Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.
Ülésnapok - 1931-118
Az országgyűlés képviselőházának 11 mezőgazda rovására 1 ? Ezt a politikát, t. miniszterelnök úr, politikájának ezt a részét, sohasem fogjuk támogatni. Ezen a téren is a leghatározottabban ki kell jelentenem, hogy az általános moratórium elrendelését, igazságos nak és feltétlen szükségesnek tartjuk; szükségesnek tartjuk legalább egy évre abból a célból, hogy azután ezalatt az idő alatt organikus javaslatokkal^ lehessen az egész magyar függőadósság kérdését törvényhozási úton rendezni. (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Még egyet nagyon nélkülözök, t. Képviselőház, és ez hozzátartozik a helyzet őszintetlenségéhez. Ahogy én megítélem s általaiban ahogy megítéli a helyzetet az a párt, amelyhez tartozni szerencsém van és amelynek nevében felszólalok, mi úgy látjuk, hogy ebben az országban két gazdasági irány erős harca folyik egymással. Az egyik a nagytőke a maga teljes, óriási hálózatával és hatalmával, amely markába kaparintotta még a vezető bürokráciának is nagy részét, markába kaparintotta az összeférhetlenség révén ennek az országnak jóformán összes szereplő férfiait (Mozgás és ellenmondások jobbfelől.) és markába kaparintotta a parlamentnek is jelentékeny részét, mert hiszen az összefétrhetlen állások révén befolyást gyakorolhatnak itt a parlament egész hangulatára és állásfoglalására. Evvel a nagytőkével szemben, amely ^ a pártkassza, stb., stb. segítségével befészkelte magát az országban és itt tíz év óta olyan bankuralmat teremtett, amely nem ismer más érdeket a bankérdeknél, amely kiszolgáltatja ezt a nyomorult nemzetet a legrettenetesebb uzsoráinak —, mert hiszen a 30%-os kamatok vidéken mindennapiak voltak, de egyébként a 8.5%-os kamat is a mai viszonyok között uzsora, amelyet nem bírhat meg semmiféle foglalkozási ág, — mondom, evvel a politikával szemben, t. miniszterelnök úr, ott van egy másik irányzat, amely alulról tört fel a nép lelkéből, amelyet nem igaz, hogy izgatások hoztak létre. Szeretném én azt a Kossuth Lajost látni — teljes tisztelettel említve nevét — aki képes lett volna egy esztendő alatt ilyen népmozgalmat előidézni, amely magától keletkezett a föld népe körében. (Úgy van! balfelől.) Nem Gaal Gaston érdeme, sem pedig azoké, akik az ő háta mögött állanak, hogy ez a párt nőttön-nő és az ország közvéleménye igenis mögé állt, hanem érdeme ennek a tízéves uralomnak, amely a tönk szélére juttatta Magyarországot, és amely oda vitte a magyar mezőgazdaságot, hogy a jelen viszonyok között rentábilisan dolgozni képtelen. (Ügy van! Ügy van! Taps a baloldalon.) Ha pedig az a helyzet, hogy van itt egy gazdasági ág, amelyen az egész ország közgazdasága és élete alapszik s amely kénytelen konstatálni, hogy rentábilisan dolgozni _ többé képtelen, akkor, t. miniszterelnök úr, eljött az ideje annak, hogy nyiltan és határozottan foglaljunk állást. Vagy az egyik irány, vagy a másik mellett! Tertium non datur. (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Egészen világosan beszéltem!) Ezt a harcot 'meg kell vívni. Egy pillanatig sem ringatom magam illúziókban, hogy az az óriási hatalom, amelyet a nagytőke jelent nemzetköziségénél fogva is, a diplomácián keresztül való érvényesülési lehetőségei útján is, továbbá mindazoknak a kapcsolatoknak útján, amelyekre előbb rámutattam, másképpen le nem győzhető, csak a nemzet egyetemes erejével. Ezzel szemben csak egy olyan kormány állhatja 3. ülése 1932 október 11-én, kedden. 71 meg helyét, amely olyan politikát folytat, hogy bármely percben nyugodtan állhat a nemzet elé és tiszta, becsületes választáson szerezheti meg magának a nemzet bizalmát és támogatását. (Ügy van! Ügy van! — Élénk taps balfelől.) Igen t- Kép viselőház! A miniszterelnök úr programmjában sok szép részletkérdés is foglaltatik — különösen abban, amelyet az egységespártban előadott — a magyar mezőgazdaság talpraállítását illetőleg. Kissé ugyan teoretikus ez az összeállítás; látszik, hogy bürokraták csinálták, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Nem!) De kérem alássan, ezen meglátszik! (Derültség. — vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Nem is látták! — Peyer Károly: A fejbólintást is beíirták, pedig nem is bólin1 tottak! Előre beírták!) Méltóztassék azonban elhinni, miniszterelnök úr, nem az a kérdés, hogyan racionalizálom a mezőgazdaságot. Tessék reánk bízni; minden magyar mezőgazdának van annyi esze, hogy tudja, mit kell termelnie, ha valami rentábilis. (Östör József közbeszól) Az ügyvéd urak lehetnek azon a véleményen. (Östör József közbeszól. — Zaj. — Andaházi-Kasnya Béla: Östörnek szabad!) Miniszterelnök úr, a magyar mezőgazdaság rentabilitása két kérdésen dől el: az egyik az értékesítés kérdése, a másik a termelési költségek kérdése, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Erről beszéltem!) Az értékesítés megint két kérdésen dől el: a külföldi értékesítés és a belföldi értékesítés kérdésén- (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Mind a kettőről beszéltem!) A külföldi értékesítés nem tőlünk függ, •bár részben hibásak vagyunk abban, hogy idefajultak a viszonyok, mert mi kezdtük a gazdasági harcot a szomszédállamokkal, a kiviteli tilalmak s később a vámvédelmi törvények útján. (Gr. Bethlen István: Ez nem igaz! Ez nem áll! — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezt fenntartom. (Gr- Bethlen István: Ez nem áll!) Ha kiabál a volt miniszterelnök úr, ha nem, állításomat fenntartom, (Gr. Bethlen István: Nem igaz!) Fenntartom. (Zaj.) Tévedni méltóztatik, de nagyon, ha azt hiszi, hogy engem megijeszt. (Zaj. Elnök csenget.) En abszolúte semmiféle szemrehányást nem teszek a jelenlegi kormánynak, ha a külföldi értékesítés terén nagyobb eredményeket elérni nem tud, mert ez nemcsak tőle függ, hanem azoktól az államoktól is, amelyekkel szerződni akair és amelyeknek van módjuk és lehetőségük a miniszterelnök úrnak minden jószándékát kontrakarirozni. Egy irányban azonban sokat tehet a miniszterelnök úr. Tiszta abszurdum az, hogy amikor mi magyar mezőgazdák egy külföldi vámvédelemnek terheit is kénytelenek vagyunk viselni, akkor még itt belső vámterületek is lehessenek, amelyek a belföldi értékesítést is tökéletesen tönkre teszik. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Abszurdum az, hogy azt az almát, amelynek darabjáért a gazda ma ha talán két fillért kap, budapesti vendéglőben 60 fillérrel legyen kénytelen a fogyasztó megfizetni. Abszurdum az, hogy a 7 filléres tejből 42 filléres tej legyen Budapesten; abszurdum az, hogy a 25—30 filléres marhaárakból 2 pengő 40 filléres húsárak legyenek Budapesten. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezeket a belső kizárólag a kormány hatáskörébe tartozik,^ ebbe vámterületeket tessék lebontani, ez tisztán és
