunknak több, mint 10%-át tette ki. Olaszországból Magyarország felé irányuló behozatalunk ezzel szemben csak 46,870.000 pengőt tett ki, vagyis külkereskedelmi mérlegünk Olaszország irányában már 1929-ben 24,700.000 pengővel aktív. Az utolsó — úgynevezhetném — normális középeurópai gazdasági esztendő az 1930-as év volt, mert amint igen jól méltóztatnak tudni, a múlt év folyamán valutavédelmi és egyéb okokból a külkereskedelmi szabadforgalom mindenféle intézkedésekkel korlátoztatott. Ha az 1930. évi statisztikai adatokat nézzük, örömmel kell konstatálnunk, hogy az Olaszország felé irányuló kivitelünk 117,250.000 pengőre ugrott fel, behozatalunk pedig 41,400.000 pengőt tett ki, tehát Olaszországgal szemben ebben az évben 76 millió pengővel volt aktív a mi külkereskedelmi mérlegünk. Talán érdekelni fogja a t. Házat, ha megemlítem azt, hogy ebben az igazán szép exportban egyedül szarvasmarhakivitelünk 64,500.000 pengőt tett ki, búzakivitelünk pedig 20,200.000 pengőt, tehát ebben a két cikkben kivitelünk az összkivetel 70%-át tette ki. 1931-ben bekövetkeztek azok a kivitelt és szabadkereskedelmi forgalmat korlátozó különböző valutavédelmi intézkedések, amelyek — sajnos —~ azóta is tartanak és amelyek egész Európában a kereskedelmi forgalom nagymérvű összezsugorodására vezetnek. Természetes, hogy ezenkívül az általános gazdasági válság, a vásárlóképesség, s a fogyasztóképesség nagymérvű csökkenése és az általános tőkehiány is hozzájárult a kereskedelmi forgalom nagyarányú^ csökkenéséhez és ilyetén öszszezsugorodásához, azonban kétségtelen, hogy döntő súlyú szerepet játszanak ebben a kérdésben a kiviteli és behozatali tilalmaknak . ülése 1932 december 2-án, pénteken. életbeléptetése, valamint azok a devizakorlátozási rendelkezések és általában azok a hatósági és kormányintézkedések, amelyek a szabadkereskedelem útjában állottak. Az 1931-es adatokat vizsgálva, azt látjuk, hogy Olaszország felé irányuló kivitelünk 57,300.000 pengőt tesz ki, tehát a felére csökkent az előbbi év kivitelének. Behozatalunk nem csökkent annyira, azonban ott is jelentékeny csökkenést látunk, amennyiben az 1930. évi 41 millióról 31,740.000 pengőre csökkent le. Aktivitásunkat azonban még ebben az esztendőben is megtartottuk, amennyiben mérlegünk aktivitása 1931-ben még 25 milliót tett ki. Egészen katasztrofális képet mutat azonban az, ha a legújabb adatokat vizsgáljuk. Kendéikezesünkre állanak a folyó év első hat hónapjára vonatkozó statisztikai adatok és ezekből azt látjuk, hogy a folyó 1932. év hat hónapjában az Olaszország felé irányuló összkiviteiünk csak 13,600.000 pengőt tett ki, behozatalunk pedig 10,570.000 pengőt. Tehát még mindig aktívak vagyunk ugyan, azonban ez az aktivitás a két év előtti 76 millióról a folyó év első felében hárommillióra csökkent. A kölcsönös gazdasági forgalomnak ez a nagymérvű elsorvadása és összezsugorodása késztette a két államot^ a két kormányt arra, hogy leüljenek és olyan tárgyalási alapot találjanak, amely a mai nehéz gazdasági viszonyok között és a mai korlátozó rendelkezések fenntartása mellett is lehetővé fogja tenni azt, hogy a két állam közötti külkereskedelmi forgalom újból megélénkíttessék és az erre irányuló tárgyalások már a múlt év december havában meg is indultak. Sőt ha még jobban visszatekintünk, megállapíthatjuk hogy már az 1930. év végén, amikor már egész Európában érezhetők voltak ennek a gazdasági krízisnek előjelei, leültek a tárgyaló felek és olyan elgondolást tárgyaltak meg, hogy a három állam, Olaszország, Ausztria és Magyarország egymással külön-külön és együtt preferenciákkal és egyéb hitelkönnyítésekkel, forgalmi könnyítésekkel és az exporttámogatásnak legkülönbözőbb eszközeivel tegye lehetővé, hogy ez a három állam,, amely földrajzi fekvésénél fogva, de gazdasági felkészültsége szempontjából is sok tekintetben egymásra van utalva, lehetőleg a gazdasági válságok között is élénkebb kereskedelmi forgalmat bonyolíthasson le. Ezek a preferenciális tárgyalások egészen új elgondoláson alapultak, mert mint az igen t. Ház ia jól tudja, az utóbbi öt esztendő kereskedelempolitikai irányzata a legnagyobb kedvezmény elvén épült fel, vagyis általában minden kereskedelmi szerződésnél az az elv uralkodott, hogy ha valamelyik államnak akár tarifális, akár más kedvezményt nyújtott, ezt a legnagyobb kedvezmény elvénél fogva az összes államok élvezik . amelyekkel kereskedelmi szerződéses viszonyban van az illető szerződő állam. Az 1930. év végén tértek el először ettől az elvtől általánosságban és ettől azi időtől kezdve a kereskedelmi szerződések a legnagyobb kedvezmény elvének megtartása mellett, de azonfelül különböző preferenciális kedvezményekkel is igyekeztek a kölcsönös kereskedelmi forgalmat élénkíteni. Ez az elgondolás, mint említettem, vezetett arra, hogy egyrészt Ausztria és Olaszország között, másrészt Olaszország és Magyarország között, harmadszor Ausztria és Magyarország között létesüljenek olyan gazdasági megállapodások, amelyek ezen három állam gazdasági cikkeinek kölcsönös kicserélését megkönnyítik és lehetővé teszik. Ennek az elgondolásnak ered-