Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-118

52 Az országgyűlés képviselőházának 118. ülése 1932 október 11-én, kedden. helyzetet, mégis arra az álláspontra kell helyezkednem, hogy miután e nemzet helyzete függvénye a nagy világpolitikai eseményeknek, elsősorban a világ- és a világgazdasági krízissel foglalkozzam. Felfogásom szerint már jóval a világháború előtt, a tőke és a munka közötti harcban új világnézet fejlődött ki. Szemben a társadalomnak polgári berendezettségével jelentkezik ez az új világnézet, amely a szociáldemokrata pártokban nyilvánul meg világszerte. A tőke és a munka közötti harcban a munkásság észreve vén azt, hogy a világ akkori hatalmának birtokosai nem értik meg szavukat, erős harcra szánták el magukat és osztály ural ómra törekszenek. (Malasits Géza: Ez az ön felfogása! — Felkiáltások a jobboldalon: Halljuk! Halljuk!) Lebontani az osztályuralmat polgári részről és biztosítani a munkásság uralmát a polgáriakkal szemben: ez volt a jelszó. (Szeder Ferenc: Ez nem szociáldemokrata programm! — Zaj és ellenmondások a jobboldalon. — Elnök csenget.) Elnök: Képviselő urak, maradjanak csendben, lesz módjukban a kormányprogramjához hozzászólni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Tessék csendben maradni. (Szeder Ferenc közbeszól. — Zaj.) Szeder képviselő urat kérem, maradjon csendben; a képviselő úrnak nincs joga az elnököt figyelmeztetni. vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Ez az osztályuralomra való törekvés nézetem szerint végeredményben a szovjetben nyer kifejezést. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon. — Farkas István: És minálunk mi van? Nem osztályuralom van? Ön is azt képviseli! — Nagy zaj és ellenmondások a jobboldalon és a középen ) Egy olyan politikai irányzatban tehát, amelyet a polgári társadalom magáévá tenni sohasem tud, egy olyan politikai irányzatban, amely mindazokat az értékeket, amelyekhez mi, a nemzeti Magyarországnak hirdetői ragaszkodunk, semmivé tenné, (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) mert semmilyen nemzet nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy egy értékes munkás társadalmi réteg kiküszöböl tessék politikai életéből. (Élénk helyeslés és taps jobbfelől és a középen.) A magam szemszögéből nézve, ilyen tendenciát nem tudok elismerni. Ez a nemzet akkor lesz erős és boldog, ha minden társadalmi réteg összefog. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) En azt tartom, hogy a szociáldemokráciáinak és az úgynevezett munkásképviselőknek revízió alá kell venniök a maguk felfogását. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ehhez a revízióhoz én, és azt hiszem, minden polgári társadalomhoz tartozó komolyan gondolkodó férfi csatlakozik, mert jól tudjuk, hogy a munka és tőke közti viszonyban a kiegyensúlyozottságra kell a hangsúlyt fektetni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) A társadalomi nem nélkülözheti a munkásságot. És én ma, amikor tudom, az egész nemzet vágyódik azután, hogy a munkástáirsadalom sorakozzék azok közé, akik a nemzeti ideálokért együtt imádkoznak, felelősségem tudatában azt mondom, hogy igenis, módot kívánok találni arra, hogy a magyar munkás és a magyar polgár testvérként álljon egymás mellett a nemzet nagy küzdelmében. (Élénk helyeslés éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Farkas István: Adjanak munkanélküli segélyt! — Esztergályos János: Jogot, szabadságot, munkát, kenyeret!) Amikor már egynéhányszor hangoztattam, hogy a társadalmi osztályok között mesterségesen felállított válaszfalakat le fogom rombolni, azt komoly elhatározásból tettem. (Felkiáltások a jobboldalon: Nagyon helyes!) A munkásságot nem engedem kisajátítani a szociáldemokrata pártnak. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) A munkásnak itt a helye azok között, akik fel akarják építeni és megerősíteni azt a Magyarországot, (Szeder Ferenc: De még mindig 60 filléres napszámot fizetnek) amelynek történelmi elhivatottságáról meg vagyok győződve én is és velem együtt az egész nemzet. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen") Tudom, hogy ennek a csatlakozásnak egy előfeltétele van: ibecsületes őszinteség a munkássággal szemben. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) És komoly elhatározás a tőke és a polgári társadalom részéről. (Helyeslés és taps a jobboldalon. — Egy hang a szélsőbaloldalon: A tőkének se Istene, se hazája!) Nagy időkben, kaotikus világnézeti küzdelmek közepette csak nagy elhatározásokkal lehet célt érni és én meg vagyok róla győződve, hogy a polgári társadalom — és a magyar tőkét is ide számítom —• megérti az idők intő szavát és megérti azt, hogy. abból a komplikált óraszer kezetbői, amelyet a magyar társadalom alkot, nem hiányozhatik a munkáság kereke sem. (Ügy van! Ügy van!) Együtt kell dolgozni a nagy célért, a nemzetért, mert minden olyan politikai világnézlet, amely nem erre épül fel, nézetem szerint meddő és a nemzet erejét fogyasztja, tehát kiküszöbölendő a nemzet életé bői. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Bucii inger Manó: Ez áll az egységespártra elsősorban, azt kell kiküszöbölni. — Zaj a jobboldalon és toi középen. — Propper Sándor: A hatosos napszámok!) Elnök: Csendet kérek! A képviselő urakat a szélsőbaloldalon figyelmeztetem, íhogy ne zavarják a tárgyalást. vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Igen t. képviselőtársaimat bevezetőben kértem, (Halljuk! Halljuk!) hogy méltóztassanak engem egy referensnek tekinteni és nem politikai ellenfélként kezelni, mert minden pártpolitikai határon kívül kívánok itt önök előtt állani és becsületes magyar lelkemmel megmondani azt, amit a helyzetről gondolok. Azokra a kérdésekre, amelyeket közbeszólás formájában méltóztattak hozzám intézni, meg méltóztatik majd kapni a választ. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A világkrízisnek egy másik okát abban látom, hogy elferdült gazdasági rend keletkezett a háború alatt és a háború után. (Ügy van!_ a baloldalon.) A világháború felfokozott teljesítményeket involvált és e felfokozott teljesítmények nyomán olyan vállalkozások, keletkeztek, főleg az ipar terén — de a mezőgazdasági termelés is elferdült, — amelyek nem voltak beilleszthetők a békés államok munkájába. (Ügy van! a középen.) A mohóság, amely sokszor kíséri a kapitalizmust, nem akarta lebontani ezeket a szuperdimenzionált vállalkozásokat, s fenntartani kívánván azokat, ez a tendencia olyan ferde helyzetet teremtett a gazdasági életben, amelynek megváltoztatását az egész vonalon sürgetni és követelni kell. A másik szempont az, hogy éppen a világháború teremtette atmoszférában kialakult az a törekvés is, amely az önellátás neve alatt ismeretes.^ Mindenki magának dolgozik, mindenki elzárkózik más államoktól és a gazdasági vérkeringés, amelynek nemzetközinek kell lennie, nem tud helyes irányban kibontakozni.