Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-118

56 Az országgyűlés képviselőházának 1 aki a nemzetért dolgozik, odasorolok, amint az előbb említettem. Mindenki azonban, aki a nemzet ellen dolgozik, elkeseredett ellenfelet fog bennem találni- (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Kabók Lajos: Ki bírálja ezt el? — Pakots József: Mi voltunk eddig a nemzetellenesek tizenkét éven keresztül! — Kun Béla: Aki az egységespárt ellen dolgozik, az nemzetellenes! — Zaj. — Elnök csenget.) A választójog kérdésében, t. Ház, (Halljuk! Halljuk!) a titkosság elvi álláspontja alapján állok. (Kabók Lajos: Általános titkos egyenlő választójogot! — Zaj jobbfelöl. — Jánossy Gábor: Csak maga ne diktáljon! — Kabók Lajos: Ezt tessék kimondani és megcsinálni. — Elnök csenget.) A képviselő urat arra kérem tisztelettel, méltóztassék megengedni, hogy ebben a kérdésben különösen a saját álláspontomat képviseljem. (Helyeslés l

és derültség jobbfelöl.) A titkosság elvi alapján állok azért, mert én nem szeretek a lelkeken tiporni. (Helyeslés. — Friedrich István: Bethlen István mit szól ehhez?) Azt akarom, hogy minden magyar ember szabadon nyilvánítsa véleményét, (Zaj.) lelkiismeretére hallgatva. Függőségi viszonyban levő magyar állampolgárok választójoga nem ér semmit, ha azok saját akaratukat nem nyilváníthatják. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a Ház minden oldalán. — Friedrich István: Ez a mi fiunk! — Zaj. — Elnök csenget. — Kun Béla: Kimondta az átkot a tízéves rendszerre! Mi lesz akkor az egységespárttal ? — Jánossy Gábor: Mi lesz az urakkal? Tessék belépni! — Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) A kormány tehát folyamatba tesz olyan tárgyalásokat, amelyeknek célja a titkosság alapján a választójogi reform megalkotása, (Kun Béla: Mikor?) a nemzet érdekeinek fokozott érvényesülése mellett. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mi az? — Jánossy Gábor: Majd a ciklus végén! — Györki Imre: Titkos választójog és kinevezettek! — Zaj. — Elnök csenget.) Az igazságszolgáltatás terén természetes, hogy ez a kormány, amely nemzeti kormány és a nemzeti öncélúság jegyében áll (Halljuk! Halljuk!) és a pártatlanságnak kíván a kormánya lenni, azt a bölcs intézkedést és jogszabályt, amely a bírói függetlenségben nyilvánul meg, 100%-ig kívánja betartani. (Helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) Ha van kifogásom az igazságszolgáltatással szemben, ez az, hogy túl-lassú és nem tart lépést az élet követelményeivel. (Ügy van!) S ha van egy másik megjegyzésem, azt mondom: nagy tisztelettel vagyok az ügyvédi kamarák és tagjaik iránt, a zsaroló ügyvéd-típust azonban nem szeretem. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps' jobb- és balfelől. — Zaj. — Halljuk! Halljuk! — Sauerborn Károly: A kijáró ügyvédekkel mi lesz?) öröminel állapítom meg, hogy az ügyvédi kamarák oly magas ethikai nívón folytatják életüket, hogy tagjaik sorából önmaguktól is kirekesztik azokat, (Ügy van!) akik ennek a követelménynek eleget nem tesznek. (Peyer Károly: Az optánsperben milliókat kereső és a kijáró ügyvédeket is sorozza oda a miniszter úr! — Nagy Emil: A kijáró képviselőt!) T. Ház! Állami gazdaságpolitikánknak irányelve — hogy így fejezzem ki magam — a megakadt élet megindítása, a vérkeringés megindítása. (Helyeslés.) Tudom, hogy egy betokosodott életből nehezen fakadnak új élettényezőik, de azt is tudom, hogy a helyben tipegés-topogás rontja a helyzetet (Friedrich 8. ülése 1932 október 11-én, kedden. István: Bizony úgy van!) és ezért meggyőződésem, hogy ha nem is egy nagy, de legalább egy kis lépéssel előre megyünk a munka útján, ez hasznára lesz a nemzetnek. (Friedrich István: Hiába mondtuk el Károlyi Gyulának, szegénynek! — Berki Gyula: Mégis éljenezték folyton úgy, hogy berekedtek bele! — Egy hang jobb felől: Dicsérték velünk szemben! — Peyer Károly: Még ma is élhetne, ha szót fogadott volna!) A legfontosabb kérdésnek az államháztartás egyensúlyának minden tekintetben^ vfló fenntartását tartom. Az államháztartásnak éppúgy, mint minden másnak, a gazdasági helyzethez kell igazodnia. (Kassa y Károly: Ezt mondtuk mi!) Kacionalizálni kell tehát és olcsóvá tenni és mellőzni kell minden olyan kiadást, amely fölösleges a mai helyzetben, már csak azért is, hogy az adózók teherbíróképességét megkönnyítsem és erősítsem, és hogy minden fillér, amely az államháztartás fokozott 'kiadásainak istápolására számíttatott volna, a gazdasági életbe kerülhessen. (Kabók Lajos: A fegyveres erő költségeit tessék leszállítani. — Zaj jobb felől.) Akik az államháztartás kérdéseivel foglalkoztak, jól tudják, hogy ez — hivatkozom az ellenzéki padsorokban ülő jeles férfiakra — egyike a legnehezebb feladatoknak. A lineáris redukciók rendszerint hibásak. (Ügy van! Ügy van!) Hogy katonai nyelven beszéljek, súlypontot kell képeznünk ezen a téren is: meg kell állapítanunk, melyek azok az igazgatási ágak, amelyek fontosak, és melyek azok, amelyek kevésbbé fontosak. Meg fogjuk látni, — hiszen négy évi tapasztalásom van — hogy átorganizálások nélkül nem lehet ezt a kérdést megoldani. (Ügy van! balfelől.) Ha a betokosodásról beszélek, azt állítom tapasztalásaim alapján, hogy az állami gépezet valahogy be van tokosodva. (Friedrich István: Egészen biztosan be!) Évek óta, évtizedek óta ugyanaz a rendszer él és nem veszi tekintetbe az életnek fejlődését, amelyet technikai jelszó1 val is illethetnék, de az élet maga ma lüktet, gyors cselekvéseket involvál és éppen azért az állami apparátusnak hozzá kell igazodnia ehhez az élethez; ez pedig átszervezés nélkül nem lehetséges. Ha magam a kormány összeállítását nézem ebből a szempontból, akkor azt kell látnom. hogy vannak témák, amelyek három-négy tárca által kezeltetnek, amit nem lehet racionálisnak nevezne. Például egy exportkérdésben, ahol pillanatok alatt kell cselekedni, (Élénk helyeslés és taps ) nem lehet a bürokratizmusnak bevált útjára rátévedni, mert tudom, hogy az olyan export-intézkedésből, amely a bürokrácia útján megy keresztül, abból valóság nehezen lesz. (Élénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) Megkönnyítette a Ház a kormány helyzetét ennek a tendenciájának a kiművelésében. Nyugdíjtörvényt méltóztattak sürgetni: bejelentem, hogy ezt a törvényt mihamarabb a Ház elé hozom. (Élénk helyeslés. — Wolff Károly: És pragmatikát!) Őszintén meg kell mondanom a tisztviselőtársadalom felé is, hogy én azt a rendet, amely ma fennáll, nem helyeslem. A szelekciónak a hiánya nem szoltrálja a közérdéket. (Berki Gyula: Ügv van !) Lehetetlen. hogy az ember csak szolgálati éveket gyűjtsön, tekintet nélkül arra, hoíty mi a teljesítménye és mi a kapacitása és lehetetlen az is, hogy le legyen rögzítve egy apparatus és a vezető a magasabb célok szempontjából ne tudjon olyan