Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-117

40 Az országgyűlés képviselőházának 117, tönkretenni, ha választási kortéziákkal és kép­viselőházi felszólalásokkal adónemfizetésre s az adósságok nemfizetésére biztatjuk a népet. (Igaz ! Ügy van! Taps a jobboldalon. — Nagy zaj és felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon : Nem igaz ! Nem igaz ! — Hegymegi Kiss Pál : Tessék megmondani az ország színe előtt, hogy ki volt az, aki ezt mondta ! Mondjon konkrétumot ! — Nagy zaj. — Elnök csenget. — Kuna P. András : Ott is így lármáztak ! Ott is így lázítottak ! — Hegymegi Kiss Pál : Kend mindig be volt rúgva Kápolnán, nem tudja ! — Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek, Hegymegi Kiss kép­viselő úr! (Hegymegi Kiss Pál : Kérjük a konkrét adatokat! Egy miniszter sem mondhat ilyet álta­lánosságban! — Nagy zaj.) Csendet kérek, kép­viselő urak! Vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügymi­niszter : Én mindenkinek a lelkiismeretéhez kí­vánok appellálni. (Hegymegi Kiss Pál: Kérem a konkrét adatokat! így vádolni nem lehet!) Elnök : Csendet kérek ! (Malasits Géza : Beth­len is ezt hirdette Debrecenben ! — Kun Béla : Azt mondottuk: az adót fizetni kell, de enyhíteni kell a közterheken!) Vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminisz­ter : Kijelentem, gondoskodni fogok róla, hogy mindazok a panaszok, amelyek felhozattak és amelyek felmerültek a választási eljárás során, az illetékes hatóság elé utaltassanak s ott fognak elbírálást találni. Ezért ma nem kívánok konkré­tumokkal foglalkozni. (Helyeslés a jobboldalon. — Eckhardt Tibor : Több mint egy éve nem csinál­tak semmit!) Ellenben igenis, appellálok ebben a Házban és ebben az országban mindenkinek a lelkiismeretéhez, mert ha a dolog így megy to­vább, ha a köztekintélyt ilymódon teszik tönkre ebben az országban, akkor mindenki, aki ehhez hozzájárul, felelős lesz azért, ha ezt az országot a forradalomba és végromlásba viszi. (Igaz! Ügy van! Élénk helyeslés és tavs a jobboldalon és a középen. Nagy zaj a bal- és a szélsőbaldalon. — Propper Sándor : Nyilt szavazás és statárium!) Elnök : T. Képviselőház ! Ulain Ferenc képvi­selő úr a házszabályok 188. §-ának 7. bekezdése értelmében a további teendők iránt indítványt tett. Ehhez az indítványhoz a házszabályok 132. §-ának 3. bekezdése értelmében négy képviselő úr szólhat hozzá. (Felkiáltások a baloldalon : Miről van szó 1 — Bródy Ernő : Felvilágosítást kérünk !) Az Ulain-féle indítványról, a további teendők iránti indítványról. (Patacsi Dénes : A napi­rendi indítványról !) Ki az első szónok ? Petrovics György jegyzó' : Bessenyey Zénó ! Bessenyey Zénó : T. Képviselőház ! (Nagy zaj a baloldalon. — Halljuk ! Halljuk !) Kérem, kegyeskedjenek engem csendesen meghallgatni. Mindössze csak 15 percem van arra, hogy reflektáljak a háromórás panaszokra. (Zaj. — Halljuk ! Halljuk !) Méltóztassanak megengedni nekem az össze­hívó igen t. képviselő urak, ha ezt a mai ülés­összehívást egy kicsit teátrálisnak tartom, egy kicsit nem méltónak a parlament komolyságá­hoz, (Ellenmondások a baloldalon. — Rassay Károly : Ami lefolyt itt, nem volt méltó !) nem méltóak azokhoz a rendkívüli eszközökhöz, amelyekkel a parlament rendkívüli összehívása jár. (Jánossy Gábor : ÏJgy van !) Cinikusnak is kell tartanom a dolgot, mert hiszen ezelőtt hat héttel már alá volt írva három darab képviselő­házi ülést összehívó blanketta, (Ugy van ! Úgy van ! a jobboldalon.) anélkül, hogy az aláíró képviselők tudták volna, mi célból és mi okból fog a képviselőház összehivatni. Alighogy Édes Antal, Istenben boldogult képviselőtársunk meghalt, a lapokban már közle­ülése 1932 szeptember 2-án, pénteken. menyek jelentek meg, hogy a mezőcsáti válasz­tási visszaéléseket fogják ezen a képviselőházi ülésen tárgyalni. Még ki sem volt tűzve a válasz­tás és már voltak választási visszaélések. (Ügy van! Ügy van ! a jobboldalon.) Később más programmpontok jöttek: titkos választójog, álta­lános választás, míg végre tegnap este a Gaal Gaston-párt bizalmas értekezleten elhatározta, hogy mi is az oka tulajdonképpen a parlament összehívásának. (Derültség a jobboldalon.) Én a választási visszaélésekkel nem akarok itt foglal­kozni, már csak azért sem, mert ez a rendelke­zésemre álló idő nagyon kevés ahhoz. De van ennek egy más oka, egy személyes oka is. Én, mint a kormánypárti választási vezető, megálla­podtam Ulain Ferenc és Eckhardt Tibor igen t. képviselőtársaimmal, akikkel naponta a legbarát­ságosabban érintkeztünk, hogy ha bármelyikük­nek panasza vagy sérelme lesz, forduljanak a kormányhoz, és mi mindent elkövetünk, hogy azok orvosoltassanak. Állítom, hogy három hét alatt naponta történt érintkezésünk alatt egyet­len egy ilyen panasszal sem fordultak hozzánk. (Andaházi-Kasnya Béla: Mert azt lefogták volna ! — Zaj.) De a mai ülésen mégis volt egy lélekemelő pillanat. (Egy hang a baloldalon : Az, hogy győz­tünk!) Azért is, hogy győztek. Megmondom, miért. Mert ha vesztettek volna az urak, hallatlanul sokat sírtak volna, úgyhogy hetekig nem tudtunk volna tárgyalni. De én annak örülök, hogy Ulain Ferenc és a hasonszőrű és hasonló mentalitású politiku­sok újból visszatértek a törvénytisztelet útjára. (Derültség jobbfelől.) Ez számomra ünnepélyes pillanat, mert barátaimmal ebben a pártban 12 év óta folytatunk harcot a törvénytiszteletért. (Anda­házi-Kasnya Béla: Ugyan kérem!) Mi üldözött vadak voltunk a képviselőházban azért, mert a törvény előtti egyenlőséget, a felekezetek megbecsü­lését, a kereskedő- és iparostársadalom megbecsü­lését hirdettük. Azok, akik titkos társulatokat teremtettek az országban, (Jánossy Gábor : Ügy van!) akik a magyar zsidóságot és a magyar kereskedőosztályt törvényen kívülinek tekintették (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) az ő lapjaik­ban, íme, kezdenek visszatérni a törvény útjára. Mi nagyobb elégtétele lehet az egységespártnak, mint maga ez az eredmény ? Az egységespárt létezését semmi sem tette olyan jogosulttá, mint az az eredmény, hogy Ulain Ferenc és barátai kezdenek visszatérni a tör­vény útjára. Ez nekünk elég eredmény. (Kelemen Kornél : Mi van az ébredőkkel? — Zaj.) Csak attól félek, a legnagyobb megelégedésemre mosolygó képviselőtársam, hogy úgy ne járjon, mint az egyszeri lovas, aki olyan nagy svungot vett, mikor a lóra felugrott, hogy a túlsó oldalon ismét lebu­kott a lóról, nehogy aztán egy pillanat alatt a törvényes alapról újból egy másik törvénytelen­ségre méltóztassék áttérni. Azt hiszem, hogy a magyar nemzetet nem ez érdekli. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Szívesen belemennék, ha volna rá időm, annak vitatásába, hogy a mezőcsáti választás mennyire bizonyíték a nyilt választójog ellen vagy mellett. Az kétségtelen dolog, hogy inkább igazolja azt, hogy nyilt választójog mellett is érvényesülhet egy ellenzéki akarat. Nincs azon­ban időm erről beszélni. Az is kétségtelen, az urak nagyon jól tudják, — talán jobban, mint mondják, mert bizalmas tanácskozásokon gyak­ran értesülhetnek róla — hogy ebben a tekintet­ben az előrehaladás lépései meg fognak történni minden külön sürgetés nélkül is. Engem egyetlen­egy kérdés érdekel, mint törvényhozót és a magyar parlament tagját, az, hogy a mezőcsáti választás eredménye jelent-e és ha igen, milyen mértékű

Next

/
Oldalképek
Tartalom