Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.
Ülésnapok - 1931-119
86 Az országgyűlés képviselőházának 119. ülése 1932 október 12-én, szerdán. Rassay Károly: Megígérem, hogy a képviselő urat nem fogom észrevenni, ha megteszi a képviselő úr- is nekem azt a szívességet, hogy a rövidreszabott időn belül nyugodtan hagyja elmondani mondanivalómat. (Berki Gyula: Készséggel! Egy tréfa azonban nem árt!) Ha nem tréfás, hanem ironikus akarnék lenni a miniszterelnök úrnak ezzel a megállapításával szemben, azt kellene monadnom, hogy vigyázzon a miniszterelnök úr, mert önkéntelenül a hátamögött ülő párt kiváló tagjait is megsérti ezzel a megállapítással. Legyen meggyőződve a miniszterelnök úr, hogy ebből a- veszedelmes ételből az ön hátamögött ülő pártnak kiváló vezető egyéniségei is részesedtek az elmúlt 13 hónap alatt, (Zaj balfelől. — Peyer Károly: Már értem, hogy miért kormányoztak így!) de különösen az összeomlás után következő kétségbeesett időben, amikor az önök pártjának vezető emberei sem láttak más kibontakozást, mint a nemzeti erők összefogásának politikáját. (Peyer Károly: Jóllaktak a bolondgombával! — Berki Gyula: Halljuk, nagyon érdekes és pikáns, szeretnők tudni, ki az! — Bródy Ernő: Tessék beszédben összegyűjteni! — Elnök csenget.) T. Ház! Nekem ezzel a kérdéssel nem kellene talán foglalkoznom, de ha Túri Béla t. barátom, mint egy nagy parlamenti párt szónoka, szükségesnek látta, hogy e mellett a gondolat mellett a mai időkben is tanúvallomást tegyen, amikor a magyar közélet legkiválóbb férfi ai nyiltan állást foglaltak e mellett a gondolat mellett, akkor úgy éreztem, hogy talán fonák volna, ha én, aki ezt a gondolatot kezdettől fogva fanatikusan szolgáltam, támogattam és hirdettem, hallgattam volna erről a kérdésről. Múltban beszéltem, hogy hirdettem és támogattam fanatikusan, de meg kell állapítanom, hogy ma is ezt az egyetlen utat látom a nemzet megmentésére. Bátor leszek ezt bővebben kifejteni. (Jánossy Gábor: Tessék támogatni a kormányprogrammot, ez a koncentráció! — Bródy Ernő: Közbeszólásra ne tessék válaszolni! — Halljuk! Halljuk! — Zaj balfelöl. — Elnök csenget.) Az ország mai helyzetében reménytelennek látok minden olyan kormányzást, amely egy nártra helyezi a maga uralmát, különösen akkor, ha ez a párt még hozzá az egységespárt, amely nem tfid megszabadulni a tizenkétévi kormányzásért való ódiumtól és felelősségtől. Nem fogom mérlegelni és nem fogom felvetni a kérdést, hogy ebből az ódiumból objektív mérleerelés alapján mennyi illeti meg a pártot. Hogy az egész megilleti, azt, t. uraim, önök éppen olyan jól tudják, mint ahogy én tudom. Minden pártot, minden politikai iránvzatot csak eery mértékkel lehet mérlegelni. Ez a siker kérdése. (Ügy van! balfelöl.) Ha a siker elmarad, aíkkor viselnie kell annak a pártnak a sikertelenség ódiumát, különösen akkor, ha, amint arra Apponyi Albert gróf mélyen t. képviselőtársam rámutatott, a sikertelenséghez a tizenkétévi kormányzás után még mint súlyosbító körülmény a nemzet félrevezetésének bűne is hozzájárul. (Ügy van! a baloldalon. — Andaházi-Kasnya Béla: Egyszerűen becsapták! — Jánossy Gábor: Azt nein mondotta Apponyi, hogy a nemzetet félrevezették! — Zaj és ellenmondás ok a baloldalon.) Ha Apponyi Albert gróf nem mondotta, én mondom és meg vagyok róla győződve, hogy sokan, talán ő is, egyetértenek velem ebben a kérdésben. Lélektani képtelenségnek tartom, hogy ilyen parfera támaszkodik egy kormányzat, amelynek miniszterelnöke maga is érzi a lehetetlen helyzetet, mert ha talán nem is igaz, hogy ez a párt új nevet akar felvenni, de hogy új renommât akar magának szerezni, az a miniszterelnök úr minden eddigi gesztusából, mondatából, nyilatkozataiból kitűnik. (Zaj jobbfelől. — Simon András: Hiba ez?) A miniszterelnök úr bejelentette, hogy úi stílust akar képviselni. Kivel szemben akarja képviselni ezt az új stílust, t. Ház? Velünk, ellenzék kel szemben, (Berki Gyula: Igen!) a mi politikánkkal szemben? (Kelemen Kornél: Az ország javára akar új stílust! — Elnök csenget) A miniszterelnök úr nem csinált belőle titkot, hogy az elmúlt ti zen kétéves kormányzat stílusával szemben akar regenerálódást, akar reformot behozni az ország kormányzásában. (Helyeslés jobbfelöl. — Berki Gyula: Ami jó volt. megtartjuk, ami hibás volt, korrigáljuk!) T. Ház! Ismétlem, ha a jövő szempontjából a miniszterelnök úr kijelentései homályosak is, (Zaj jobbfelöl.) a múlt kritikája szempontjából abszolút tisztán és világosan állnak előttünk. A miniszterelnök úr megértő szavakat emleget a munkásság felé, a közvélemény uralmával való kormányzásról' szól (Jánossy Gábor: Helyes!) az öncélú bürokrácia elleni küzdelmet helyezi kilátásba, a polgári egyenjogúságot hirdeti, a pártatlan végrehajtó hatalimat ígéri, a titkos választói jog f követelésének honorálását helyezi kilátásba és a politikai trükkök megvetéséről 'tett tanúvallomást itt ebben a Házban. T. Ház! Valóban új stílus, mert aki a 12 éves kormányzást áttekinti, az megállapíthatja, hogy mindennek. pontosan az ellenkezője volt az uralkodó irányzat az, elmúlt tizenkét évben. (Ügy van! Xígy van! — Taps a szélsőbaloldalon. — Berki Gyula: Fel fogom olvasni abonyi beszédét, amikor még fajvédő volt! Azt a beszédét fogom félolvasni!) Nem értem a t. képviselő urat: ha lelkesedéssel megencedi Gömbös _ Gyulának, hogy 1932-ben revideálja állá«nontját, miért nem engedi meg nekem, hogy 1920. júniusában revideáltam álláspontomat. (Derültség a bal- és a ssélsőbaloldalon. — Berki Gyula: Megengedjük! — Szeder Ferenc: Majd mi is felolvassuk a beszédét, amikor kilépett az egyséo-espártbók — Berki Gyula: Felolvashatják. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Bródy Ernő: Kérem, tessék rendreutasítani! Hagyja beszélni, hagyja hallani!) Rassay Károly: A helyzet azonban, amelyet bátor voltam ezen általános politikai irányelvek tekintetében az új stílust illetőleg elmondani, ugyanaz az államháztartási, pénzügyi és gazdasági politika tekintetében is. A miniszterelnök úr kormányzatának új stílusa és irányzata gyanánt jelzi az államháztartás racionalizálását, la bevételek alkalmazkodását a költségvetésben a teherbíró képességhez, az adótörvények reformját, a közüzemek megszüntetését, a kartellek visszaszorítását, T. Ház! Hát ki^ kormányzott itt 12 éven keresztül, hogy 12 év után ezek a kérdések i mint új stílus jelentkezhetnek a miniszterI elnök úr programimjában? (Gr. Bethlen István: j Méltóztassék akkor támogatni! — Felkiáltá| sok jobbfelől: Akkor örüljön! — Szeder FeI renc: Cinizmus ez, uraim! — Kelemen Kornél: Mért olyan dühösek? — Peyer Károly: Nem j hiszünk benne! — Zaj!) Elnök: Csendet kérek! Rassay Károly: Egy kis türelmet kérek