Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.
Ülésnapok - 1931-118
64 Àz országgyűlés képviselőházának 118. ülése 1932 október 11-én, kedâeû. torn, vagy én a kormány minden tényével, javaslatával, akciójával talán szembe akarunk 'helyezkedni. Neim akarunk gáncsot vetni, sőt annak a felhívásnak, amelyet a miniszterelnök úr beszéde végén intézett hozzánk, hogy segítse öt mindenki, nagyon szívesen eleget fogunk tenni mindabban, amit helyesnek tartunk. Az én pártom álláspontjára nézve elég ha idézem Ernszt Sándor barátomnak három nap előtti győri beszámolóján mondott beszédét, (Halljuk! Halljuk!) amelyben azt mondotta (olvassa): »Azt tartottuk, hogy minden jószándékú embert egy közös frontban kell egyesíteni és így kellene új kormányt alakítani. Ily értelemben tettünk javaslatot. A nemzeti erők összefogása esetén résztvettünk volna a válság megoldásában, de ez nem -sikerült. Maradunk szigorú ellenőrzői az új kormánynak, teljesen függetlenül, mint ellenőrzőpárt, megyünk a magunk útján és támogatjuk, amit helyesnek tartunk.» Azt mondja a miniszterelnök úr, — a mai beszédében kétszer említette — hogy ő tulajdonképpen a pártok felett álló nemzeti szempontokat nézi, sőt — ezt Östör barátunk most fejtette ki — a lelkeknek az a koncentrációja, amelyről meg vagyok győződve, hogy azt tervezi a miniszterelnök úr, többet ér a pártok koncentrációjánál. Ez igaz volna, ha nem politika volna ez a mesterség és nem a politika .porondján állanánk, ahol mihelyst egymástól csak egy kis szögben is eltérünk, mindjárt másfelé vezet az utunk. Hiszen mutathatnék jobboldali barátaink felé is, akik között kezdetben kicsiny volt az eltérés s később egyre jobban szétváltak utaik. En, sajnos, a parlamentnek rendszere és dinamikája mellett a lelkek koncentrációját sem látom máskép, csak a parlamenti erőknek, pártoknak koncentrációjával, valamelyes összeműkö dés ével, politikai összefogásával. T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy a formai résztől eltekintsek, végre az elmúlt dolog, hanem nézzem a tárgyi szempontokat. Ha a tárgyi szempontokat nézem, mindenekelőtt legyen szabad a tárgyi szempontok közé soroznom magát a kormányzati módszert. Méltóztassanak megengedni, hogy kijelentsem, — a miniszterelnök úrnak is a legőszintébben megmondhatjuk — hogy örülünk annak az új tempónak, annak a friss jövetelnek, ahogy érkezik és ahogy eddig cselekszik. Szeretjük, hogy a kormányzatban gyorsabb tempó lesz, hogy sojr bürokratikus hámot le fog magáról fejteni. Annak is örülünk, hogy a fiatalság kormányát látjuk és ha nekem csak azt kellene néznem, hogy kikből áll a kabinet, akkor merem mondani, hogy a miniszterelnök úr személyétől kezdve a kabinetben igen sokakat látok, akikhez engem a tisztelet, a barátság és a jóviszony szálai fűznek s akiknek kvalitását éppen úgy elismerem, mint nagy egyéni értékeiket. De nem erről van szó, sőt még hozzá teszek valamit, legyen megnyugodva a miniszterelnök úr, (Felkiáltások jobb felől: Nyugodt!) hogy semminek sem örülünk jobban, mintha bizalmat tud önteni a nemzetbe és nem lesz köztünk senki, aki ezt a bizalmat a nemzetben csökkentse, mi csak az igazságos, tárgyilagos kritikát gyakoroljuk. Erre a bizalomra rendkívüli szükség van, ezt nagyon jól tudom és sok külsőséges dolgot erre magyarázok — s azért nem is illetem kritikával a miniszterelnök urat, hogy mentől nagyobb energiával és lendülettel akarja a bizalmat a nemzetben felkelteni. Egyet azonban mégis szabad legyen megmondanom, azt, hogy ne keltsen olyan it* lúziókat, amelyeiknek a kormány issza meg legelőször a levét. (Rassay Károly: Az ország!) A miniszterelnök úr rádióbeszédében azt mondja, hogy a legközelebbi hónapokban gyökeresen megoldja főként a gazdasági, szociális természetű kérdéseket és itt adja Isten, mentől több legyen a sikere . . . Elnök: Lejárt a képviselő úr beszédideje. (Felkiáltások a baloldalon: Félórával meghoszszabbitjuk! — Kun Béla: Nem jó a házszabály!) Turi Béla: Tisztelettel kérek 15 perc meghosszabbítást. (Felkiáltások a jobboldalon' Megadjuk!) Elnök: A Ház a kért meghosszabbítást megadta ! Turi Béla: ... nem hiszem, éppen azért, amire a miniszterelnök úr is nagyon bölcsen rámutatott, hogy a különböző világviszonylatok miatt, amelyekben vagyunk, hogy akár ő, akár más ezeket a kérdéseket ilyen rövid idő alatt gyökeresen megoldhassa. Azt hiszem ez olyan illúziókeltés volt, amelyet talán ő sem akart, de amelyet mégis szükséges megemlítenem, mert nem jó a kiábrándulás. Áttérve a szorosan vett tárgyi szempontokra, itt is abban a helyzetben vagyok, hogy tulajdonképpen a miniszterelnök úrnak akármelyik programmját — lényegében mindegyik ugyanaz, de a mai még jobban kiterjeszkedő és még jobban bevilágít az ő céljaiba és lelkébe — mindnyájan elfogadjuk, hiszen a legtöbb, amit méltóztatott felsorolni, különösen a mi pártunknak egy-két, vagy több esztendő óta nagyon sarkalatos programmja, így a telepítés kérdése és így tovább. (Felkiáltások a baloldalon: Mióta!) Tessék elolvasni a programmot, mindenkinek nem küldhetünk. (Rassay Károly: Ne haragudjék! —- Kun Béla: De necsak papíron!— Zaj.) Először is helyeslem, az utolsó szóig aláírom, hogy ő a világnézeti szempontot tűzi programmja elé, mondván, hogy világnézeti harcban vagyunk, és hogy a polgári frontnak az ereje és becsülete mutassa meg azt, hogy tényleg meg tudja hozni azokat a reformokat, amelyek szükségesek, a nélkül, hogy a régi társadalmat fel kellene bontani. örülünk annak, hogy a miniszterelnök úr a keresztény nemzeti gondolat képviselője. Ezt ugyan inkább csak abból tudom, hogy 12 év óta ismerem, és régibb nyilatkozataiból, mert most mindegyik programm jában — engedje meg — kissé fukar volt e célkitűzés tekintetében, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Nekem erre nincs szükségem!) A miniszterelnök úr azt mondja: nincs rá szüksége. En még hozzáteszem azt is, hogy én őt olyan embernek gondolom, aki azt mondja, hogy minden programúi az embereken fordul mes:, tehát a keresztény nemzeti irány megerősítését, amit lelkében célul kitűz és hordoz, a megfelelő embereken és pozíciókon keresztül fogja érvényesíteni. De hogy a keresztény irányt ne hangoztassuk, ezt, még ha Gömbös Gyula is a miniszterelnök, ezt én nem helyeslem. Végre nekem is van közel harmincéves nolitikai multam a keresztény politikában. Hogy ne hangoztassuk, nem helyeslem azért, mert méltóztassék megengedni, ha a tíz-, illetőleg tizenkétesztendős uralomnak különösen vége felé való szellemét nézem, nem látom azt, hogy mi olyan sokat alapoztunk volna meg a keresztény nemzeti társadalomban ... (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez igaz!) Nem fogok azokkal menni, akik magát ezt