Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-119

Az országgyűlés képviselőházának 119. ülése 1932. évi október hó 12-én, szerdán, Almásy László, Czettler Jenő és Bessenyey Zénó elnöklete alatt. Tárgyai : Almásy László elnök búcsúztató beszéde gróf Klebelsberg Kuno halála alkalmából. — Elnöki előterjesztések. — Határozathozatal Erődi-Harrach Tihamérnak a mai ülés időtartamának meghosszabbítására vonatkozó indítványa felett. — A Ház egyik alelnökének megválasztása. — A kormányprogramm felett megindult vita folytatása. Felszólaltak : Peyer Károly, gróf Apponyi Albert, Kassay Károly, Friedrich István, Vázsonyi János, Meskó Zoltán, Grieger Miklós, őrgróf Pallavicini György, vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre, Szilágyi Lajos és vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök. — Elnöki előterjesztések. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Ehhez hozzászóltak : Buchinger Manó, vitéz Kenyeres János. — Sauerborn Károly összeférhetienségi bejelentést tesz a képviselőház több tagja ellen. — Az interpellates könyv felolvasása. — Petrovácz Gyula mentelmi jogának megsértését jelenti be. A kormány részéről jelen vannak : vitéz Gömbös Gyula, Puky Endre, vitéz KeresztesFischer Ferenc, Imrédy Béla, Fabinyi Tihamér, Kállay Miklós, Lázár Andor. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra í perckor.) (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Elnök: T. Képviselőház! Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Patacsi Dénes jegyző úr, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Petrovics György jegyző úr, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Takách Géza jegyző úr. T. Képviselőház! Az élet rohanó munkájában álljunk meg egy percre. (A Ház tagjai felállanak.) A mindennap lázas, izgalmas, nehéz küzdelmeiben váratlan, megdöbbentően szomorú esemény állít meg bennünket: gróf Klebelsberg Kunó volt kultuszminiszter, országgyűlési képviselő elhalálozása. Ez a hely, a Képviselőház ülésterme, küzdelmeinek és alkotásainak területe. Itt dolgozott, küzdött és alkotott megcsonkított hazája jövendő boldogságáért, mert ez a gondolat és törekvés tölte be szívét, lelkét, vette igénybe egész munkásságát, gazdag tudásának kimeríthetetlen tárházát. A kultúra tiszta magasságaira irányzott tekintetével, nemzetét a gyász és tespedés helyett a magyar élniakarás törhetetlen őserejével az újjászületés gondolata felé vezette. Reformgondolata Széchenyi eszmevilágában gyökerezett, aki tudományos életünk és közművelődésünk fejlesztésében jelölte ki nemzetünk fennmaradásának és a civilizált világ köKÉPVISELŐHAZI NAPLÓ XI. zösségében hivatásához méltó érvényesülésének leghathatósabb biztosítékát. Nemes idealizmussal hitt nemzetünk történelmi elhivatottságában és messze jövendőbe tekintő szeme tisztán látta, hogy a nemzet előkészítése a fennmaradásáért folytatott küzdelemben iskolamesterre vár. Ezt a nagy célt, nemzetének előkészítését szolgálta közhivatali működése pályája kezdetétől: a miniszteri fogalmazóságtól kezdve kultusz, majd miniszterelnökségi államtitkársága, belügyminisztersége, majd csaknem egy évtizedes kultuszminisztersége alatt. Ez volt az alapja nagyvonalú politikai célkitűzésének, ezért küzdött a tudomány fegyverével, a szó és a toll hatalmával ,s a gondolat és tett erejével. Ez irányította munkásságát a vallásos és kulturális életben éppúgy, mint társadalmi és közéleti tevékenységében is. Ezt szolgálta a meggyőzés és a telkesítés minden eszközével, egy fényes elme minden tehetségével, sokoldalú tudásának gazdagságával s mindenekfelett hitének tisztaságával s meggyőződésének szuggesztív erejével. Ezért járta be kultúrpolitikája diplomatájaként a művelt világot, ezért dolgozott, küzdött, alkotott egész életén keresztül még akkor is, amikor felelős állásától megválva, a nyugalomnak is áldozhatott volna. A szíve is jó volt, amelyre sok jótéteménye és tenger sok barátja élő és kétségtelen bizonyíték. Ez a jó szív sokat kibírt, tűrve és szenvedve az élet tövises küzdelmeit és amely boldog volt kultúralkotásainak megteremtésében álmait valóra váltva, de a heteken át tartó lázas fájdalmakat nem bírta ki és megszűnt dobogni akkor, amidőn ő még teljes bizodalommal a jövő iránt, munkaképessége teljében dolgozni és alkotni akart hazája érdekében. Mert munkássága soha nem szünetelt, min11