Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.
Ülésnapok - 1931-118
Az országgyűlés képviselőházának 118. ülése 1932 október 11-én, kedden. 69 nyújthat az embernek, csak az élet iskolája. Különösen az államok kormányzásánál nagyon kell vigyázni arra, hogy ilyen jelszavak ne érvényesüljenek, mert hiszen hol van az megírva, hogy nem lesznek esetleg a 40 évesnél is fiatalabbak, akik megint a fiatalság jogán még rálicitálnak a hozzájuk képest öregekre, s a végén egyszer csak a hátulgombolósok igényemelésénél fogjuk magunkat találni, ami az ország szempontjából talán igazán nem lenne kívánatos. (Elénk derültség balfelől. — Zaj r jobboldalon.) Kénytelen vagyok azonban megnyugtatásul ki jelenteni, hogy ami'kor így végignézek az •előttünk ülő mélyen t. kormány jelenlévő tagjain, örömmel konstatálom, hegy nem is olyan nagyon veszedelmesen fiatalok. (Derültség.) A miniszterelnök úr kijelentései kapcsán szólnom kell még valamiről. A miniszterelnök úr kijelentette, hogy diktatúrára nem törekszik, hogy diktatórikus hajlamai nincsenek is és sértés volna a nemzetre nézve feltételezni a magyar nemzetről azt, hogy egy diktatórikus uralmat eltűrne. En kénytelen vagyok a miniszterelnök úr szavait kiegészíteni: én sértésnek találnám az államfőre nézve is, (Rassay Károly: Nagyon helyes!) ha ebben az országban diktatúráról lehetne beszélni, (Taps balfelől.) mert ebben a teremben tette le a kormányzó úr azt az esküt, hogy a magyar törvényeket megtartja és megtartatja. Egy pillanatig fel nem tételezem róla, hogy ettől valaha eltérjen. Még egy kijelentést tett a miniszterelnök úr, amelyre reflektálnom kell. Ma nem mondotta, de a rádióban tartott beszédében és a pártban is mondotta, hogy a nemzet vezére kíván lenni. Amikor bejelentette, hogy Bethlen István gróftól átvette a pártyezérséget, egyben kijelentette azt is, hogy vezére akar lenni a nemzetnek. (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Ez az ambícióm!) Figyelmeztetni kívánom a miniszterelnök urat alkotmányos felfogásomból kifolyólag arra, hogy a nemzet vezére osak a mindenkori államfő lehet. (Ellenmondások jobb felől. — Farkas Gyula: Rákóczi Ferenc, Kossuth Lajos ki volt? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Gaal Gaston: A miniszterelnök úr lehet a kormány feje^ lehet teljes alkotmányos joggal a többség vezére, de a nemzetnek a miniszterelnök úr csak legelső szolgája. (Ügy van! Ügy van! — Taps balfelől.) A kormányralépés külsőségei közül meg kell még emlékeznem arról a két felvonulásról, amely felvonulásoknak részben szemtanúi* voltunk, részben a hírlapokból értesültünk róluk. En nagyon bíztató jelnek tekintem, hogy^ abból a tespedésből, amely a nemzeti közvélemény megnyilatkozása terén eddig tapasztalható volt, ami erőszakos visszaszorításnak és elnyomásnak volt az eredménye — a miniszterelnök úr első megindulásakor felszabadította magát és felszabadította a társadalomnak azokat a rétegeit, amelyek előtte tisztelegtek. En ebből bíztatást merítek arra nézve, különösen a mai nyilatkozatai után, hogy a kormány semmi néven nevezendő pártmonopóliumot, vagy kormányzati monopóliumot a maga irészéről inaugurálni nem kíván. Az a szabadság, amely lehetővé tette, hogy a Tesz. és a frontharcosok utcai felvonuláson — ma a tilalom idejében — tüntessenek a maguk politikai felfogása, illetőleg azon személy mellett, akiben megbíznak, az a jog és szabadság ezentúl — remélem — nyitva fog állani a nemzet összes rétegei előtt, mert ha szabad pro tüntetni, akkor legyen szabad a contra-érzésűeknek is hasonló felvonulást rendezni- (Taps a szélsőbaloldalon. — Pakots József: Ez már nem tetszik a többségnek.) Elnök: Csendet kérek! Gaal Gaston: Még egy megjegyzést kell tennem. A káros kritikáról hallottunk itt kijelentést a {miniszterelnök úr részéről, iaki azt mondotta,, hogy van kritika, amely hasznos, és van kritika, amely káros. Különösen megjegyezte azt, hogy Bethlen István gróf tízéves kormányzásával szemben elhangzott ellenzéki kritika, — ha nem csalódom, ezt a szót használta, — egyenesen káros volt a nemzetre. (Andaházi-Kasnya Béla: Az volt a baj, hogy nem volt elég kritika!) T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Én ezen ia téren ;meglehetősen szabadnak érzem magam, mert hiszen jól méltóztatnak talán emlékezni rá, éppen konkrét gazdasági kérdé : sekben felmerült ellentétek miatt léptem k'i annakidején az egységespártból és attól az időtől kezdve anélkül, hogy bármikor is fakciózus ellenzéki lettem volma : , anélkül, hogy barimkor is személyében bárkit az egységespártból, különösen a kormány tagjai közül támadtam volna, a magam politikai és gazdaságpolitikai elgondolásai mellett szilárdan kitartva egy nézetem szerint mindig objektív olyan kritikát gyakoroltam, amelynek — sajnos — száz százalékig igazat adtak a következtaiények. Elnök: Lejárt a beszédideje, képviselő úr! J (Felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon: Meghosszabbítjuk!) Méltóztatik meghosszabbítást kérni? (Györki Imre: Túri egy óráig beszélt! - Felkiáltások balfelől: Megállapodtunk! Párt! közi megállapodás!) Eám a házszabályok az I irányadók. Gaal Gaston: Negyedórái meghosszabbí| tást kérek. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbí! tást megadja. Gaal Gaston: Az adótörvények miatt válta'm ki az egységespártból. Akkor rámutattam" j — bátran merek hivatkozni az akkori beszéj demre, — hogy ez az adórendszer a magyar j mezőgazdaság sírásója lesz. Bekövetkezett. Rámutattam az adózás legkülönbözőbb lehetetlenségeire és igazságtalanságaira a más foglalkoI zásúakkal szemben is. Bekövetkezett. Rámutat | tam, hogy el fog jönni az idő, almikor az adók nem fognak befolyni, f nem azért, mert nem j akarnak fizetni a polgárok, hanem azért, mert I nem tudják fizetni az adót. (Farkas Gyula: | Biztatlak őket. — Élénk ellenmondások a bal\ és szélsőbaloldalon. — Zaj) Elnök: Csendet kérek. Gaal Gaston: Jöttek továbbá a gazdaságpolitikai kérdések, jött a vámtörvény. Ezekről a padokról Sándor Pál t. képviselőtársaimmal és többen közülünk a legmesszebbmenőleg elítéltük ezt, megmondottuk, hogy ez egyoldalú osztálypolitika, tisztán a nagyiparban koncentrált nagytőke dédelgetése, ami tönkre fogja tenni az egész magyar termelést, nemcsíak a mezőgazdaságit, hanem egyebet is .és afcni a végén oda fog vezetni, hogy fizetésképtelenségbe hajtja az országot. Ezek a -kritikák lehet, hogy erősek, de feltétlenül tárgyilagosak voltak és a következmények megmutatták,
