Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.
Ülésnapok - 1931-117
Az országgyűlés képviselőházának 117. jog Vian, csendőri 'brutalitással, szúrással, veréssel, büntető parancsok tömegeivel. Az embereket vérig vegzálják, megnézik, hogy a hordókban van-e víz, hogy a trágyáié kifolyik-e az udvaron és végigüldözik az embereket a magyar közigazgatás válogatott eszközeivel. A nyílt választójog és a statárium: ezek ennek a kormányzásnak eszközei, amelyekkel tudnak kormányozni- Nézzük meg, micsoda az eredmény; nézzék meg nem a munkásosztályt egyedül, hanem nézzék meg végig taz egész társiadalmát; nézzék meg a latejnerosztályt, nézzék meg a kereskedőket, -akik becsukják boltjaikat és tiltakoznak; nézzék meg az iparosokat, akik undorral néznek erre az egész gazdasági politikára, amely őket a tönk szélére juttatta és amely ellen országos demonstrációkban, felvonulásokkal akarnak kifejezést adni és adnak is kifejezést a maguk elkeseredésének. Hogyan igondolják azt, hogy lehet egy ország népét a végtelenségig kiszipolyozni azokkal az adókkal, amelyeket most életbeléptettek és életbe akarnak léptetni; olyan adókkal, amelyek a legigazságtalanabbak. (Ügy van! balfelől.) és amelyek a legszegényebb nyomorgó embereket^ adóztatják meg úgy, hogy ma egy kiló kenyéren egy kiló az adó, egy kiló adót fizetnek rá; a cukrot negyedáron kapni Ausztriában, azt a cukrot, amelyet Magyarországból visznek ki; a só, a gyufa, a petróleum és minden, ami tömegfogyasztás céljára szolgál, alá van vetve ennek a rettenetes adónak. (Ulain Ferenc: Szabadalmazott rablás folyik!) Jellemző erre az egész kormányzásira az a rendelet, amely miatt úgylátsíziik maguk is elszégyelték magukat és amelyet most visszavontak: az a látszatadórendelet (Fábián Béla: Visszavonták azért, mert az egész társadalom egységesen fellépett velük szemben!), amely minden ember mellé már egy spiclit akar állítani, hogy tényleg ebben az országban maholnap több lenne a spicli, mint a dolgozó. (Taps balfelől. — Dinnyés Lajos: Csoesó!) Hogy gondolják azt, 'hogy ilyen körülmények között ideáll a kormánypárt (szónoka és azt mondja: igenis munkaalkalmakat kell teremteni, a kamatot le kell szállítani; s ugyanakkor hozzájárul az elnök úr indítványához, hogy októberig pedig ne történjék semmi. Ha érzik ezt a felelősséget és ha érzi a felelősséget a miniszter úr, aki itt arra hivatkozott, hogy ezek az állapotok forradalomba kergetik az országot, akkor azt kell mondanom: nem ez a választási agitáció kergeti forradalomba az országot, hanem az a gazdasági politika, amelyet ez a kormány csinál, és az a nyomor, ^ az a kétségbeesés, amely végre kiviszi az utcára az emberek százezreit, akik azt mondják: nincs más vesztenivaló, mint a puszta életem, azért pedig, hogy éhezzem, nem 'érdemes tovább élni, tehát szerzek magamnak ott és úgy, ahol és ahogyan lehetséges. (Elénk taps a szélsőbaloldalon. — Ulain Ferenc: Csaton is azt mondják az emberek! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hol a kormány?) Önök a túloldalon, amikor ezeket az atrocitásokat elmondjuk... (Reisinger Ferenc a padot verve: Vegyen tudomást a kormány a mi panaszainkról is!) Elnök: Reisinger képviselő urat rendreutasítom. (Reisinger Ferenc a padot verve: Nem ; érdeklik a nép bajai a kormányt, csak a választási disznóságok!) Reisinger képviselő urat másodszor is rendreutasítom és kérem, méltóztassék nyugalmát megőrizni (Reisinger Fejese 1932 szeptember 2-án, pénteken. 43 renc: Jöjjenek ide a miniszterek! — Fábián Béla: Hol a kormány?) Peyer Károly: A túloldalon, amikor ezeket a hajmeresztő dolgokat elmondjuk, kórusban nevetnek; annyira cinikusak már, hogy már fel sem tudnak háborodni. Mi ilyen nevető kórusokat ismerünk (Büchler József: Röhögő kórus!); ezeket a nevető kórusokat a bolsevisták állítják ki és ezek olyankor nevetnek, amikor tényleg hajmeresztő igazságtalanságokat mond el az ember. TTgy látszik, önök is a túloldalon ezt a módszert akarják lekopírozni: a bolsevista nevető kórusokat. Csak vigyázzanak, hogy ez a nevetés ne legyen egyszer keserű és ne kelljen nagy árt érte fizetni Önöknek az országgal együtt. Beszélnek itt gazdasági programmról és ugyanakkor a kartellek a legféktelenebb uzsorát űzik. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Amellett, hogy itt hirdetik, hogy a miniszterelnök úr milyen becsületes és milyen puritán, soha a kartellek annyit nem kerestek, mint amennyit ma keresnek. Soha senki nem mert volna ideállani és nem merte volna azt mondani, hogy a szénkartell kell, mely szénkartell 6 pengő 55 filléres szén és 6 pengő 74 filléres brikett árakkal próbálja megzsarolni, kirabolni ennek az országnak, ennek a fővárosnak szerencsétlen lakosságát. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon-) Hol van a kormány erélye a statáriummal'? Miért egy pár megtévedt embert köt fel, miért nem itt alkalmazza a statáriumot? Az országnak jót tenne taz, ha itt alkalmazná ezt az erélyt, ezekkel a fosztogatókkal szemben. (Esztergályos János: Es rablókkal szemben!) Akik arra pályáznak, ihogy az ország megnyomorodott helyzete következtében, mivel a külföldi versennyel nem kell számolniok, szabad a rablás itt bent az országban. (Malasits Géza: Mit adtak ezek a pártkasszába?) Azt mondják, hogy munkanélküli segélyre nincs pénz és munkaalkalmat kell teremteni. Hol vannak ezek a mukaalkalmak? Azt a pénzt, ami munkaalkalmak teremtésére a törvény szerint rendelve van, a különböző biztosító intézetek tartalékalap jtait, amelyeket világosan és kifejezetten építkezések céljaira kell felhasználni, az állam nagy összegekben, 8—10 milliós összegekben veszi igénybe kincstári bonok céljaira, (Zaj.) elvonja a termeléstől. Sürgetik a közmunkák megindítását, az Erzsébet sugárút megépítését. Hol vannak azok a nagy tervek, amelyeket láttunk máshol külföldön, ahol egész városrészeket bontanak le és építenek újra ... Elnök: A képviselő úrnak lejárt a beszédideje. Peyer Károly:... hogy munkaalkalmakat teremtsenek. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Meghosszabbítjuk!) Nem járt le a beszédidőm! Lárma volt, amikor elkezdtem. Megnéztem az órát, hogy miikor kezdtem. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Az elnökkel nem szabad vitatkozni. (Felkiáltások a jobboldalon: Üljön le! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Menjen ki!) Peyer Károly: Mindezek a problémák itt vannak és ezeket a problémákat nem lehet erőszakkal eltávolítani az útból, ezekről a problémákról beszélni kell, mert az ország iparosait, kereskedőit, munkásait, valamennyit érdekli az a kérdés, hogy mi lesz a télen, mit fognak csinálni a télen, amikor a szénkartell fosztogat, az éhség pedig kerget. 6*
