Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.
Ülésnapok - 1931-131
Az országgyűlés képviselőházának 131. ülése 1932 november 30-án, szerdán. képviselő úr távolmaradásának igazolását a házszabályok 186. $-ának ötödik bekezdése alapián elfogadtam. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Napirendünk szerint következik a kérvénvi bizottság 1. számú sorjegyzékébe foglalt 80. számú kérvény folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik 1 ? Esztergályos János jegyző: Buchinsrer Manó! Buchinger Manó: T. Ház! Ennek a most tárgyalás alá kerülő kérvénynek főkövetelése az általános, egyenlő és titkos választójog életbeléptetése,... (Zaj és mozgás.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Már tárgyalunk. Buchinger Manó: ... ami indokolttá teszi, hogy én a t. Ház figyelmét külön is felhívom erre a kérvényre, az ama körülmény, hogy mikor a magyar munkásság képviselői ez év április 7-én ezt a kérvényt a Ház elé hozták, akkor a bennefoglaltaknak nagy jelentőségét azzal is dokumentálni kívánták, hogy odakünn az országban általános munkaszünetet tartottak. Általános munkaszünetet rendeztek az egész országban, hogy ezzel a nagy megmozdulással külön nyomatékot is adjanak, külön jelentőséget próbáljanak adni annak a követelésnek, amely a magyar munkásosztály számára valóban életkérdést jelent. Az akkori miniszterelnök, gróf Károlyi Gyula, a munkások küldöttségét, amely ezt a kérvényt előterjesztette, nem volt hajlandó fogadni, még pedig azzal az indokolással, hogy ő nem áll szóba olyan küldöttséggel, amelynek küldői merészkednek általános munkaszünetet, általános sztrájkot rendezni. T. Ház! Megállapítom, hogy gróf Károlyi Gyula azóta a tipikusan és mindenféleképpen bukott politikusoknak sorába vonult vissza, visszavonult a politikai feledés homályába. Emlékeztetni vagyok bátor arra, hogy 20 esztendővel ezelőtt Justh Gyula volt az, aki egyszer igen bartáságtalanul fogadta a magyar munkásság küldöttségét; ugyancsak az általános, egyenlő és titkos választójogot követeltük akkor, ugyancsak künn állt százezer ember a parlament előtt, amikor odabenn a Képviselőház elnöki fogadószobájában mi Justh Gyulának átadtuk a választójog titkosságáról, demokratikussá tételéről szóló kérvényünket. Justh Gyula is — mint mondom — akkor barátságtalanul fogadott minket, de az idők folyomán Justh Gyula más álláspontra jutott, a demokratikus követelések mellé állt ő is és azóta Justh Gyula a magyar dolgozó tömegek emlékezésének panteonjában nyugszik. Ma, t. Ház, Gömbös Gyula miniszterelnök az, aki hivatva volna Magyarországon a demokratikus reformok sorsát intézni. Gömbös Gyula Programm jában benne is van a választójog titkossága, de benne van bizonyos kautélákkal, benne van olyan kitételekkel és olyan körülírásokkal, amelyek bennünk azt az aggodalmat keltik, hogy Gömbös^ Gyulának ez a programmpontja a kormány részéről nem tekintendő olyan komolynak, olyan sürgősnek, olyan életbevágó valaminek, mint aminek tekintjük mi. Hetek óta legalább nem láttunk ebben az irányban, ebben a vonatkozásban semmit. Amikor ezt megállapítom, akkor az első következtetés, amelyet levonok ebből a csodás véletlenségből — a Gyulák összetalálkozásából — az, hogy ama bizonyos Gyula, illetőleg Julius óta, akit azonkívül Caesarnak is hívtak: nincs semmi értelme annak, hogy a Gyulák a történelmi muszájjal szemben makacskodjanak. A történelem bizonyos követeléseit teljesíteni kell és ebben az esetben a demokráciára és a választójogra vonatkozó követelés az, amit teljesíteni kell, még pedig minél sürgősebben. Amiért még felhívom a t. Ház figyelmét erre a kérvényre, az az, hogy mi Gömbös Gyula programmjában igen szép szavakat is találunk. Ezek közül való az, hogy ő a munkást is testvérének tekinti. (Tobler János: Nagyon helyes!) Igaz, ebből a munkás még nem haraphat egyetlen falat kenyeret sem, de mégis megállapítjuk, hogy ez igen szép szó. Hasonlókép nagyon szépen hangzik az új kormány programmjában az, hogy a társadalmi válaszfalak lebontását, leomlását kívánja. (Tobler János: Ez is nagyon helyes!) Nem tudom, hogyan kívánja, fogalmam nincs arról, hogyan akarná vagy tudná ezt a nagy művet véghezvinni, de megállapítom, hogy kifejezési formának ez is elég szép, elég respektábilis.^ Ugyanilyen szép szó a kormány programmjában az is, hogy mennyire ártalmára, kárára van az országnak az úgynevezett egyhelybentopogás. Ezek mind szép szavak, de meg akarom állapítani, hogy aki testvérének fogadja a magyar munkást, annak első kötelessége sürgősen megadni a magyar munkásságnak az egyenlő jogot» biztosítani számára a demokratikus egyenlőséget. Aki pedig a társadalmi válaszfalak lebontásáról álmodozik, annak legalább is meg kell tennie a társadalmi ellentétek kiélesedése ellen annyit, hogy a dolgozó tömegeket, a munkásosztályt ebben az országban jogaihoz juttatja. Es aki ellensége az egy helyben topogásnak, annak feladata volna biztosítani annak a reformnak mielőbbi sikerét, mely az egy helyben topogástól tovább visz bennünket, amely elvisz bennünket a demokráciának, a jogegyenlőségnek, a haladásnak biztos, továbbvezető útjára. Azért, ha ezek a szavak a kormány programmjában nemcsak kortes-jelszavak, akkor siessenek ennek a reformnak a Ház elé terjesztésével és megvalósításával. Amiért én felhívom a Ház figyelmét erre a kérvényre, annak az az oka, hogy ez a reform és ez a mi követelésünk ma időszerűbb, mint volt április 7-én. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ma nagyobb a tömegek szociális elesettsége, nagyobbá vált a tömegek politikai nihilizmusa, jobban inklinálnak már minden politikai kalandorságra is, nagyobb a tömegek tompa kétségbeesése és nagyobb a veszély, hogy jön az az idő, amikor már a választójogi reform sem orvosság ama bajok ellen, amely bajok alatt az ország szenved. T. Ház! Különösen Magyarországon a parlamenti reformnak mindent eldöntő történeti rendeltetése volna az, hogy a földbirtokviszony reformját megteremtsük s hogy a teherviselés reformjáról gondoskodjunk. Mindkettőnek ez a privilegizált parlament az akadálya, mert ebben a parlamentben ilyen reformokat keresztülvinni nem lehet és ezért azt is lehet mondani, hogy ez a mai parlament az ország zsákutcája, ez a mai parlament az előbbre jutás komoly akadálya (Lang Lénárd: Ebben van valami! — Dinnyés Lajos: Fel kellene oszlatni a Képviselőházat! TJj választásokat!) T. Ház! Amiért én külön felhívom a figyelmet erre a kérvényre, az az, hogy a demokratikus választójog sok mindennek próbaköve is; próbaköve annak, hogy Európa legyünk-e,
