Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.
Ülésnapok - 1931-118
Az országgyűlés képviselőházának 11 Bejelentem a t. Háznak, hogy Erődi-Harrach Tihamér képviselő űr indítványt nyújtott be aziránt, hogy a kormány Programm ja felett megindult vita tartamára az ülések ideje napi 7 órában állapíttassák meg. A házszabályok 182. §-ának 2. bekezdése értelmében az indítvány felett legközelebbi ülésünk elején fog* a Ház dönteni. A bejelentést a Ház tudomásul veszi. Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: östör József! (Esztergályos János: A harangozó kiment, most jön a ministráló! — Derültség.) Östör József: T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy az új kormányéinök úr, Gömbös Gyula és kabinetjének bemutatkozása alkalmából (Halljuk! Halljuk!) az egységespárt nevében és megbízásából (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) kifejtsem röviden azokat az indokokat, amelyek minket arra bírnak, hogy az új kormányelnököt és kabinetjét teljes odaadással támogassuk. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Az egységespárt az utóbbi hetekben tanúságot tett arról, hogy van benne erős akarat, öntudat és elhatározás és hogy vannak pillanatok, amikor saját politikai céljainak érdekében, azoknak a magasabb politikai elgondolásoknak megvalósítása érdekében, amelyeket jónak lát, melléktekintetek nélkül elhatározá sokra és akaratnyilvánításokra képes. Az egységespártnak ez a magaviselete az utóbbi hetekben, azt íbiszem, feljogosít minket arra, hogy midőn azt mondom, hogy az új kormányelnököt és kabinetjét teljes odaadással támogatjuk, (Ügy van! jobb felől.) ez az állásfoglalás teljes és őszinte meggyőződésen, tárgyi és személyi okokon alapszik (Ügy van! jobbfelől.) és nem^csupán enítek a pártnak valamely sablonszerű kijelentése, amelyre azt mondhatná talán a t. túloldal, a t. ellenzék, hogy ez a párt minden körülmények között és minden esetben minden kormányt támogat. T. Ház! Az új kormány elnök úr politikájának gerincévé a nemzeti öncélúság gondolatát tette. A nemzeti öncélúság gondolata nem új. Különösen nem új a nemzeti öncélúság gondolata a magyar politikai tudományban. Egy nagy magyar politikai tudós az, aki ezt ötven esztendő alatt a kolozsvári egyetemtől a budapesti egyetemig nagyszerűen kiművelte. Egy nagy magyar politikai tudós az, ia!ki a nemmzeti öncélúság gondolatának nagyszerű kiművelése mellett dicsőséget szerzett a magyar politikai tudományos világnak és önmagának. Ez iá, nagy tudós, akire most is bámulattal tekint nemcsak az országnak tudományos világa, hanem a külföld is: Concha Győző. (Ügy van! jobbfelől. — Jánossy Gábor: A nemzet négyszáz év óta éli a nemzeti öncélúság életét! — Szakács Andor: Ezer év óta!) Csodálatra méltó, hogy ez eddig be nem következett, noha közöttünk élt ez a tudós ötven esztendőn keresztül és sürgette, szinte már nagyapáinknak a nemzeti öncélúság gondolatát; az új t. Képviselőház az, hogy miután az K f magyar tudós kiművelte a nemzeti öncélúság eszményét, most egy magyar államférfi ezt magáévá te tie, most ötven esztendő után akadt egy miniszterelnök, aki a nemzeti öncélúság gondolatát gyakorlatilag is meg akarja valósítani és a nemzeti öncélúságot, a nemzeti öncélúságnak gyakorlatilag megvalósítható eszméit politikája zászlajára írtai. 8. ülése 1932 október 11-én, kedden. 61 Hogy mit ént az új kormánv a nemzeti öncélúság gondolata alatt, azt a miniszterelnök úr bőven kifejtette már .a nemzethez intézett szózatában, kifejtette az egységespárt értekezletén, legutóbb a társadalmi egyesületek ünneplése alkalmából tízezrek előtt, most pedig kifejtette itt a képviselőházban, a legilletékesebb helyen, az országgyűlésben. Nem lehet tagadni, hogy a miniszterelnök úrnak és kormányának a nemzeti öncélúságba belehelyezett világnézete általános szimpátiával találkozott iaz országban már az első pillanatban. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Nein kell e tekintetben másra hivatkoznom, mint csak az utolsó pillanatok eseményeire, hogy voltak a minisztetrelnök úr előadásának olyan részei, éppen azok a részek, amelyek a nemzeti öncélúság gyakorlati megvalósításának gondolatát tárgyalták, — ' és mondhatom, ezek a részek nem kis számban voltak — amelyek a polgári pártok részéről általános és osztatlan tetszésre találtak. Nem tartom fontosnak, hogy egy kormányelnök, vagy egy kabinet, egy kormány népszerű-e az országban, vagy sem, mert nem ez a legfontosabb. Egy igazi, valódi államférfi előtt a népszerűség vagy népszerűtlenség sohasem lesz vezető gondolat. Előtte vezető gondolat mindig azok a magas eszmék lesznek, •amelyek őt belülről fűtik és amelyek őt legjobb meggyőződése szerint magasabb celo ! k felé vezetik. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Minthogy azonban a túlsó oldalról, az ellenzék részéről, éppen a legutóbbi időben ismételten mintegy szemrehányásitépen^ mintegy kifogásképpen a kormány népszerűtlenségét ütőkártyául óhajitották kijátszani és fogják kijátszani bizonyára a jövőben is, én csupán csak ezért tartom szükségesnek ezt a tényt megállapítani, hogy ha valamikor egy kormányt szimpátiával és rokonszenvvel fogadtak az országban, biztos, hogy ez a kormány, a Gömbös Gyula miniszterelnök kormánya általános szimpátiára talált. (Ugy van! Ugy van! Taps jobbfelől.) Amikor az új miniszterelnök magyar test véreinek azt mondja, hogy hinni tud a magyar nép elhivatottságában, meni ismer osztálykülönbséget, minden magyar pártnak egyformán akar miniszterelnöke lenni, a magyar munkást éppen úgy testvérének tekinti, mint az előkelő' paloták lakóit, hogy feladatának tekinti a valláserkölcsös életet, a tiszta erkölcsöt, a családi tűzhely megvédését, a magyar kultúra minden értékének féltékeny megőrzését, a kenyér megteremtését minden magyar ember számára, aki azt becsületesen megkeresi, amikor azt mondja, hogy a nemzet csak akkor lehet boldog, ha minden társadalmi réteg összefog, ha a magyar, munkás és a magyar polgár testvérként áll egymás mellett, mert együtt kell nekik dolgozniok a nagy célért, a nemzetért, amikor — mint ama is hallottulá — azt mondja: nem lehetnek kitagadott népek az európai civilizációban és ezért szükséges már önmagában véve a békerevizió, (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon.) amikor azt hirdeti, hogy lemondani anynyit jelent, mint megérezni az egész nemzet sorsát, almikor azt mondja, hogy csak azok a gondolatok érdeklik, amelyek a nemzet egészét célozzák, ezenkívül csupán azok, amelyek annak életét veszélyeztetik, amikor azt hirdeti, hogy az állam is csak eszköz a nemzet életében és, hogy ezt az ezeréves rögöt művelni